Olvastátok az írást, mely utókornak készült,
Pergamenen kifakultan a múltjába révült?
Hallottátok lihegni az elszaladó nyarat,
Vagy a ködös őszt, ahogy dagasztja lucskos sarat?
Láttatok e zimankós télben szökkenő tavaszt,
Vagy ropogós havat miként virágokat fakaszt?
Ismeritek az embert, ki örömöket hajszolt,
Közben dühében keserű gyűlöletet majszolt?
Vagy a várost, melyben csak lelkek lakoznak,
Hol lövegek által pokolra kárhoztak?
Olvastátok a történelmet, hol jó-szelídeket méltatták,
Vagy csak gyilkos csatákról, hol vezéreket dicsőn magasztalták?!
Pergamenen kifakultan a múltjába révült?
Hallottátok lihegni az elszaladó nyarat,
Vagy a ködös őszt, ahogy dagasztja lucskos sarat?
Láttatok e zimankós télben szökkenő tavaszt,
Vagy ropogós havat miként virágokat fakaszt?
Ismeritek az embert, ki örömöket hajszolt,
Közben dühében keserű gyűlöletet majszolt?
Vagy a várost, melyben csak lelkek lakoznak,
Hol lövegek által pokolra kárhoztak?
Olvastátok a történelmet, hol jó-szelídeket méltatták,
Vagy csak gyilkos csatákról, hol vezéreket dicsőn magasztalták?!
Giccses képmutatás hálózza a lelket,
Az manapság kuúl aki mindent megvet.
Mestereknek művét szennytorzóvá tenni...?
Ciki már az erkölcs, szivárványt kell vetni...?
Hagyományos értéket keresztre szegezni...?
Utat tör magának ostoba lázadás,
Ifjakat sodor szennytől dagadt áradás.
Virtuális létben ha az elme elmerül,
Ott szürke állomány fehéredik remekül,
Kicsorbul az élezett értelem cefetül.
Az manapság kuúl aki mindent megvet.
Mestereknek művét szennytorzóvá tenni...?
Ciki már az erkölcs, szivárványt kell vetni...?
Hagyományos értéket keresztre szegezni...?
Utat tör magának ostoba lázadás,
Ifjakat sodor szennytől dagadt áradás.
Virtuális létben ha az elme elmerül,
Ott szürke állomány fehéredik remekül,
Kicsorbul az élezett értelem cefetül.
Csillog a reggel,
Nedves avaron siklik
Narancsos pára.
Fák törzsén moha
Zöldje élénken virít.
Vizet lefetyel.
Leveleken gyöngy,
Izzó bogyós bokrokon.
Napsugár-törés.
Nyirkos erdő
Gőzölgő illata száll.
Elmúlás árnya.
Higított égen
Ultramarín folt tárul.
Napnak ablaka.
Ősz lelke ragyog,
Fénylő színekben pompáz.
Szép látványt arat.
Nedves avaron siklik
Narancsos pára.
Fák törzsén moha
Zöldje élénken virít.
Vizet lefetyel.
Leveleken gyöngy,
Izzó bogyós bokrokon.
Napsugár-törés.
Nyirkos erdő
Gőzölgő illata száll.
Elmúlás árnya.
Higított égen
Ultramarín folt tárul.
Napnak ablaka.
Ősz lelke ragyog,
Fénylő színekben pompáz.
Szép látványt arat.
Parton túl botlik,
Szétterül a vén folyó.
Elsodort idő.
Elúszott a nyár
Magas árral a Dunán.
Őszi sirató.
Könnyzápor tocsog,
Az angyalok is sírnak...
Áztatott ima.
Föld leve beteg,
Szennyet forral magából...
Gyulladt keservet.
Fekete levest
Szervíroz a természet.
Gőg-embert fenyít.
Szétterül a vén folyó.
Elsodort idő.
Elúszott a nyár
Magas árral a Dunán.
Őszi sirató.
Könnyzápor tocsog,
Az angyalok is sírnak...
Áztatott ima.
Föld leve beteg,
Szennyet forral magából...
Gyulladt keservet.
Fekete levest
Szervíroz a természet.
Gőg-embert fenyít.
Majd’ megőrjítesz Izidóra!
Így járok minden virradóra!
Éjjel, álmodozok,
Reggelre… fáradok.
Főleg, mert messze vagy… hasóra.
Éber álmomban megtestesülsz,
Vágyhullámokon velem repülsz.
Ölelés-tárgya vagy,
Hiányod, roppant nagy.
Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’?
Hogy bírjam csók nélkül Izidóra?
Veled ülnék már ágytámlára…
Megcsókolnám finom
Fagyidat, ó, hammom…
Mentsd már meg a lelkem, Dóra!
Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József– Erotikus LIMERIK csokor.
Így járok minden virradóra!
Éjjel, álmodozok,
Reggelre… fáradok.
Főleg, mert messze vagy… hasóra.
Éber álmomban megtestesülsz,
Vágyhullámokon velem repülsz.
Ölelés-tárgya vagy,
Hiányod, roppant nagy.
Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’?
Hogy bírjam csók nélkül Izidóra?
Veled ülnék már ágytámlára…
Megcsókolnám finom
Fagyidat, ó, hammom…
Mentsd már meg a lelkem, Dóra!
Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József– Erotikus LIMERIK csokor.

Értékelés 

