Karmester beint...
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!
Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.
Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.
Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.
Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.
Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.
Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.
Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.
Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.
Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!
A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.
Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.
Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.
Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.
A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.
Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!
Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!
Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.
Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.
Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.
Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.
Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.
Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.
Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.
Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.
Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!
A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.
Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.
Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.
Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.
A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.
Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!
Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.
Egy réten él az éticsiga
Úgy hívták hogy csiga csaba
Nem járt sose óvodába
De reggel megy már iskolába
Elég korán szól a vekker
Ébresztgeti-keljél már fel
Eljött végre az a nagy nap
Mikor a kis gyerek okosodhat
Siet gyorsan csiga Csaba
El ne késsen az iskolába
Egy levél alatt Csilla várja
Ő is csiga mint barátja
Egyűtt csúsznak jó kedvűen
A friss illatú zöld mezőben
Majd minden reggel erre járnak
És suli után sokat játsznak
A legjobb mikor csendben esik
Csak úgy lassan cseperészik
Kedveli ezt minden csiga
De főleg a kis kópé Csaba
Mikor vizes a fű jobban csúszik
Szánkó nélkül csuszkorázik
Csaba Csilla és még sokan
Ilyenkor biz jó móka van
Hancúroznak vígan estig
Kipirulnak egytől egyig
Ám indulni kell most már haza
Otthon vár a drága mama
Holnap is lesz sok-sok csoda
Ábrándozik csiga Csaba
Majd elalszik gyorsan csendben
S ott terem egy szép mesében
Csupa varázs ez a nap ma
Álom zöld rét virul rajta
Színben pompáz ezer virág
Milyen csodás ez a világ
Úgy hívták hogy csiga csaba
Nem járt sose óvodába
De reggel megy már iskolába
Elég korán szól a vekker
Ébresztgeti-keljél már fel
Eljött végre az a nagy nap
Mikor a kis gyerek okosodhat
Siet gyorsan csiga Csaba
El ne késsen az iskolába
Egy levél alatt Csilla várja
Ő is csiga mint barátja
Egyűtt csúsznak jó kedvűen
A friss illatú zöld mezőben
Majd minden reggel erre járnak
És suli után sokat játsznak
A legjobb mikor csendben esik
Csak úgy lassan cseperészik
Kedveli ezt minden csiga
De főleg a kis kópé Csaba
Mikor vizes a fű jobban csúszik
Szánkó nélkül csuszkorázik
Csaba Csilla és még sokan
Ilyenkor biz jó móka van
Hancúroznak vígan estig
Kipirulnak egytől egyig
Ám indulni kell most már haza
Otthon vár a drága mama
Holnap is lesz sok-sok csoda
Ábrándozik csiga Csaba
Majd elalszik gyorsan csendben
S ott terem egy szép mesében
Csupa varázs ez a nap ma
Álom zöld rét virul rajta
Színben pompáz ezer virág
Milyen csodás ez a világ
Pöttyös hátú katica
Jól áll rajta a ruha
Piros palást kis kalap
Az idén is ez nagy divat
Messze zengi a mező
Ez a bogár nagymenő
Jánoska a lámpás bogár
Aludni ő nem jár korán
A haverokkal világítva
Repdesnek az éjszakába
Mint a csillag úgy fénylenek
Táncukhoz most párt keresnek
Nagyot szökken szöcske koma
Új csizmáját mutogatja
Zöld a frakkja egyedi
A réten ez most megteszi
S míg a tücsök vígan húzza
Elugrál a réti bálba
A százlábú már vígan járja
Lendül jobbra balra
Pördül fordul de elszédült
Összefűlt a lába
Német úr az akad bőven
S mindnek herr-nyó a neve
Mohó vággyal ropogtatnak
Az ágnak nincs már levele
Sunyin lapít a csótány banda
Elöl lökdösődnek éppen
S mögöttük egy vörös hangya
Indulót vezényel
Ezer szúnyog tolakodik
Csak potyára várnak
Hátha akad egy kis falat
Ha vége lesz a bálnak
Össze gyűltek seregestől
Apraja és nagyja
Másoknak kis maradékot
Egyikük sem hagyna
Nagy a nyüzsgés szól a zene
Az idulatok forrnak
Egyik s másik rovar fajta
Csatázni indultak
Így hát aztán hamar bizony
Vége lett a bálnak
Takarodót fújtak
Az összes bogárnak
Jól áll rajta a ruha
Piros palást kis kalap
Az idén is ez nagy divat
Messze zengi a mező
Ez a bogár nagymenő
Jánoska a lámpás bogár
Aludni ő nem jár korán
A haverokkal világítva
Repdesnek az éjszakába
Mint a csillag úgy fénylenek
Táncukhoz most párt keresnek
Nagyot szökken szöcske koma
Új csizmáját mutogatja
Zöld a frakkja egyedi
A réten ez most megteszi
S míg a tücsök vígan húzza
Elugrál a réti bálba
A százlábú már vígan járja
Lendül jobbra balra
Pördül fordul de elszédült
Összefűlt a lába
Német úr az akad bőven
S mindnek herr-nyó a neve
Mohó vággyal ropogtatnak
Az ágnak nincs már levele
Sunyin lapít a csótány banda
Elöl lökdösődnek éppen
S mögöttük egy vörös hangya
Indulót vezényel
Ezer szúnyog tolakodik
Csak potyára várnak
Hátha akad egy kis falat
Ha vége lesz a bálnak
Össze gyűltek seregestől
Apraja és nagyja
Másoknak kis maradékot
Egyikük sem hagyna
Nagy a nyüzsgés szól a zene
Az idulatok forrnak
Egyik s másik rovar fajta
Csatázni indultak
Így hát aztán hamar bizony
Vége lett a bálnak
Takarodót fújtak
Az összes bogárnak
Gyakran van úgy,
hogy boldognak látszunk,
kacagunk, s vígan dalolunk,
nem sejti senki mennyi a bánat,
melyet lelkünkben hordozunk.
Erősnek látszunk, akár a szikla,
amely oly magasra nyúl,
belülről mégis vérzik a lelkünk,
és néha megroskadunk.
Mégis küzdünk. Dalolva, sírva,
s utunkon megyünk tovább,
könnyeink titkon patakban folynak,
S nem sejtik, mennyire fáj
minden mosoly, mely arcunkon látszik
keserves próbálkozás,
hogy megsebzett lelkünk burokba zárjuk,
S ne tudják, mennyire fáj.
Mégis győzünk. Sebzett lelkünkben
maradt még annyi parázs,
melytől a szívünk lángra lobban,
s magasra csap fel a láng.
Feléget mindent, mi visszatart még,
s meggátol utunk során,
Elég egy szikra mely lángra lobbant,
s többé már semmi se fáj.
Csak a lelkünk lesz törékeny, néma,
de mégis megyünk tovább,
hiszen épp ettől ember az ember,
hogy annyi próbát kiáll.
hogy boldognak látszunk,
kacagunk, s vígan dalolunk,
nem sejti senki mennyi a bánat,
melyet lelkünkben hordozunk.
Erősnek látszunk, akár a szikla,
amely oly magasra nyúl,
belülről mégis vérzik a lelkünk,
és néha megroskadunk.
Mégis küzdünk. Dalolva, sírva,
s utunkon megyünk tovább,
könnyeink titkon patakban folynak,
S nem sejtik, mennyire fáj
minden mosoly, mely arcunkon látszik
keserves próbálkozás,
hogy megsebzett lelkünk burokba zárjuk,
S ne tudják, mennyire fáj.
Mégis győzünk. Sebzett lelkünkben
maradt még annyi parázs,
melytől a szívünk lángra lobban,
s magasra csap fel a láng.
Feléget mindent, mi visszatart még,
s meggátol utunk során,
Elég egy szikra mely lángra lobbant,
s többé már semmi se fáj.
Csak a lelkünk lesz törékeny, néma,
de mégis megyünk tovább,
hiszen épp ettől ember az ember,
hogy annyi próbát kiáll.
Ecsetem szavakba mártom
vászonná vált a papír,
a színekkel vígan játszom
átfestheti egy radír.
Szavakból festek képeket,
mit csak érezni lehet,
míg élhetem az életet
nem kopik el az ecset.
vászonná vált a papír,
a színekkel vígan játszom
átfestheti egy radír.
Szavakból festek képeket,
mit csak érezni lehet,
míg élhetem az életet
nem kopik el az ecset.