Idő 
Értékelés 
Értékelés Árpád és Kurszán vezetésével,
Eddig nomád és vad törzsekkel,
Hazátlan és vágtázó Magyarok,
Immár a hont foglalt Magyarok!
Voltak már téli- nyári szállásaik,
Lovaiknak, állatoknak istállóik.
Itt talált gyér lakóssággal keveredve,
Lassan egyesültek egy nemzetbe.
Letelepedtek, de még kalandoztak,
Évszázadokon át, hadjáratoztak.
Atlanti óceánt is meglátták,
Ki szembe szegült, azt lenyilazták.
Svájcot, Bajorországot feldúlták,
Észak Itáliát kifosztották.
Ezek úgymond rabló hadjáratok,
De igazán csak kalandozások.
Szolgálták szomszéd felderítését,
Megismerését, megfélemlítését.
Kialakult a jó viszony hamar,
Rövid időkre a bajorokkal.
Arnoulf a bajorok hercege,
Évekig fejedelmünk vendége.
Országhatár, Bécsen túl húzódott,
Bécs falu, az országhoz tartozott.
Magyarország keleti fejedelme,
Kapcsolatot Bizánccal felvette.
Kereszténységi kapcsolat Bizánchoz,
Idejött püspökük, Hierotheosz.
Kilencszázötvenötben a fordulat,
Sajna, tönkreverték a magyarokat.
Legyőzői Róma keresztényei,
Ottó, a német császár, seregei.
Vesztes csata helye, Augsburg,
A bosszú helye, Regensburg.
Bulcsú vezért és a társakat,
Hurkos kötéllel fellógattak.
Túléltük ezt a katasztrófát,
Nézzük ennek a jó oldalát.
Elindított új külpolitikát,
Újszerű, békésebb irányzatát.
A kereszténység felvétele,
Jórészt Géza cselekedete.
Ebben is társa és segítette,
Gyula lánya Sarolt, a felesége.
Kemény, kegyetlen volt övéivel,
Könyörületes idegenekkel.
Hozták Krisztust, a világosságot,
A sötétség megvilágosodott.
Kereszténységet felvettek,
Államot alapítottak, letelepültek.
Alakult új feudális ország,
Megalakult Magyarország.
Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc József
Eddig nomád és vad törzsekkel,
Hazátlan és vágtázó Magyarok,
Immár a hont foglalt Magyarok!
Voltak már téli- nyári szállásaik,
Lovaiknak, állatoknak istállóik.
Itt talált gyér lakóssággal keveredve,
Lassan egyesültek egy nemzetbe.
Letelepedtek, de még kalandoztak,
Évszázadokon át, hadjáratoztak.
Atlanti óceánt is meglátták,
Ki szembe szegült, azt lenyilazták.
Svájcot, Bajorországot feldúlták,
Észak Itáliát kifosztották.
Ezek úgymond rabló hadjáratok,
De igazán csak kalandozások.
Szolgálták szomszéd felderítését,
Megismerését, megfélemlítését.
Kialakult a jó viszony hamar,
Rövid időkre a bajorokkal.
Arnoulf a bajorok hercege,
Évekig fejedelmünk vendége.
Országhatár, Bécsen túl húzódott,
Bécs falu, az országhoz tartozott.
Magyarország keleti fejedelme,
Kapcsolatot Bizánccal felvette.
Kereszténységi kapcsolat Bizánchoz,
Idejött püspökük, Hierotheosz.
Kilencszázötvenötben a fordulat,
Sajna, tönkreverték a magyarokat.
Legyőzői Róma keresztényei,
Ottó, a német császár, seregei.
Vesztes csata helye, Augsburg,
A bosszú helye, Regensburg.
Bulcsú vezért és a társakat,
Hurkos kötéllel fellógattak.
Túléltük ezt a katasztrófát,
Nézzük ennek a jó oldalát.
Elindított új külpolitikát,
Újszerű, békésebb irányzatát.
A kereszténység felvétele,
Jórészt Géza cselekedete.
Ebben is társa és segítette,
Gyula lánya Sarolt, a felesége.
Kemény, kegyetlen volt övéivel,
Könyörületes idegenekkel.
Hozták Krisztust, a világosságot,
A sötétség megvilágosodott.
Kereszténységet felvettek,
Államot alapítottak, letelepültek.
Alakult új feudális ország,
Megalakult Magyarország.
Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc József
Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!
A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten,
És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen!
Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága,
És elcsábít sokakat az idegen, más nyelvű országba.
Aki magyar, az ottan nem tud magyar lenni!
A hazát, ott nem pótolja semmi! És senki!
Magyarként ide születtem, hatvanhét évesen az maradok,
A hazámért éltem, és ha kívánja, akkor érte itt... halok!
Vecsés, 2015. június 4. - Kustra Ferenc József
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!
A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten,
És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen!
Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága,
És elcsábít sokakat az idegen, más nyelvű országba.
Aki magyar, az ottan nem tud magyar lenni!
A hazát, ott nem pótolja semmi! És senki!
Magyarként ide születtem, hatvanhét évesen az maradok,
A hazámért éltem, és ha kívánja, akkor érte itt... halok!
Vecsés, 2015. június 4. - Kustra Ferenc József
Jött a török, csak zúdult… áradat,
Fehér habra hajszolták lovakat.
Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
Kezükben pajzsok meg jatagánok.
Országot foglalni mi hagyhatjuk?
Sereggel hadba szállt: király urunk.
Lovakat nyergelték és itatták,
Egész nemességet hadba hívták.
A véres kard eredménye meg lett…
Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
Széthúzott magyarság… nem ment oda,
Sereg másik része, sehova…
Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
Főurak, az elit acsarkodott,
Hatalomért meg csak viaskodott.
Egy része tűrte, többi ölését,
Nem akarta barát ölelését.
Odaveszett jó királyunk, meghalt!
Ország ezek után szinte meghalt…
Patakba fulladt, mondták királyra,
Ám orvul meggyilkolták csatában?!
Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
Senki nem figyelte magyar szívet.
Úr, ránk is mérte a büntetését!
In tolerálta uraink kedvét.
Ország tönkrement, úgy van az óta?
Ország sors tán’ változott… mióta?
Vesztes ország lettünk, főurak tették,
Magyar identitást rég elvesztették.
Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
Akkor főuraink alá rendeltük.
Nem török a hibás, élet ilyen,
Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!
Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?
Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
A famíliának, rögvest kürtöld ki!
Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
Fehér habra hajszolták lovakat.
Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
Kezükben pajzsok meg jatagánok.
Országot foglalni mi hagyhatjuk?
Sereggel hadba szállt: király urunk.
Lovakat nyergelték és itatták,
Egész nemességet hadba hívták.
A véres kard eredménye meg lett…
Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
Széthúzott magyarság… nem ment oda,
Sereg másik része, sehova…
Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
Főurak, az elit acsarkodott,
Hatalomért meg csak viaskodott.
Egy része tűrte, többi ölését,
Nem akarta barát ölelését.
Odaveszett jó királyunk, meghalt!
Ország ezek után szinte meghalt…
Patakba fulladt, mondták királyra,
Ám orvul meggyilkolták csatában?!
Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
Senki nem figyelte magyar szívet.
Úr, ránk is mérte a büntetését!
In tolerálta uraink kedvét.
Ország tönkrement, úgy van az óta?
Ország sors tán’ változott… mióta?
Vesztes ország lettünk, főurak tették,
Magyar identitást rég elvesztették.
Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
Akkor főuraink alá rendeltük.
Nem török a hibás, élet ilyen,
Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!
Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?
Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
A famíliának, rögvest kürtöld ki!
Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
Ez a világ rothadt alma,
bűnök sötét birodalma.
Rút férgek rágják a testét,
ez fogja okozni vesztét.
Teremtsünk hát új világot,
ültessünk sok szép virágot.
Szóljon a dal szeretetről,
Isten int ránk odafentről.
bűnök sötét birodalma.
Rút férgek rágják a testét,
ez fogja okozni vesztét.
Teremtsünk hát új világot,
ültessünk sok szép virágot.
Szóljon a dal szeretetről,
Isten int ránk odafentről.
Az idő, elgondolkoztató…
(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
*
(Haiku)
Gyertyánknak fénye,
Idő nélkül araszol…
Végén, elmúlik!
*
(sedoka)
Mécses kis lángja
Holtaknak is világít,
De nem látunk mélyebbre.
A mécses lángja
Nem elég múltnézőben,
Arra, minden… idő lett.
*
(Apeva)
Az
Idő
Csak halad!
Szereptelen
Fő irányító.
*
(10 szavas)
Az időt, ha tudnám, megfejteném,
Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
*
(Oximoron)
Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
*
(HIAfo)
Mutatója nincs is?
Csodálkozva nézek!
Homokórában van homok?
*
(Renga-láncvers)
Mókuskerék az
Idő, meg nem áll soha.
Gong óra üti!
Az idő pereg
Mint homokóra szemek.
Én meg rettegek!
Pillanat ketyeg!
Hallom, egyenletesen…
Gong óra üti.
Lesz-e még idő?
Az évek már elfogynak.
Én meg rettegek!
Időnél, nincsen
Körforgás. Előre megy.
Gong óra üti!
Lét egy pillanat,
Kevés maradt még hátra.
Én meg rettegek!
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
*
(Haiku)
Gyertyánknak fénye,
Idő nélkül araszol…
Végén, elmúlik!
*
(sedoka)
Mécses kis lángja
Holtaknak is világít,
De nem látunk mélyebbre.
A mécses lángja
Nem elég múltnézőben,
Arra, minden… idő lett.
*
(Apeva)
Az
Idő
Csak halad!
Szereptelen
Fő irányító.
*
(10 szavas)
Az időt, ha tudnám, megfejteném,
Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
*
(Oximoron)
Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
*
(HIAfo)
Mutatója nincs is?
Csodálkozva nézek!
Homokórában van homok?
*
(Renga-láncvers)
Mókuskerék az
Idő, meg nem áll soha.
Gong óra üti!
Az idő pereg
Mint homokóra szemek.
Én meg rettegek!
Pillanat ketyeg!
Hallom, egyenletesen…
Gong óra üti.
Lesz-e még idő?
Az évek már elfogynak.
Én meg rettegek!
Időnél, nincsen
Körforgás. Előre megy.
Gong óra üti!
Lét egy pillanat,
Kevés maradt még hátra.
Én meg rettegek!
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
