Idő 
Értékelés 
Értékelés Lélekből jött meditáció a lélekről…
Meg kellene tudnom ki is vagyok, bízok, a remény embere,
Hozzám, elér a dal, a szeretet, lelkem tárva fogadná be.
Célok nélküli vágyak? Itt olyan nincsen, itt… lélek tengere.
Lelkem kapuján
Térjél be... szeretetet.
Így, puszta vágy, tengere.
Ó, te szeretet!
Töltsd fel esdő lelkemet.
Csak reményem ne vesszen.
*
Oly’ különbözőek
A napjaim, van jobb és rossz!
Reménység-erő tart.
Pletyka zsivajokban
Tengetem a múló létem.
Hihetne valaki…
Ad
Erőt,
Nem elég...
Ha napom rossz,
Remény túl kevés.
Remény túl kevés
Ha napom rossz.
Nem elég...
Erőt
Ad.
*
Nincsen lelki nyugalmam, honnan is lenne,
Bőszen támadó, sok szeretet kellene.
De nincs, csak papolás! Másnak, mily’ élete?
Nincs lelki békém,
Hiányzik a szeretet.
Mondják másképp is lehet.
Lelki egyensúly,
Hát olyan is van? Mondják...
Én azt bizony nem lelem.
*
Napok, hol szelídek,
Hol pletykák taposnak földbe.
Áramló végtelen…
Saját lejtőmön kell
Lecsúsznom, élet-szánkómon.
Végesség itt nincsen!
Szít
Fájást
A pletyka,
Sárba tipor,
Lelkem szennyezi.
Lelkem szennyezi,
Sárba tipor
A pletyka,
Fájást
Szít.
*
Állandó az öröm és mérhetetlen fájdalom vegyülete,
Ami olyan, mint a hurkatöltéskor az bél, belső töltete.
Életvihar nem hagy alukálni, bántott… ember lelkülete.
Érzelem káosz
Az életem. Lelkemben
Visszatér egyensúlya?
Öröm és bánat
Létem. Békéért kiált
A kínt szenvedett lelkem.
*
Sorstársak, nézzetek!
Tanulj, utam, hogyan járom.
Végtelen fájdalom.
Én egyre tisztábban
Látok… színpadon függöny nincs!
Lelkem csak… kórista!
Csak
Kínoz
A fájás.
Immár lelkem
Néma szereplő.
Néma szereplő
Immár lelkem,
A fájás
Kínoz
Csak.
*
Nyugalom kellene és tiszta lap a mérlegtől,
De egyik sincs, így csak dúlok-fúlok a méregtől.
Lélektelenség gleccsere csúszik a tényektől...
Megnyugvást vágyok,
Ám csak csúszok lefelé
Az életem lejtőjén.
Fohászt mormolok
A lelkem nyugalmáért,
Már az ima sem segít.
*
Lelkem a végségre
Vágyik, Szeretettelenül…
Vad a bénultságom!
Csendem hallgatom a
Bénultságom közepette.
Van lélekegyensúly?
Vecsés, 2010. július 30. – Szabadka, 2018. március 9. – Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ csokrot én írtam, a sedoka –t és a tükör apevát, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Immár lelkem néma szereplő.
Meg kellene tudnom ki is vagyok, bízok, a remény embere,
Hozzám, elér a dal, a szeretet, lelkem tárva fogadná be.
Célok nélküli vágyak? Itt olyan nincsen, itt… lélek tengere.
Lelkem kapuján
Térjél be... szeretetet.
Így, puszta vágy, tengere.
Ó, te szeretet!
Töltsd fel esdő lelkemet.
Csak reményem ne vesszen.
*
Oly’ különbözőek
A napjaim, van jobb és rossz!
Reménység-erő tart.
Pletyka zsivajokban
Tengetem a múló létem.
Hihetne valaki…
Ad
Erőt,
Nem elég...
Ha napom rossz,
Remény túl kevés.
Remény túl kevés
Ha napom rossz.
Nem elég...
Erőt
Ad.
*
Nincsen lelki nyugalmam, honnan is lenne,
Bőszen támadó, sok szeretet kellene.
De nincs, csak papolás! Másnak, mily’ élete?
Nincs lelki békém,
Hiányzik a szeretet.
Mondják másképp is lehet.
Lelki egyensúly,
Hát olyan is van? Mondják...
Én azt bizony nem lelem.
*
Napok, hol szelídek,
Hol pletykák taposnak földbe.
Áramló végtelen…
Saját lejtőmön kell
Lecsúsznom, élet-szánkómon.
Végesség itt nincsen!
Szít
Fájást
A pletyka,
Sárba tipor,
Lelkem szennyezi.
Lelkem szennyezi,
Sárba tipor
A pletyka,
Fájást
Szít.
*
Állandó az öröm és mérhetetlen fájdalom vegyülete,
Ami olyan, mint a hurkatöltéskor az bél, belső töltete.
Életvihar nem hagy alukálni, bántott… ember lelkülete.
Érzelem káosz
Az életem. Lelkemben
Visszatér egyensúlya?
Öröm és bánat
Létem. Békéért kiált
A kínt szenvedett lelkem.
*
Sorstársak, nézzetek!
Tanulj, utam, hogyan járom.
Végtelen fájdalom.
Én egyre tisztábban
Látok… színpadon függöny nincs!
Lelkem csak… kórista!
Csak
Kínoz
A fájás.
Immár lelkem
Néma szereplő.
Néma szereplő
Immár lelkem,
A fájás
Kínoz
Csak.
*
Nyugalom kellene és tiszta lap a mérlegtől,
De egyik sincs, így csak dúlok-fúlok a méregtől.
Lélektelenség gleccsere csúszik a tényektől...
Megnyugvást vágyok,
Ám csak csúszok lefelé
Az életem lejtőjén.
Fohászt mormolok
A lelkem nyugalmáért,
Már az ima sem segít.
*
Lelkem a végségre
Vágyik, Szeretettelenül…
Vad a bénultságom!
Csendem hallgatom a
Bénultságom közepette.
Van lélekegyensúly?
Vecsés, 2010. július 30. – Szabadka, 2018. március 9. – Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ csokrot én írtam, a sedoka –t és a tükör apevát, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Immár lelkem néma szereplő.
(3 soros-zárttükrös csokor)
Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye,
Vajon ma kezdi, hogy már talán nem alszik életem reménye?
Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye.
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön,
Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön?
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön.
A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek,
De nem értek semmit, magányosan csak bánatosan leledzek…
A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek.
Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok,
Nem tudom, van-e utam, vagy, hogy merre menjek… bambán mélázok…
Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok.
*
(Senrjon duó)
Éjjel még ragyogott a
Holdam fénye, volt fényessége.
De már új nap van!
Aludtam, láttam mit se,
Holdfény tán’ ezüstözött kicsit.
De már új nap van.
*
(Anaforás)
A hajnalom faló kínján látom, hogy megesd, megérek egy újabb, milyen? napot,
A kistemplom harangja már elkongatott, népeknek megtartották imanapot...
Azt látom, hogy a mai nap sem lesz különb, mint a többi már megélt, szép sorjában,
Azt látom, hogy varjuk, mint a rokonok, néznek, gubbasztanak fekete ruhában…
*
(Sedoka)
Ma megkezdődik,
Lélekben zúzó vihar.
Gondtalan cseréptörés.
Ma megkezdődik,
Lelkemben, természetharc!
Repülős cseréptörés.
*
(Anaforás, senrjú csokor fél haiku-láncban))
Saját ősökre
Gondolok, hátha várnak.
Varjúkárogás.
*
Saját ősöknek
Állapodott, életük.
Varjúkárogás.
*
Saját ősökben
Csak bízni tudok, várnak.
Varjúkárogás.
*
(Bapeva)
Lenne
Még jó is!
Jót inni az
Életvizemből.
Méltón, nagy kortyokban,
Élet-kutam káváján…
De én csak élet-korsója
Vagyok, ki bárha vízbe eshet...
Öregen is lehetnek álmaim?
Hogyan legyek erős, az még adatik?
Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.
Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye,
Vajon ma kezdi, hogy már talán nem alszik életem reménye?
Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye.
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön,
Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön?
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön.
A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek,
De nem értek semmit, magányosan csak bánatosan leledzek…
A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek.
Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok,
Nem tudom, van-e utam, vagy, hogy merre menjek… bambán mélázok…
Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok.
*
(Senrjon duó)
Éjjel még ragyogott a
Holdam fénye, volt fényessége.
De már új nap van!
Aludtam, láttam mit se,
Holdfény tán’ ezüstözött kicsit.
De már új nap van.
*
(Anaforás)
A hajnalom faló kínján látom, hogy megesd, megérek egy újabb, milyen? napot,
A kistemplom harangja már elkongatott, népeknek megtartották imanapot...
Azt látom, hogy a mai nap sem lesz különb, mint a többi már megélt, szép sorjában,
Azt látom, hogy varjuk, mint a rokonok, néznek, gubbasztanak fekete ruhában…
*
(Sedoka)
Ma megkezdődik,
Lélekben zúzó vihar.
Gondtalan cseréptörés.
Ma megkezdődik,
Lelkemben, természetharc!
Repülős cseréptörés.
*
(Anaforás, senrjú csokor fél haiku-láncban))
Saját ősökre
Gondolok, hátha várnak.
Varjúkárogás.
*
Saját ősöknek
Állapodott, életük.
Varjúkárogás.
*
Saját ősökben
Csak bízni tudok, várnak.
Varjúkárogás.
*
(Bapeva)
Lenne
Még jó is!
Jót inni az
Életvizemből.
Méltón, nagy kortyokban,
Élet-kutam káváján…
De én csak élet-korsója
Vagyok, ki bárha vízbe eshet...
Öregen is lehetnek álmaim?
Hogyan legyek erős, az még adatik?
Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.
Síró felhők…
Szilaj fellegek,
Beborítják a tájat.
Ebből eső nincs.
*
Komor szürkeség,
Őrzi távoli csendet.
Ég, mégis hol zeng…
*
Nap és fellegek
Küzdenek, ki lesz az úr?
Napsütés… eső.
*
Felhők röpködnek,
Konokul az ég alatt!
Eső készülődik…
*
Sok felhőpárna,
Nagy felhőnek áll össze!
Zivatar zúdul.
*
Már szemerkélni
Kezd, majd zuhogássá lesz.
Megállítani?
*
Cseppek, csillogva
Csak hullnak, egyre jobban.
Özönvízszerű…
*
Zivatar kitört,
Esőcseppek hullanak.
Vizes fű csúszik.
*
Zápor lemossa,
Fűről, fáról út porát.
Párás levegő.
*
Felhőcsatorna
Törött, eső meg ömlik.
Tarolt növényzet.
*
Gyönyörű vihar,
A maga szépségében.
Átélni kínos.
*
Szivárványpajzsot
Generál meleg eső.
Felhő elröppen…
Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva…
Szilaj fellegek,
Beborítják a tájat.
Ebből eső nincs.
*
Komor szürkeség,
Őrzi távoli csendet.
Ég, mégis hol zeng…
*
Nap és fellegek
Küzdenek, ki lesz az úr?
Napsütés… eső.
*
Felhők röpködnek,
Konokul az ég alatt!
Eső készülődik…
*
Sok felhőpárna,
Nagy felhőnek áll össze!
Zivatar zúdul.
*
Már szemerkélni
Kezd, majd zuhogássá lesz.
Megállítani?
*
Cseppek, csillogva
Csak hullnak, egyre jobban.
Özönvízszerű…
*
Zivatar kitört,
Esőcseppek hullanak.
Vizes fű csúszik.
*
Zápor lemossa,
Fűről, fáról út porát.
Párás levegő.
*
Felhőcsatorna
Törött, eső meg ömlik.
Tarolt növényzet.
*
Gyönyörű vihar,
A maga szépségében.
Átélni kínos.
*
Szivárványpajzsot
Generál meleg eső.
Felhő elröppen…
Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva…
Az azonos című versem haiku átirata
A nyár öröme
A meleg, fülledt felhő.
Ütöget eső.
Beizzadt felhő
Vihart megidéz, zuhog.
Nagy szemű, kopog.
Ázott dáliák,
Viharvert virágsereg.
Halott dáliák.
Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc József- Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haiku-val szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első kettőt és ezen átirat-csokrot neki ajánlom.
A nyár öröme
A meleg, fülledt felhő.
Ütöget eső.
Beizzadt felhő
Vihart megidéz, zuhog.
Nagy szemű, kopog.
Ázott dáliák,
Viharvert virágsereg.
Halott dáliák.
Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc József- Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haiku-val szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első kettőt és ezen átirat-csokrot neki ajánlom.
Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!
Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.
Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…
Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!
Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.
Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…
