Várunk valamit…
Mi változna jövőre?
Remény el ne hagyj!
*
Újévkor biztos,
Hogy mulatunk, koccintunk.
Éjfél! Vacsora.
*
Ruhán kis mustár,
A főtt virsli már kihűlt.
Kenyér elfogyott.
*
Nyertünk a lottón,
Nem sokat és elvertük.
Vad mulatozás.
*
Elköltözött a
Házsártosan rossz szomszéd!
Mulatság hete.
*
Névnap, köszöntés,
Érettségi, ballagás…
Folyvást élmények.
*
Télen kicsis volt
Gázszámla. Örömünnep!
Lyukakat tömni.
*
Most ki vagyok én?
Éjféltől minden jó lesz?
Változik jövő?
*
Pusztulás, már nem
Mentheti a régmúltat.
Végső változás.
*
Hited fakasszon
Jót, szépet és nagy sikert!
Hinni, de miben?
*
Az ez évben járt
Léttangónak vége lesz?
Új sasszé, új szusz!
*
Jókívánságok
Halmaza. Jó újévet!
Ez tán’ teljesül…

Vecsés, 2015. június 3. – Kustra Ferenc József- íródott: senrjú csokorban.

Friss szerzeményem,
Mert megy az óév, jő új!
Jó évünk legyen!
*
Boldog újéve,
Hazánknak, sőt nemzetnek!
Boldog családok…
*
Itt a szilveszter, ennek örvendjünk,
Pezsgőt csak, igyuk, de ne vedeljünk.
Ünnepeljünk elegánsan, szeretettel, boldogan,
Mindenki járja az ész saját útját, hogy, hogy hogyan.

Szilveszterkor magadból a régies gondod vesd ki hamar,
Az óév, már elmenni, sőt végleg rohanva-futni akar.
Ne akadályozd, engedd csak el, tárd is ki a szíved hamar.

Most már újesztendő kerül előre,
Te, éjjelre tégy szert a jó kedélyre…
Mert erre lesz szükség, majd egész évbe.
*
Újévet kapunk,
Ha kell, másképp élhessünk!
Ezt adta sorsunk.
*
Jobb újesztendőt,
Sikereket mindenhol!
Remény, maradjon.
*
Higgy, majd a Hitnek!
Használd lehetőséget.
Jót, mindenkinek!

Magány sötétje kerülje a házad,
Nehogy azt mond, a vízözön utánad!
Ha szíved valamiért darabokra törik,
Javítsd ki, meglásd, majd az égi fény őrködik.

Éld át az újév mámorát,
Várd és meghozza a csodát…

Havas fának, bokornak, összes, kopasz ága,
Óévet búcsúztatja, ez mulandósága…

Vecsés, 2014. augusztus 31 – Kustra Ferenc József- írva: Versben és senrjúban…

Olyan nehéz és bakhátas az élet,
Göröngyös az utam és túl nagy méret,
Mint a fáradt gulyáson a cifraszűr.
Miért érzem magam kellemetlenül?

De jő az újév, majd kimúlatom én magamat,
Én akkor jobban leszek, le is iszom magamat
A sárga földig jóféle vegyes gyógyteával,
Vigyázni kell a sok marhákra, nem elalvással.

Majd mi itt a pusztában is jól érezzük magunkat,
Kollégákkal, marhákkal, kutyákkal? vágyjuk falunkat?
Itt is legott lesz éjfél, nagy szélzúgással, üdvrivalgással,
Pap a faluban harangot kongattatja harangozóval.

Itt most éppen rossz idő, cudar hóvihar kezdődik,
Majd öklömnyi pelyhekben esni fog a hó, veszkődik,
Itt fa sincs vagy bokor, nincs hol elbújni, nincs sehova,
Ez így van jól, itt a magyar szürke marha ?lakása?.

Éjjel, ha, átjön majd hozzám az én kondás komám,
Koccintunk is, valami jófélével, mert hoz ám...
Lehet, hogy erre jár a lovas számadó is, meglátogat,
Én meg szeretettel fogadom újévi látogatókat.

Az is lehet, hogy erre jár pap és a kormány(?!),
Vigyázni kell, fontos itt minden, mint hozomány!
Nem lesz itt semmi baj, mert a hóviharban szárazon mulatunk,
Nagy és meleg kucsma is van rajtunk, nem fog lobogni a hajunk?

Ha majd a vihar elhozza a harang éjféli szavát,
Kívánunk egymásnak BÚÉK ?ot, jó évet, jó éccakát.
Éjféli harangszó után megyek, körbenézek,
Minden marha megvan-e, nincs-e oly' mit filéztek.

Ha minden rendben, akkor elmondok egy újév dicsőítő imát,
Aztán megint kezdhetek egy évet elölről, azt a rézangyalát!

Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc József

Sok-sok ezer csillag-fénynyaláb ringat.
Közben kicsit horkant a szél… pillanat.

Magam vagyok az érzéseimmel,
De tán’ velem fenyőfa, díszekkel…
Ablakon a Hold is bevilágít,
Benne bízok, ő talán nem ámít!

Szobában a feldíszített fenyőfánk ragyog,
Kint az este a holdfénnyel némán társalog.
Lélektavacskámon csónakázik a karácsony,
Kint a jég teljesen beállt a csatornarácson.

Élet beszennyezte jóságom tiszta tavát,
Ismeretlen angyal hallatja égi szavát…
Én meg, küzdöm magamat, egész életen át…

Karácsony van, az én boldogságom határtalan,
Ha ma véletlenül rossz lennék, az akaratlan…
Kint meg, jó nagy köd van, látom, hogy átláthatatlan…

Karácsonyunk, mint puha fészekbe, szobába begömbölyödött,
Ez bizony nagy öröm, mert úgy látom én, a fény megkettőződött…
Ma már láttam, kint a foszló pára, a fenyőfákról csöpögött…

Nincs okom a könnyekre, de térdelve is homályosan látok,
Kreálok majd valamit az életben, amit fánk alatt várok…
És lesz ott majd ajándék szeretet, vigyázva ápolgassátok!

Ma van a szent karácsony estéje, és hívőn hiszem,
A szeretet mindent legyőz, ezt majd én tovább viszem…
Szemetekben az öröm csillogását, majd őrizem…

Lehet, hogy talmi árny, ez a csillogás,
De ablakon beszólt egy angyal: nyomás,
Menj ki a kapuba, vendég jött… ki más?

Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József

Otthon végre valahára
Már mindenki belátta -
Felnőttem én a korra,
Hogy barátom lehet egy kutya.

A menhelyre el is mentünk,
Hogy kis pajtást onnan vegyünk,
De ahogy körbe jártuk mindegyiket,
Szívemre valami ránehezedett.

De nagyon nagy gondba vagyok
Most hogy végre választhatok,
Mert tekintetükben ott volt a jel-
Engem is- engem is vigyél innen el.

Szemükben csillant a remény ,
Tán én leszek számukra az esély
Akitől jót kapnak, és szeretetet,
Meleg otthont új életet.

Hogy legyen most,mit tehetnék?!
Suli után minden nap eljöhetnék
Barátaimmal. Együtt játszanánk,
És talán gazdikat is találnánk.

Szétkürtöljük az egész iskolában,
Hogy milyen sok árva kutya van,
Aki hű társ lesz cserébe,
Ha haza viszik jó ebédre.

Végül sok bozontos gazdit talált,
És nekem is lett kutya barát.
Együtt jártunk a menhelyre
Csemegével egész évbe.