Uram! Percnyi időm sincsen jóízűen fölocsúdni,
Napjaim repülnek, hóvihar nagyon kezd örvényleni.
Már felismertem, hogy születéstől halálig tart életút.
Magányos, rejtett életút… Uram! Ocsúdni egy perc nem jut.

Hull már a hó, én vele beszélgetek, beszélek mindent át,
Zord ez a régen nem volt veszett tél, mért ezt, hogyan éljük át?
Persze át kell, hogy tavasszal majd újra
Rácsodálkozhassunk életre… újra!
Meg kell élni, hogy a menydörgés hangosan zengjen nekünk,
Édes Istenem, a hálánk üldöz, hogy mi még élhetünk.

Menjünk együtt, már a hó is esik csendesen,
Mögöttünk négy lábnyom látszik szépen, élesen…
Bakancsaink lenyomata látszik biz’ rendesen,
Ezen nyomok sokasodnak egyre és fesztelen.

Hó lepte be az indulásomat végleg,
Így az örökre megmarad… jó, ha tényleg!

Vecsés, 2023. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott; Eldar Rjazanov azonos c. verse téma-ötletkénti felhasználásával.

Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd,
Megyek és hozok virágot, ami a Tiéd…
Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd.

Mond kincsem, mi lesz az ebéd?
Te, éhesen ünnepelnéd?

Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta,
Olyan régen ünnepelünk Téged, neked szól a nóta!
Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta.

Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen,
Nélküled ez, rettenet hullámokat, leküzdeni lehetetlen…
Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen.

A virágcsokrodat, most a hátam mögül előveszem,
Kapod a köszöntőmet, virággal, szóval... előlegem!

Légy Te továbbra is a boldogságom, fényességem,
Legyünk tovább szerelmetes társak… ez békességem.

Vecsés, 2003. március 29. – Kustra Ferenc József – írtam: nőnapra!

Hétköznapi pszichológia…

Nagy idegharcban
Állnak, családi felek!
Szenved a gyerek…
*
Munka és küzdés,
És szabadidő nincsen!
El kell viselni.
*
Gyűlölet, habzó
Száj fröcsköli, sok mocskot.
Gyerek nem számít!
*
Nagy osztozkodás!
Mindenkinek, minden kell!
Gyerek, tán’ nincs is…
*
A gátlástalan
Kapzsiság, mint romboló!
Anyagi érdek.
*
Kalózos rablás.
Az elmenő fél, dühős!
Mért nincs igaza…
*
Elmenő, lelkét
Eladta az ördögnek.
Menni, jó ötlet?
*
A maradó fél,
Hitét vesztett, összetört.
Most hogyan tovább?
*
Költözés miatt
Csak sírnak a gyerekek.
Nemtörődömség!
*
Első, anyagi
Kapzsiság! Ostobaság!
A másik sem jobb!
*
Az új szerelem
Ára, gyermekáldozat!
Lélektelenség.
*
Család széthullik
És mindenki megsérül.
Úgy sem lesz majd jobb.
*
Ki most könnyen megy,
Onnan is továbbléphet.
Új partner, mit tud?
*
Szívek szenvednek,
A gyerekekért vérzik.
Rájuk üt ostor…
*
Gyerek vélemény
Elszáll… vitaviharban.
Szeretetlenek.
*
Szülők válása,
Gyermek tragédiája.
Szakítás átka.
*
Az elmenő fél,
Hiszi, hogy láncot tépett!
Butaság oly’ nagy.
*
Már nincsen család,
Világba vérző lelkek!
Gyerekből mi lesz?
*
Gyerekek lesznek
A hétvégi kulcsosok.
Fogadják őket?
*
Majdan szállnak ők
Ide-oda, mint kakukk!
Nem lesz otthonuk.
*
Fehérruhás volt
Esküvő, de rossz emlék.
Most pocsékba ment.
*
Az örök hűség
Esküje, adott szó volt.
Megszegni… semmi.
*
Győz a harc, harag,
Gyűlölet egymás iránt!
Gyerek nem érti.
*
Széthullt családot,
Lassan mindenki feled!
Listák, emlékek.
*
Család, volt erőd.
Nem volt erős alapja.
Ellen bevette.
*
A föld erődje
Is a család lehetne…
Béke szigete.

Vecsés, 2015. február 7. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban. Horváth Mária: „Egy nagyi vallomása” c. ötletverse ihletésével.

Tombolj vihar! Söpörj el engem!
Ne engedd azt, hogy itt legyek!
Vigyél magaddal árkon-bokron,
had legyek dühöngő szeled.

S olyan erős, mely összezúzza
minden apró kis kételyem,
mely visszatart, s nyugodni nem hagy,
cafatra tépve lelkemet.

Fújj a szemembe porszemet, vagy
takard le mind a két szemem!
Ne engedd azt, hogy megláthassam,
mikor sírnak a fellegek.

Ne lássam, mikor megtört szemükből
patakzó árként könny pereg,
elsiratva e gonosz világot,
hol már nincs helye semminek.

Ne engedd azt, hogy itt maradjak,
Hisz, a lelkem most úgy remeg,
mint a viharban hajló nyárfa,
mely minden ízében megremeg.

Tiporj el mindent, mi visszahúz még,
dörgő haraggal, hogy nekem
ne legyen többé semmi más itt,
csak halomra döntött romhegyek.

Vigyél magaddal, s ne engedj el,
míg nem csillapítod lelkemet,
hisz most összetört. S darabokban
megtépve, zúzva ott hever.

Ne engedd azt, hogy visszatérjek,
hisz már nem maradt semmi sem,
miért itt legyek, s nem hiányzom,
nem vár már vissza senki sem.

Sodorj oda, hol megtépett lelkek
várnak, ott talán meglehet,
hogy elfogadnak, és úgy szeretnek,
ahogyan én is szeretek.

(Bokorrímes)
Minden reggel vajh' egy új élet kezdet,
De még az is kérdés, ad élet estet?
Meg az, hogy vajh' mikor végzed életet?
*

(3 soros-zárttükrös)
Éltemen a szótlan ábrándok néma csimbókként lógtak,
Már belefáradtak, nem lesz se szép. se jó… lám, halódtak…
Éltemen a szótlan ábrándok néma csimbókként lógtak.
*

(Bokorrímes)
Ha a csend a harmónia, akkor őt látom, itt ül a sötétben,
Világit is nekem rendesen, a felhőtlen sötétség mélyében.
E szerint csak haladok tovább a nem rög nélküli, de nem végtelen pályán,
Nézem előttem a vágányt, de érdekes, hamar vége, összeér a vágány…
*

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belső rímes, önrímes)
Ahogy haladunk előre, a vad szél egy homokviharral vesz körbe,
Ahogy haladunk előre, a vihar, rohan velem és így előre…
Ahogy haladunk előre, a vad szél egy homokviharral vesz körbe.
*

(3 soros-zárttükrös)
A holnapba már nagyon figyelek, tekingetek inkább csak visszafelé,
De sehol nincsen már megnyugvásom, sikamlós lejtőn csak csúszok lefelé…
A holnapba már nagyon figyelek, tekingetek inkább csak visszafelé.
*

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, háromszoros belső rímes)
Az életvonatomat fölszereltem rézkilincsekkel, azt fogdosom,
Az életvonatomat fölszereltem vad rémmesékkel, nem tagadom…
Az életvonatomat fölszereltem rézkilincsekkel, azt fogdosom.
*

(3 soros-zárttükrös, önrímes)
Az életem nyers, hűvös hangja részletezi, az életem csődtömeg,
Mondjuk a boldogság is öreg, nagy hiányom, lelkem facér csődtömeg…
Az életem nyers, hűvös hangja részletezi, az életem csődtömeg.
*

(Senrjon duó)
Van-e kicsi világnál
Gyertyafény sötétjében élet?
Öreg, nem látja!

Van sötét-harmonikus?
Imbolygó gyertyafény, ily’ sötét?
Öreg, mit láthat?
*

(Sedoka – két katauta)
Öreg boldogság?
Nyers válaszhang csak recseg…
Rohanó sínvég recseg!

Boldogság öreg?
Recsegő, nyers, hűvös hang…
Sínvégen szembejön hang!
*

(HIAQ- Fél-haiku lánc-szerűen)
Utad a vég felé
Nagy gőzfogyasztással lohol.
Lokomotív bírja!
*

(senrjon duó)
Utad a vége felé,
Előbbre hozza… akar véget!
Lokomotív húz!

Utad a vége felé
Egyre fárasztóbb... jobban lejtős…
Lokomotív húz!

Vecsés, 2019. június 19. – Kustra Ferenc József