Idő 
Értékelés 
Értékelés Ciripel az olvadó est
Kitartóan
Hűsítő fuvallat lengedez
Az ábránd paripáján
Vágtatva
A gondolat partján
Szárnyaló szabad lélekkel
Ma én vagyok a fényember
És simogat a surranó szellő
A kéz - az ölelő
A gondolat partján
Szavak ringó óceánján
A béke szigetén
Együtt vagyunk
Te meg én
A világ közepén.
Kitartóan
Hűsítő fuvallat lengedez
Az ábránd paripáján
Vágtatva
A gondolat partján
Szárnyaló szabad lélekkel
Ma én vagyok a fényember
És simogat a surranó szellő
A kéz - az ölelő
A gondolat partján
Szavak ringó óceánján
A béke szigetén
Együtt vagyunk
Te meg én
A világ közepén.
Minden ború és
A csillogó könnyedség
Átmeneti állapot.
Reggelre
Új napra virradok.
Ahogy áramlik
Az örökös változás
Más lesz a hozzáállás.
Tükörkép a világ
Szemekből vetül a tér
S a tartalom.
Mást jelent a fogalom
A hangulat pólusain.
Az öröm intenzitása
Távolodik szinkronban
A közeledő jövővel
És a fájdalom
Bár nehézkesen
Elsorvad a múlt időben.
A hangulat pólusai közt
Mint az inga
Lüktet létünk
Vidám s bús periódusa.
A csillogó könnyedség
Átmeneti állapot.
Reggelre
Új napra virradok.
Ahogy áramlik
Az örökös változás
Más lesz a hozzáállás.
Tükörkép a világ
Szemekből vetül a tér
S a tartalom.
Mást jelent a fogalom
A hangulat pólusain.
Az öröm intenzitása
Távolodik szinkronban
A közeledő jövővel
És a fájdalom
Bár nehézkesen
Elsorvad a múlt időben.
A hangulat pólusai közt
Mint az inga
Lüktet létünk
Vidám s bús periódusa.
Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.
Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.
A szél sem suttog ma
A csönd beleolvad a holdvilágba
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik a tájra
S a pillanat a csillagokat
Tereli karámba
A hold udvarába.
Remekmű a nap végére
E sejtelmes béke
Mint frissen sült kenyér
Zamata
Az égig ér.
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.
Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.
A szél sem suttog ma
A csönd beleolvad a holdvilágba
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik a tájra
S a pillanat a csillagokat
Tereli karámba
A hold udvarába.
Remekmű a nap végére
E sejtelmes béke
Mint frissen sült kenyér
Zamata
Az égig ér.
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz,
Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.
Néma, egyenes sorok,
A színkavalkád meg vigyázban!
Léleknek szépség.
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.
Megálljt nem ismeri az
Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
Szép az enyészet?
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.
Jégcsapok nem enyésznek,
Mint főúr, hasat növesztenek.
Lesz enyészetük…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.
Köd óvatos… sompolyog!
Mint egy lidércfény zárózóna!
Júj és őszinte!
Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban
Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.
Néma, egyenes sorok,
A színkavalkád meg vigyázban!
Léleknek szépség.
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.
Megálljt nem ismeri az
Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
Szép az enyészet?
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.
Jégcsapok nem enyésznek,
Mint főúr, hasat növesztenek.
Lesz enyészetük…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.
Köd óvatos… sompolyog!
Mint egy lidércfény zárózóna!
Júj és őszinte!
Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban
A közeledő tél…
Nem is küldött üzenetet a tél,
Pedig tudta, hogy ember tőle fél.
Hideg előre jött… ez már a tél?
Hideg ölel át,
faggyal ad csodát,
hűti szíved forró szavát.
*
(3 soros-zárttükrös)
A tél-korai hajnal, vékony köddel takaródzik,
A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik…
A tél-korai hajnal, vékony köddel takaródzik.
A tél, még csak lassan jövögető, mint tántorgó részeg
És mi tudjuk, ha kijózanodik, bizony, nem lesz félszeg.
Ködtől már nem látjuk az eget... át nem látható réteg.
Téli hajnalon köd sóhajt,
megsúgja, mit óhajt,
szeretetnek fejet hajt.
*
Aztán úgy tűnik, miközben jön, józanodik,
Süvítő és hideg szélvihar tolakodik…
Az égbolt a felhők mögött alakoskodik.
Elveszik-e a remény?
Puhul-e a csepp, kemény kezén?
Élet telén.
*
Ez a tél, lehet, hogy nagyon keménykezű lesz,
Mint egy képzett mesterember, ért a torzképhez...
*
(Fél haikulánc)
Titkolt szorongás,
Támad-e a „keménykéz”?
Üzenet nélkül?
Szeretet fájdalmat olt.
Tiszta lélekben nincs folt.
*
Titkolt szorongás,
Nem csap-e be üzenet?
Csak úgy letámad!
Lesz még boldogságálom,
Lesz holnap, a világon.
*
Titkolt szorongás,
Egyből oly' vad hideg jön?
Mindent hó borít?
Lesz még nyári délután,
Napfény a vihar nyomán.
Vecsés, 2018. július 29. – Mórahalom, 2018. augusztus 18. – Kustra Ferenc József– a verset, meg a 3 soros-zárttükrös –t és a fél haikuláncot én írtam. A 10 szavasokat és a tankák versét szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.
Nem is küldött üzenetet a tél,
Pedig tudta, hogy ember tőle fél.
Hideg előre jött… ez már a tél?
Hideg ölel át,
faggyal ad csodát,
hűti szíved forró szavát.
*
(3 soros-zárttükrös)
A tél-korai hajnal, vékony köddel takaródzik,
A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik…
A tél-korai hajnal, vékony köddel takaródzik.
A tél, még csak lassan jövögető, mint tántorgó részeg
És mi tudjuk, ha kijózanodik, bizony, nem lesz félszeg.
Ködtől már nem látjuk az eget... át nem látható réteg.
Téli hajnalon köd sóhajt,
megsúgja, mit óhajt,
szeretetnek fejet hajt.
*
Aztán úgy tűnik, miközben jön, józanodik,
Süvítő és hideg szélvihar tolakodik…
Az égbolt a felhők mögött alakoskodik.
Elveszik-e a remény?
Puhul-e a csepp, kemény kezén?
Élet telén.
*
Ez a tél, lehet, hogy nagyon keménykezű lesz,
Mint egy képzett mesterember, ért a torzképhez...
*
(Fél haikulánc)
Titkolt szorongás,
Támad-e a „keménykéz”?
Üzenet nélkül?
Szeretet fájdalmat olt.
Tiszta lélekben nincs folt.
*
Titkolt szorongás,
Nem csap-e be üzenet?
Csak úgy letámad!
Lesz még boldogságálom,
Lesz holnap, a világon.
*
Titkolt szorongás,
Egyből oly' vad hideg jön?
Mindent hó borít?
Lesz még nyári délután,
Napfény a vihar nyomán.
Vecsés, 2018. július 29. – Mórahalom, 2018. augusztus 18. – Kustra Ferenc József– a verset, meg a 3 soros-zárttükrös –t és a fél haikuláncot én írtam. A 10 szavasokat és a tankák versét szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.
