Idő 
Értékelés 
Értékelés Vihar tombol fújdogál a szél,
villámokat szór a magas ég.
Két szemében ott ragyog a tűz,
szívem hű, szerelme csak is hozzá fűz.
Csak is ő, csak ő kell nekem,
míg a szívem, dobog hevesen.
Szenvedélyek viharában én,
tied leszek éjnek idején.
Tombol a tűz, oly forró a vágy,
szívem, szerelemtől lágyan muzsikál.
Forró csókod mézédes nekem,
lángra gyújtottad az én szívemet.
Jöjj csak jöjj, gyere én velem,
elraboltad az én szívemet.
Vihar tombol fújdogál a szél,
villámokat szór a magas ég.
Szenvedélyek viharában én,
tiéd leszek éjnek idején.
Gyere jöjj, fogd a két kezem,
tűzben érted ég szerelmes szívem.
Ne félj, ha vihar tombol itt leszek veled, szenvedélyek viharában együtt csak veled.
Vihar tombol fújdogál a szél,
szítja a tüzet mely szenvedéllyel ég.
Tied vagyok, tied kedvesem,
látod ilyen az igaz szerelem.
El nem hagylak amíg élek én,
szívem örökre, örökre tiéd.
villámokat szór a magas ég.
Két szemében ott ragyog a tűz,
szívem hű, szerelme csak is hozzá fűz.
Csak is ő, csak ő kell nekem,
míg a szívem, dobog hevesen.
Szenvedélyek viharában én,
tied leszek éjnek idején.
Tombol a tűz, oly forró a vágy,
szívem, szerelemtől lágyan muzsikál.
Forró csókod mézédes nekem,
lángra gyújtottad az én szívemet.
Jöjj csak jöjj, gyere én velem,
elraboltad az én szívemet.
Vihar tombol fújdogál a szél,
villámokat szór a magas ég.
Szenvedélyek viharában én,
tiéd leszek éjnek idején.
Gyere jöjj, fogd a két kezem,
tűzben érted ég szerelmes szívem.
Ne félj, ha vihar tombol itt leszek veled, szenvedélyek viharában együtt csak veled.
Vihar tombol fújdogál a szél,
szítja a tüzet mely szenvedéllyel ég.
Tied vagyok, tied kedvesem,
látod ilyen az igaz szerelem.
El nem hagylak amíg élek én,
szívem örökre, örökre tiéd.
A szél ma este halkan sírt az ablakban,
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.
Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.
A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.
A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.
A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.
Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.
A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.
A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.
A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.
A szél ma este halkan sírt az ablakban,
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.
Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.
A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.
A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.
A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.
Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.
A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.
A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.
A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.
Álmomban lebegve árny-fény voltam
Ez ellen bizony én nem harcoltam…
Árnyam voltam és igy erre is még emlékeztem,
De jött a viharos szellő, törölni emlékem…
De júj, megszólalt a mobilban a jelzés
Így viharos szellő tűnt’… nem is volt törlés.
Vecsés, 2025. augusztus 16. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
Ez ellen bizony én nem harcoltam…
Árnyam voltam és igy erre is még emlékeztem,
De jött a viharos szellő, törölni emlékem…
De júj, megszólalt a mobilban a jelzés
Így viharos szellő tűnt’… nem is volt törlés.
Vecsés, 2025. augusztus 16. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
(3 soros-zárttükrös)
Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,
Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te?
Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,
Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,
Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár...
Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,
Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte…
Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
*
(Senrjú)
Mit tehetek a
Sorsom ellen? Nem vélem…
Sors törhetetlen.
Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a 3 soros-zárttükrös -ök anaforában íródtak, a harmadik: belső rímes is!
Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,
Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te?
Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,
Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,
Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár...
Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,
Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte…
Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
*
(Senrjú)
Mit tehetek a
Sorsom ellen? Nem vélem…
Sors törhetetlen.
Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a 3 soros-zárttükrös -ök anaforában íródtak, a harmadik: belső rímes is!
