Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditálás a lélekről… versben és HIAQ -ban.
Akinek a lelke vára bevehetetlen,
Annak a magánya kiküszöbölhetetlen…
Ki nem engedi, hogy
Szeressék, lelke elhervad.
Magányra ítélt lesz.
*
Ki a létét nem érti,
Az, életét, hogy éli?
Először mindig értsd meg tenmagadat,
Aztán propagáld eszed, önmagadat.
Ismerd meg önmagad,
Akkor élheted életed.
Máris bizonyíthatsz.
*
Lélek súlyos terhe, nyomasztólag hat rád?
Ez bizony, oly’ minthogy leveszed a ruhád…
Lélek terhét levenni, nem is olyan egyszerű,
Evidens, hogy ezt hinni, nagyon is meseszerű.
Lélekfánk is ágas-bogas, de fűrészelni nem lehet,
Meg kell érte küzdeni, hogy leakaszthassuk terheket.
Lelked terhe nehéz.
Szabaddá tenni nem könnyű.
Küzdj! Vedd hát le terhét.
*
Meg kell dolgozni,
Fel kell dolgozni
A problémákat, az élethelyzeteket,
Akkor talán bejárhatjátok mennyeket.
csak így segíthetsz magadon.
Ismerd fel az okát,
Akkor könnyíthetsz lelkeden.
Had szálljon az égig...
*
Ha a lelket eluralja egy érzése, azzal nem lehet mit kezdeni,
De, dolgozni a témán, akkor küzdeni kell, lehetőséget keresni.
Ha érzelemdús lesz,
Ne fogd vissza, engedd útra.
Adj lehetőséget.
*
Akinek a lelke bezárkózott a palotába,
Annak lehet, hogy bele is tört már, a kulcs a zárba!
A lelkünk, az a mienké, azt nekünk kell kezelni,
Ez nem elhagyott ló pata, hogy tovább lehet menni…
Ne zárd kalitkába,
Ápold lelked! Ne hagyd cserben.
Így lelsz lelki békét.
*
Az élet tele van kisebb-nagyobb tragédiákkal,
Örökre visszavonhatatlan anomáliákkal.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 5. – Kustra Ferenc - A verset én írtam, bele a HIAQ- kat szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit! A HIAQ csokor címe: ,,Ápold lelked’’
Akinek a lelke vára bevehetetlen,
Annak a magánya kiküszöbölhetetlen…
Ki nem engedi, hogy
Szeressék, lelke elhervad.
Magányra ítélt lesz.
*
Ki a létét nem érti,
Az, életét, hogy éli?
Először mindig értsd meg tenmagadat,
Aztán propagáld eszed, önmagadat.
Ismerd meg önmagad,
Akkor élheted életed.
Máris bizonyíthatsz.
*
Lélek súlyos terhe, nyomasztólag hat rád?
Ez bizony, oly’ minthogy leveszed a ruhád…
Lélek terhét levenni, nem is olyan egyszerű,
Evidens, hogy ezt hinni, nagyon is meseszerű.
Lélekfánk is ágas-bogas, de fűrészelni nem lehet,
Meg kell érte küzdeni, hogy leakaszthassuk terheket.
Lelked terhe nehéz.
Szabaddá tenni nem könnyű.
Küzdj! Vedd hát le terhét.
*
Meg kell dolgozni,
Fel kell dolgozni
A problémákat, az élethelyzeteket,
Akkor talán bejárhatjátok mennyeket.
csak így segíthetsz magadon.
Ismerd fel az okát,
Akkor könnyíthetsz lelkeden.
Had szálljon az égig...
*
Ha a lelket eluralja egy érzése, azzal nem lehet mit kezdeni,
De, dolgozni a témán, akkor küzdeni kell, lehetőséget keresni.
Ha érzelemdús lesz,
Ne fogd vissza, engedd útra.
Adj lehetőséget.
*
Akinek a lelke bezárkózott a palotába,
Annak lehet, hogy bele is tört már, a kulcs a zárba!
A lelkünk, az a mienké, azt nekünk kell kezelni,
Ez nem elhagyott ló pata, hogy tovább lehet menni…
Ne zárd kalitkába,
Ápold lelked! Ne hagyd cserben.
Így lelsz lelki békét.
*
Az élet tele van kisebb-nagyobb tragédiákkal,
Örökre visszavonhatatlan anomáliákkal.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 5. – Kustra Ferenc - A verset én írtam, bele a HIAQ- kat szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit! A HIAQ csokor címe: ,,Ápold lelked’’
A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen,
Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…
Mennék én előre,
De nagy kérdés, merre?
Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
Lesz értelme, hogy vívom a harcom?
Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József
Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…
Mennék én előre,
De nagy kérdés, merre?
Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
Lesz értelme, hogy vívom a harcom?
Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József
Romantikus mesében…
Este ültünk a hűs ligetbe,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet, mélyen lelkembe.
Hmm… a kedves nem tudta vágyamat?
Pedig, esti fény is betakart.
Fák, bokrok dugdostak
A vágyak hajtottak.
Nem orvosolta a vágyamat…
*
Éj van, hiányod fáj, várok rád...
Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád.
Vágyom az ölelést,
Mint a folyó, medrét.
Indulj! Fújja vad szél vitorlád.
Besötétedett, nagyon vágylak,
Erős, érzelmi káosz. Várlak!
Vágyok karjaidba,
Mint cajos, betonra!
Célszalagnál, nagyon akarlak!
*
Ablakomon holdfény mosolyog,
Lépteid zaját hallom... kopog.
Karok, ölelkeznek,
Vágyak teljesülnek.
Lelkünkben tavasz... patak csobog.
Állok ablaknál, holdfényt nézem,
Jöveteled neszét, megérzem…
Végre a karodban
Tobzódok vágyadban.
Lelkedet, testemmel is érzem…
Vecsés –Szabadka, 2018. szept. 27. Kustra Ferenc József – a páros LIMERIKET én írtam, a páratlant Jurisin Szőke Margit
Este ültünk a hűs ligetbe,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet, mélyen lelkembe.
Hmm… a kedves nem tudta vágyamat?
Pedig, esti fény is betakart.
Fák, bokrok dugdostak
A vágyak hajtottak.
Nem orvosolta a vágyamat…
*
Éj van, hiányod fáj, várok rád...
Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád.
Vágyom az ölelést,
Mint a folyó, medrét.
Indulj! Fújja vad szél vitorlád.
Besötétedett, nagyon vágylak,
Erős, érzelmi káosz. Várlak!
Vágyok karjaidba,
Mint cajos, betonra!
Célszalagnál, nagyon akarlak!
*
Ablakomon holdfény mosolyog,
Lépteid zaját hallom... kopog.
Karok, ölelkeznek,
Vágyak teljesülnek.
Lelkünkben tavasz... patak csobog.
Állok ablaknál, holdfényt nézem,
Jöveteled neszét, megérzem…
Végre a karodban
Tobzódok vágyadban.
Lelkedet, testemmel is érzem…
Vecsés –Szabadka, 2018. szept. 27. Kustra Ferenc József – a páros LIMERIKET én írtam, a páratlant Jurisin Szőke Margit
Ó, Te drága picikém, Stefi,
A vágyam mindig készenléti.
Már padon ülhetnénk,
Kuncogva nevetnénk…
Simítanám kezed… isteni!
Teliholdat, ó, ha már látnám,
Benne sziluetted, láthatnám.
Van egy erdei pad,
Néznénk vad, hogy halad.
Erdő padján, kezed puszilnám.
Nagy belőled, valós hiányom,
Pótold ki kérem, erre vágyom.
Érzelmek fűtenek,
Feléd nem hűtlenek.
Éreznéd már izzadtság szagom...
Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
A vágyam mindig készenléti.
Már padon ülhetnénk,
Kuncogva nevetnénk…
Simítanám kezed… isteni!
Teliholdat, ó, ha már látnám,
Benne sziluetted, láthatnám.
Van egy erdei pad,
Néznénk vad, hogy halad.
Erdő padján, kezed puszilnám.
Nagy belőled, valós hiányom,
Pótold ki kérem, erre vágyom.
Érzelmek fűtenek,
Feléd nem hűtlenek.
Éreznéd már izzadtság szagom...
Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt,
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
