Igaz szeretet, és hőn áhított béke
Mint csak a kesernyés korunk lepedéke?
Ebből mai embernek nincs menedéke.

Csak rohan a világ, elrohan mellettünk az élet,
Pedig nekünk az kéne, hogy mi a boldogságérzet…
Eljött megint az ünnep, a szeretet benned éghet.

Itt a Szenteste, ez mindenkié, Tied is!
Gondolj erre, figyeld a lelked, és akard is…
Szobánkban áll a fenyő, maga a szépség is.

A családtagok és barátok ölelése, csókja,
Csillagfénnyel borít, így ébredsz reggel virradóra…
Ha kint közben hull a hópihe,
Olyan, mint a sok-sok tollpihe.

Csillagszóró örömet szerez, mesés, szép látvány,
Szeretettel átölelni másikat, nem hátrány.
De most nem esett a fránya hó, éj… sötét kátrány.

Éljünk nagy szeretetben, kívánjuk a békét!
Élvezzük a karácsonyt, majd terjesszük hírét…
Boldogság uralja el jelenlevők szívét.

Vecsés, 2015. december 23. – Kustra Ferenc József

Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat,
Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat…
Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás,
Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás…

Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját,
Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát.
Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér,
Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér.

Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk…
Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk.
Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk?
Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk.

Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok,
Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok.
A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk,
Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk!

Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról,
De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról…
Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja,
Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza.

Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam.
Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan.
Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam,
A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam.

Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog…
Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog…
A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek…
Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek…

Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot…
Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot…

Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József

A Nő...

Aki az élet
Mint a végtelen folyama
A gyönyörű
Mint a Földanya maga.

A csillag
Mely körül forog a világ
Aki az otthon
Ahol ölel a puha ágy.

Aki a szerelem
Mint a tűz vihara
A szeretet
Mint az éltető manna.

A gyógyír
Mely forraszt minden sebet
Aki a virrasztó kéz
Mely ápolja a beteget

Akit áldani kellene
Minden nap az évben
De csak egy jutott
Mert beéri kevéssel

Ő az aki
Mint a természet
Szeszélyes
Mégis óv és éltet.

Ő az aki
Naponta megölelhető
Az aki Tisztelendő
Ő , a drága Nő.

A naplemente utolsó
Sugarai közt
Zsong lélek-melegítőn
Az erdő illatos fái felől
Énekes madarak mágikus
Életvidám
Hívogató tavaszkoncertje
Belépőjegy elővétel nélkül.

Homályos pára felett
Hunyorgatva
Letekint pislákolón
Az est-hajnal csillaga
Szikraszemével,
S ha hallaná a zengő melódiát
Mámoros örömtől olvadva
A Földre lecsorogna.

A többszólamú remekmű
Ahogy az est elnehezedik
Csökkenő tempóval halkul
Végül elcsendesül
És a táj lassú szuszogással
Álomba szenderül.

Csillagos ég alatt susogva
Köszön az éjszaka
Rejtö felhők mögül
Kikacsintva
A telihold narancsos fénnyel
Titkokat rejt
Álmot dédelget
Ásító lelkek felett
Virraszt
Ahogy hosszú évezredek alatt.

A felületen
Mit látsz a jelenben
Csak a betűhalmazom
Ide ragadt pár kavargó
Csavargó
Gondolatom.

Az össze-visszaságban
Egy résnyi pillanat
Csupán a jelen
Eltűnik egy szemvillanás alatt
De egy röpke érzés-fuvallat
Momentuma
Veled marad.

Szavak melyek képet
Hangulatot alkotnak
Most
Neked
Belőlem fakad.
Megfestik kifeszített vásznad
Ott leszek a színek közt
Ahogy te láttad

Érted értelmét
Miként álmodja
A nap a fényt
A fagy a jégvirágot
Az Itt a távolságot
Az idő az örökkévalóságot
A tegnap a mozdulatlanságot
A Most a valóságot

És ...
Még sorolhatnák
Egy pár alkalmatosságot
Betű-halmazságot
...de inkább
Üzenem Neked
A Barátságot.