Idő 
Értékelés 
Értékelés Az ősz az elmúlás előjele,
De benne van a kikelet szele.
Mondják minden rosszat jó követ…
Ebben én nem hiszek… de lehet.
Tavaszt is a jobb nyár követi
Így nyáron az ember azt hiszi,
Hogy ez így a legjobb, maga a tökély.
Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj.
Nem tudni azonban, kinek mi a jó
És azt sem, hogy vajon neki mi való.
Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt,
De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt.
A sors útja, cifra, dimbes-dombos,
Nem egyenes, inkább jó kanyargós
És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé
Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé.
Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors
Az be is következik. Élet nem komfortos,
Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal
És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal.
Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen,
De ők a körülményeik miatt a tehetetlen
Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes,
De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes.
Megoldás nincsen, jó tanács nem adható.
Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó.
Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül,
Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül.
Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József
De benne van a kikelet szele.
Mondják minden rosszat jó követ…
Ebben én nem hiszek… de lehet.
Tavaszt is a jobb nyár követi
Így nyáron az ember azt hiszi,
Hogy ez így a legjobb, maga a tökély.
Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj.
Nem tudni azonban, kinek mi a jó
És azt sem, hogy vajon neki mi való.
Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt,
De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt.
A sors útja, cifra, dimbes-dombos,
Nem egyenes, inkább jó kanyargós
És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé
Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé.
Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors
Az be is következik. Élet nem komfortos,
Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal
És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal.
Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen,
De ők a körülményeik miatt a tehetetlen
Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes,
De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes.
Megoldás nincsen, jó tanács nem adható.
Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó.
Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül,
Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül.
Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József
De elhatárolódó Hilda!
Stílus? Valaki nagyasszonya?
Én meg ácsingózok,
Magára vágyódok…
Távolságtartó… vágy asszonya.
Legyen már közvetlenebb Hilda!
Legyen velem hétköznapi… na…
Maga úgy kellene…
Lelkébe engedne?
Ereszkedjen le… vágy asszonya.
De meghódítanám, ó, Hilda!
Közbe fogy év napja… biz’ Hilda.
Egyedüllét izgi?
Udvarlás bizsergi?
Majd beadja derekát Hilda.
Vecsés, 2021. március 26. – Kustra Ferenc József - Íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Stílus? Valaki nagyasszonya?
Én meg ácsingózok,
Magára vágyódok…
Távolságtartó… vágy asszonya.
Legyen már közvetlenebb Hilda!
Legyen velem hétköznapi… na…
Maga úgy kellene…
Lelkébe engedne?
Ereszkedjen le… vágy asszonya.
De meghódítanám, ó, Hilda!
Közbe fogy év napja… biz’ Hilda.
Egyedüllét izgi?
Udvarlás bizsergi?
Majd beadja derekát Hilda.
Vecsés, 2021. március 26. – Kustra Ferenc József - Íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
(3 soros-zárttükrös)
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal,
Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal...
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal.
(Bokorrímes)
A pennámat én kék tintába mártom,
A golyóst meg feketével használom...
Papíron, ha percegek, ezt imádom.
nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon,
A Nap is elért útja végére... lebukik a horizonton.
Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon.
*
(Senrjú)
Míg írok, álom
Világa vesz majd körül...
Nektek írok most.
*
(3 soros-zárttükrös)
Lüktető érzelmek,
Álmatlan éjjelek...
Lüktető érzelmek.
Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből...
Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből...
Papírra ugranak... maradnak a tollam hegyéből.
*
Időnek írok,
Vélem, hogy majd megmarad.
Olvasók hada...
*
Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja,
De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca,
Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja.
Indulnék és is a fények végtelen útján,
Haladnék óvatosan, de nem vonakodván...
Indulnék és is a fények végtelen útján.
Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok,
Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok...
Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok.
Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában,
Én vadul kergetem a percet, magányában...
Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában.
Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc József
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal,
Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal...
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal.
(Bokorrímes)
A pennámat én kék tintába mártom,
A golyóst meg feketével használom...
Papíron, ha percegek, ezt imádom.
nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon,
A Nap is elért útja végére... lebukik a horizonton.
Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon.
*
(Senrjú)
Míg írok, álom
Világa vesz majd körül...
Nektek írok most.
*
(3 soros-zárttükrös)
Lüktető érzelmek,
Álmatlan éjjelek...
Lüktető érzelmek.
Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből...
Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből...
Papírra ugranak... maradnak a tollam hegyéből.
*
Időnek írok,
Vélem, hogy majd megmarad.
Olvasók hada...
*
Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja,
De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca,
Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja.
Indulnék és is a fények végtelen útján,
Haladnék óvatosan, de nem vonakodván...
Indulnék és is a fények végtelen útján.
Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok,
Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok...
Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok.
Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában,
Én vadul kergetem a percet, magányában...
Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában.
Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc József
Ily viharos víz
A fürdésre nem való.
Hullám elsodor.
*
Nagy hullámzásban,
Evezős csónak nem megy.
Fel is borulhat.
*
Szélvihar, eső,
Nagyon tajtékzó hullám…
Embert próbáló!
*
Hullám elsodor
Mindent, ami útjában áll.
Parton megszűnik.
*
Viharos hullám
Szépsége, elragadó.
Partról bámulni…
*
Szél, veri vizet,
Csapkodja betonparthoz.
Hullámtörő áll!
*
A hullámhegyek
Olyan változatosak.
Messziről élmény.
*
Szél, vihar atyja.
Víz, tőle nem csendesül.
Meder, lent csendes.
*
A fél sötétben
A halak ringatóznak.
Itt, nincs hányinger.
*
Szélatya elmegy,
Hullámzás lecsendesül.
Homokpart simul.
*
Víz lecsendesül
És a nyugalom terjed.
Lábáztatás jó.
*
Jó szél vettetett,
Rossz vihar arattatott.
Végül, csend legott.
*
Szél, partról elmegy,
Szélmalom, elcsendesül.
Rét füve éled.
Vecsés, 2014. január 13. – Kustra Ferenc József – Senrjú csokorban
A fürdésre nem való.
Hullám elsodor.
*
Nagy hullámzásban,
Evezős csónak nem megy.
Fel is borulhat.
*
Szélvihar, eső,
Nagyon tajtékzó hullám…
Embert próbáló!
*
Hullám elsodor
Mindent, ami útjában áll.
Parton megszűnik.
*
Viharos hullám
Szépsége, elragadó.
Partról bámulni…
*
Szél, veri vizet,
Csapkodja betonparthoz.
Hullámtörő áll!
*
A hullámhegyek
Olyan változatosak.
Messziről élmény.
*
Szél, vihar atyja.
Víz, tőle nem csendesül.
Meder, lent csendes.
*
A fél sötétben
A halak ringatóznak.
Itt, nincs hányinger.
*
Szélatya elmegy,
Hullámzás lecsendesül.
Homokpart simul.
*
Víz lecsendesül
És a nyugalom terjed.
Lábáztatás jó.
*
Jó szél vettetett,
Rossz vihar arattatott.
Végül, csend legott.
*
Szél, partról elmegy,
Szélmalom, elcsendesül.
Rét füve éled.
Vecsés, 2014. január 13. – Kustra Ferenc József – Senrjú csokorban
Tisztán és tükör nélkül
látom a világot.
Minden a helyén van,
én már többé nem vitázok.
Reggelenként felébredek
s aztán megreggelizek.
Csinálom a napi tennivalót.
Este nem veszek be altatót.
Zűrös régi életemnek vége.
Az akadályok megszűntek.
Nincs bennem több kígyó mérge.
Minden mást a múlt tűzére!
Szóval mire van szükségem?
A sok zűrzavar földön s égben?
Az összes lutrit hátra hagyom,
és élek a szeretet hitében.
látom a világot.
Minden a helyén van,
én már többé nem vitázok.
Reggelenként felébredek
s aztán megreggelizek.
Csinálom a napi tennivalót.
Este nem veszek be altatót.
Zűrös régi életemnek vége.
Az akadályok megszűntek.
Nincs bennem több kígyó mérge.
Minden mást a múlt tűzére!
Szóval mire van szükségem?
A sok zűrzavar földön s égben?
Az összes lutrit hátra hagyom,
és élek a szeretet hitében.
