Idő 
Értékelés 
Értékelés és tankákban?
?Vers?
Helyett,
Ezeket
Írjuk! Másként
Festett képeket?
Naplemente: szép.
Szavakban festőiség.
Tömör a gyönyör.
Bíborszínű égalja,
Szempár tűnődik rajta.
*
Lét,
Nem lét,
Hatása
Mit sugallgat?
Kell még küzdeni!
Pók szőtte selyem,
Szálán élet hintázik.
Most még nem szakad...
Rég volt! Vajon lessz-e még?
Küzdj érte, közel a vég!
*
Old
Lelked
Gúzsát és
Boldogságot?
Talán remélhetsz!
Ma még tégy jól, jót,
Hogy holnap megpihenhess
A selyemágyon.
Tárd ki szíved, még remélj!
Bút, boldogságra cserélj!
Vecsés, 2018. július 29. ? Mórahalom, 2018. augusztus 3. ? Szabadka, 2018. augusztus 8. ? Kustra Ferenc József - Az apevákat én írtam, a haikukat Farkas Tekla, a tankák versét: Jurisin (Szőke) Margit.
?Vers?
Helyett,
Ezeket
Írjuk! Másként
Festett képeket?
Naplemente: szép.
Szavakban festőiség.
Tömör a gyönyör.
Bíborszínű égalja,
Szempár tűnődik rajta.
*
Lét,
Nem lét,
Hatása
Mit sugallgat?
Kell még küzdeni!
Pók szőtte selyem,
Szálán élet hintázik.
Most még nem szakad...
Rég volt! Vajon lessz-e még?
Küzdj érte, közel a vég!
*
Old
Lelked
Gúzsát és
Boldogságot?
Talán remélhetsz!
Ma még tégy jól, jót,
Hogy holnap megpihenhess
A selyemágyon.
Tárd ki szíved, még remélj!
Bút, boldogságra cserélj!
Vecsés, 2018. július 29. ? Mórahalom, 2018. augusztus 3. ? Szabadka, 2018. augusztus 8. ? Kustra Ferenc József - Az apevákat én írtam, a haikukat Farkas Tekla, a tankák versét: Jurisin (Szőke) Margit.
Új szemszögből az Ukrajnai háború… TV mindent mutat… készül az atomháború?
(leoninus csokor)
Hallom, hogy nagyobb körben haldoklik a csend, közben még szipog, így esend.
Épphogy elég messze vagyunk a háborútól, az háborús országtól…
A sok lövedék már olybá' fölaprította a békét, a mindenkit… azt a kiskését…
A háború bűnei is sebzik életeket, fekete kosok nem értik ezeket!
(senrjú csokor, félhaiku-lánc mintára)
Fekete kosok
Tele vagytok nagy sebbel…
Nincs feloldozás.
Fekete kosok
Nincs oly’, feloldozástok…
Lelketekben sem.
Ha nincsen felhő, a Hold ezüst fénnyel operál, de ezzel halált is citál.
Fekete kosoknak mindegy, van-e felhő vagy holdfény… ezek mind kemény legény…!
Tudják, ők megmondják dollár milliárdokért, de vajon mit tesznek az életekért.
Semmit! Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy egy hétre, be kellene öket sorozni…
Nem lehetne senkivel kapcsolatot... aki nem éli túl, az kap zipzáras zsákot!
Bizony népek lelkének jót tenne, főleg, ha többé nem kell, zsákos halottnak lenni…
Fekete kosok
Csend agonizál… Lövés!
Ez idegőrlő.
Fekete kosok
Fronton, felmentés… halál.
Halottnak mindegy.
Járókelők csak nézik, hogy egyet megint visznek, de ha nem hozzák vissza a dzsinnek?
Az EU- ban vészes-terjedő háborús pszichózis, lehet a kosok közt narkós is?
Ezen nagyokosok... látszik, világháborút akarnak, fokozását a harcoknak!
Az általam gyűlölt háború, atomos lesz, hetven perc... összes ember halála lesz!
Fekete kosok mondják, ők túlélők… föld alatt. Nem tudnak kijönni! Nem túlélők…
Fekete kosok
Lövészárokban: tudat?
Hallod az átkod?
Fekete kosok
Bele döglötök pénzbe…
Ez biz’ jár nektek!
Sok marha fekete kos! Ha minden fertőzött a földön, hogyan is jössz ki pincédből?
Én most felvilágosítalak, hogy éhen haltok, mielőtt kijönnétek pincéből.
Akarjátok vagy sem, ti is átmentek… de többé nem szabadultok nagy semmiségből.
Kínai versszak- „Vágyódás délre”: 27 szótag, 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa (x = szabad)
Halnak a
Rablott katonák.
Halál nem fent kaszával…
Irt titeket katonák.
Nincs már… katonánk!
(Senrjú trió, félhaiku lánc mintára.)
Gyűlölöm halált!
Az étkes-éhes halált!
Fiainknak vég!
Gyűlölt háború!
Fiú halál… sorozza!
Fiúknak végük…
Gyűlöllek, kosok!
Fiú meghal! Gazdagok!
Fiút pénz öli!
Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra!
(leoninus csokor)
Hallom, hogy nagyobb körben haldoklik a csend, közben még szipog, így esend.
Épphogy elég messze vagyunk a háborútól, az háborús országtól…
A sok lövedék már olybá' fölaprította a békét, a mindenkit… azt a kiskését…
A háború bűnei is sebzik életeket, fekete kosok nem értik ezeket!
(senrjú csokor, félhaiku-lánc mintára)
Fekete kosok
Tele vagytok nagy sebbel…
Nincs feloldozás.
Fekete kosok
Nincs oly’, feloldozástok…
Lelketekben sem.
Ha nincsen felhő, a Hold ezüst fénnyel operál, de ezzel halált is citál.
Fekete kosoknak mindegy, van-e felhő vagy holdfény… ezek mind kemény legény…!
Tudják, ők megmondják dollár milliárdokért, de vajon mit tesznek az életekért.
Semmit! Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy egy hétre, be kellene öket sorozni…
Nem lehetne senkivel kapcsolatot... aki nem éli túl, az kap zipzáras zsákot!
Bizony népek lelkének jót tenne, főleg, ha többé nem kell, zsákos halottnak lenni…
Fekete kosok
Csend agonizál… Lövés!
Ez idegőrlő.
Fekete kosok
Fronton, felmentés… halál.
Halottnak mindegy.
Járókelők csak nézik, hogy egyet megint visznek, de ha nem hozzák vissza a dzsinnek?
Az EU- ban vészes-terjedő háborús pszichózis, lehet a kosok közt narkós is?
Ezen nagyokosok... látszik, világháborút akarnak, fokozását a harcoknak!
Az általam gyűlölt háború, atomos lesz, hetven perc... összes ember halála lesz!
Fekete kosok mondják, ők túlélők… föld alatt. Nem tudnak kijönni! Nem túlélők…
Fekete kosok
Lövészárokban: tudat?
Hallod az átkod?
Fekete kosok
Bele döglötök pénzbe…
Ez biz’ jár nektek!
Sok marha fekete kos! Ha minden fertőzött a földön, hogyan is jössz ki pincédből?
Én most felvilágosítalak, hogy éhen haltok, mielőtt kijönnétek pincéből.
Akarjátok vagy sem, ti is átmentek… de többé nem szabadultok nagy semmiségből.
Kínai versszak- „Vágyódás délre”: 27 szótag, 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa (x = szabad)
Halnak a
Rablott katonák.
Halál nem fent kaszával…
Irt titeket katonák.
Nincs már… katonánk!
(Senrjú trió, félhaiku lánc mintára.)
Gyűlölöm halált!
Az étkes-éhes halált!
Fiainknak vég!
Gyűlölt háború!
Fiú halál… sorozza!
Fiúknak végük…
Gyűlöllek, kosok!
Fiú meghal! Gazdagok!
Fiút pénz öli!
Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra!
Remegő kezek, rozoga térdek.
Vajon van-e ebben bármi érdek?
Először a fatányér,
mely nem oly könnyen törik.
Aztán az adagolt arzén,
mellyel lassan ölik.
Vajon van-e ebben bármi érdek?
Először a fatányér,
mely nem oly könnyen törik.
Aztán az adagolt arzén,
mellyel lassan ölik.
Vázlatosan a láthatóról…
(bokorrímes)
Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld…
Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld.
Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen
Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen.
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli…
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli…
(HIAQ)
Szépre-jóra vágyni?
Enélkül éltet leélni…
Szépre-jóra vágyni?
(bokorrímes)
Az emberi szeretet, már elzarándokolt
És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót!
Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba?
Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba?
(HIQ)
Ó, lélek!
Talán elveszek?
Jaj, félek…
(bokorrímes
Élet is elment,
Semmi jó nem lett.
Szeretetem kinek?
Nem kell már senkinek…
(anaforás, bokorrímes duó)
Sivár pusztaságom, sírva körbejárom,
Sivár pusztaságom, nekem… igajármom.
Sivár pusztaságom, bánat generátorom,
Sivár pusztaságom, sírva akadta torkom.
„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája…
„Szép életem” mára már, halál hívó dudája…
„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája.
Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
(bokorrímes)
Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld…
Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld.
Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen
Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen.
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli…
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli…
(HIAQ)
Szépre-jóra vágyni?
Enélkül éltet leélni…
Szépre-jóra vágyni?
(bokorrímes)
Az emberi szeretet, már elzarándokolt
És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót!
Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba?
Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba?
(HIQ)
Ó, lélek!
Talán elveszek?
Jaj, félek…
(bokorrímes
Élet is elment,
Semmi jó nem lett.
Szeretetem kinek?
Nem kell már senkinek…
(anaforás, bokorrímes duó)
Sivár pusztaságom, sírva körbejárom,
Sivár pusztaságom, nekem… igajármom.
Sivár pusztaságom, bánat generátorom,
Sivár pusztaságom, sírva akadta torkom.
„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája…
„Szép életem” mára már, halál hívó dudája…
„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája.
Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.
Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.
(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*
(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*
(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*
Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.
Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!
Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?
Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…
Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.
Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.
(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*
(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*
(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*
Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.
Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!
Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?
Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…
Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
