Mitől dőglik a légy?

- Hé, pincér! Döglött
légy van a levesben!
Szerintem ez szégyenletes,
és határozottan ellenzem!

- Kérem uram!
Értse meg!
A légy a hőtöl
döglött meg!

De két perce
még ficánkodott,
ezért még csak
frissen halott.

Ha kéri, hozok
szúnyogot.
Más már abból
belakott!

Az úszkáló légy

- Helló, pincér!
Légy úszkál a levesben,
és én e félét csak
kivétellel helyeslem!

- Tisztelt uram!
Bocsánat!
A légy majd
hamar kifárad.

Mint úszó
még csak tanuló,
de az íze viszont
nagyon jó!

- Pincér uram,
megható,
hogy ez a légy
még tanuló!

Arra hogy
légy úszni tud,
a német válasz
“Das ist gut!”

Ez szerintem
majd’ hogy csoda,
de a leves leves, és
nem légynek szánt uszoda!

 

Három szolgálati kutya, köszi, jól van,
Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.

No, de nem is ezt akartam elmesélni,
Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.

Hosszú kitartásomnak lesz eredménye,
Szegény kutyuskának helyre áll a lelke.
Mostanában már egyre közelebb jött,
Velem szemben már nem ennyire csökött.

Ma már a többivel együtt, odajött,
Orrával kezembe beleböködött.
Hagyta, hogy egyszer simogassam fejét,
Bízom benne, most már használja eszét...

Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József

Verset írok monotonon,
Zakatolunk vonatokon.
Utazzunk, és lássunk világot,
Ismerjük meg, egész világot.

Jó dolog menni, kirándulni,
Ismeretlen tájat is látni.
Embereket megismerni,
Az újba belemélyülni.

Van világba sok látni való,
Van világnak sok csodája, ó!
Minél többet lát az ember,
Annál inkább "igaz" ember.

Persze más a finn vagy olasz,
Lehetőséget ne szalassz!
Meg kell nézni, amit lehet,
Ha tudod, járd be az eget.

Budapest, 1998. július 29. – Kustra Ferenc József

Agya sosem volt slampos.
Már mint vörös hajú,
szemüveges kis taknyos
komoly gondolkodó volt:
.
- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm
többé nem fog felállni,
és egy táguló világban,
mit is fogunk csinálni?

Édesanyja megnyugtatta:
- Brooklyn viszont nem tágul!
Fütyülője csak annak lankad,
ki túlmértékben hozzányúl!

Egyszer megkínálták kokainnal,
de ettől hatalmasat tüsszentett.
Száz dollár értékű fehér hó
a levegőben elveszett.

Csínos leány lett szeretője.
de mire viszonyuk leromlott,
a leány bakancsban járt,
mert fasiszták kőzt kódorgott.

Sok filmje a zsidókról szólt,
Mert ő maga is zsidó.
Tudott önmagán nevetni,
és jó humorral szónokolt.

Úgy változtatta szeretőit,
mint más ember az alsóneműt.
Még él, de már nyolcvanhat.
Vajon fütyülője ép maradt?

Ácsorgok a létem peremén,
Onnan nézem a létemet én.

Van nekem nagy igazságom, de mélyen hallgat,
Tudom, hogy a pusztába kiáltom szavakat…

Aknavetőt nem látok, de a szavak gellert kaptak, azzal lőnek,
Butákkal szemben hiába érzem magamat, művelt emberfőnek.

Életemben, soha nem érintett meg az isteni fuvallat,
Mi meghozta volna a jót, a szépet, jó-emberi nyugalmat!

Nem tudom, hogy nekem, még meddig lehet itt ácsorogni,
De majd jő fuvallat… akkor engemet le fog sodorni…

Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József