Hétköznapi pszichológia: az emberi sorsról…

Velem mindig értetlen volt a világ,
Engem soha nem értett meg nagyvilág…

Ha bizony meghallották búsongó lelkem panaszát,
Rögtön ki is gúnyoltak... nem jártam tovább csacsacsát.
Már éltemben kietlen temetővé lett a szerető szívem,
Az, amiben a sok-sok, szépséges és valós vágyálmom pihen.

Egy biztos! Szívem közepébe van beásva,
Az én Krisztusi keresztfejfám jól leásva…

Az nemigen fordult elő, hogy szánt valaki, vagy siratott könnyeket,
Már mindegy is, rám-énértem ne is sírjon senki hamis-ál könnyeket!
Manapság máris úgy tűnik, hogy csak annak-azoknak nyílik a földgolyón kis virág,
Ki bizony rosszak rossza, kihasználja állóhaja… kit álnoknak ismer nagyvilág…

Bizony-bizony nekem ilyenre sikerült a létem, a földi
És így már csak egy jó-nagyobb vágyam van: csak pihenni… pihenni.

Vecsés, 2024. július 25. – Kustra Ferenc József – írtam = készült: Szentirmay Elemér (1836-1908) azonos c. verse {1905} átirataként, önéletrajzi írásnak.

Mint hulló csillag,
Felvillant egy gondolat.
Elfelejtette!

Szép emlékei
Az ég szélcsatornáin
Szertefoszlottak.

Idegen terek
Napi ébredésekben...
Ismeretlenség!

Lélek tükre torz,
Elferdített valóság...
Átszellemültség.

Szürke állomány,
Mint hófödte téli táj
Kifehéredett.

Neuron útja
Kopár pusztaságba visz...
Tudattalanság.

Szeretet-virág
Szirma szívben még nyílik...
Hála simogat.

A kór világnapjának margójára.

Bozótosban rigó matat,
Hóvirágról kapar havat,
Hogy könnyebben kibújhasson,
Fehér szirma langyot hozzon.

Langyot hozzon fehér szirma,
Élőlények minden vágya;
Zord, jeges tél eliszkoljon,
Rügy és virág hasadhasson.

Hasadhasson rügy, és virág,
Megújuljon rideg világ.
Öröm-ének széllel zengjen,
Békés zászló lengedezzen.

Lengedezzen béke-zászló,
Ne csak annak legyen látszó.
A világra szálljon áldás,
Tavaszlelkű megújhódás.

Hunyorgó szemmel
Álomból kitekintek...
Lét-érzékelés.

Éber-valóság
Minden reggel vár reám,
Ha felébredek.

Ima-lélekkel
Szférákba száll az áldás,
Szerény köszönet.

Hálás a szívem,
Újabb napra virradtam.
Égi ajándék!

Rügy fakasztó langy
Csalfa, settenkedő szél.
Flóra-kábító.

Egy bátor virág
Ösztöneire hallgat.
Kíváncsiskodó.

Szirmot ereget.
Szépsége korai báj.
Fagy veszély még tart.

Jeges szél jöhet,
Hósapka virít csúcson.
Aggodalom él!

Maci-kuckóban
Még édes a szunnyadás.
Hőség a vekker.