Szeretlek mint a nap a holdat,
szeretlek mint az éjszaka a csillagokat.
Szeretlek mint az eső a földet,
szeretlek mint méhecske a mézet.

Szeretlek mint az óceán hullámait,
szeretlek mint a virágok illatait.
Szeretlek mint az ég kékjét,
szeretlek mint a nap fényét

Így szeretlek én téged szerelmem,
végestelen végig csakis veled.
Szerelem tüzében, ajkaid csókjában,
elveszni veled minden vágyam.

Itt hagy engem hosszú éltem tavasza, de már látom, elmegy is a dereka…
Sorsom, nem engeded, hogy kezem rózsáid szakassza? Látom, már nincs alkalma…
Ezután tán' törvény lesz a korom értelem? Akkor minek leszek, ezt nem vélhetem…
Mindenfelől száz dühös ellen jön szemben velem, és mind játszik az ön kéjén velem…

Nem virítottál csak szépeket kerültem, de néha tévedtem és örültem.
Néha reggel már én is örültem, Láttam gondos estvéket, majd’ megőrültem…
Néha visszanéztem terád, mint honjokra a vitézek, ha dob-mars fölvonulni jelt ád.
Örömhöz nem vezettél báj halmain, de legalább pihegtem a barátok karjain.

Elmémnek nem adtál érteni titkokat, néha kaptam érteni sors-rajzolmányokat.
Már meg, hogy sóhajtásim nőjenek, azt míveled, hogy álmodásim elrepülnek veled…
Menj! Jobban terjeszd áldásidnak árjait, másnak szívében gerjeszd örömid lángjait.
Nekem elég egy szál virág, ha Te adni kész, meg egy csendes vígság… megesküdjék az ész!

Vecsés, 2023. január 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Kiss János (1770 – 1846) azonos c. verse átirataként leoninusban.

Szép reggelt kedvesem,
drága egyetlen szerelmem.
Féltelek, aggódom érted,
mert te vagy az egyetlen kedvesem.

Te vagy az ki nekem a mindenem,
te vagy az életre szóló szerelem.
Te vagy aki olyan mint a lépes méz,
csókod íze finom és maga a szenvedély.

Csak téged akarlak örökkön örökké,
ajkaidon csüngve csókodat érezvén.
Olyan vagy mint a desszernek a cukor,
édes és oly magával ragadó.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
veled vagyok boldog drága kedvesem.
Hozzád bújni oly megnyugtató érzés,
mellkasodra feküdve szíved dobogását hallgatva,fellegekben járok én.

Szemedben egy álom,
ma te vagy a valóságom.
Ma egy picit szeretlek,
utána végleg elengedlek.
Elengedem együtt szőtt
álmaink, minden veled töltött percet.
Ha olvasod, ez egy régi történet,
ami újból nem történhet meg
veled, velem.
Elengedtem minden szót.
Most régi álmaink:
hullámzó tengeren
egy pici papírhajó.

(A búcsú szentsége)

Isten veled - mondom,- én megyek!
Búcsúzom tőletek, itthagyott életek.
Legbelül a szívem is beleremeg,
Mert csak azt az egyet tudom,
Hogy sohasem tudhatom,
Megfoghatom-e még azt a kezet,
Amit most, féltőn elengedek.

Budatétény 2026. Március 20.