Idő 
Értékelés 
Értékelés Szemem ezer rejtelem,
csendben fejtsd meg lelkemet.
Kellesz nekem szerelmem,
kezed kezemben melletted.
Ellep szerelmed engemet,
szereteted bennem elveszett.
Elepedek csendesen kedvesem,
melletted szerelmes szerelmem.
Szeretlek egyetlenem, kedvesem,
szerelmem veled felemel.
Lelkem pezseg neked engedd,
egyetlen kedves szerelmem.
csendben fejtsd meg lelkemet.
Kellesz nekem szerelmem,
kezed kezemben melletted.
Ellep szerelmed engemet,
szereteted bennem elveszett.
Elepedek csendesen kedvesem,
melletted szerelmes szerelmem.
Szeretlek egyetlenem, kedvesem,
szerelmem veled felemel.
Lelkem pezseg neked engedd,
egyetlen kedves szerelmem.
Érintés, érints meg,
érints meg még egyszer.
Érezzem érintésed varázsát,
érints meg, hogy érezzelek.
Érezzelek megint úgy, mint akkor,
érintésed maga a varázs volt.
Érints, érints, hogy érinthesselek,
érinteni szeretnélek, hogy érezd.
Érezd azt a varázslatos érintést,
varázslatos érintés volt akkor.
Vártam és várom és vártuk,
várni fogunk valahol, valamikor.
Valóban ott leszünk szerelmem,
szeretni szeretném, szívedet.
Szerelmes szívemmel szerelmesen,
szerelmed szerelmemmel szenvedélyesen.
Érintésed elvarázsolta szívem,
szívem eggyé vált a tiéddel.
Szívem szívednek szíve lett,
mi úgy dobogott kedvesem.
Lángra gyújtottad szívemet,
szívemben ez a láng el nem veszhet.
Mert szíved úgy táplál, mint a fény,
melegen tart, táplál, ölelő öröklét.
Ölel, mint a földet a nap,
fénye átjárja minden nap.
Mi ettől mindig erősebb lesz,
erősebb mindig érted kedves.
Erősebb, bárminél, hisz a nap fénye,
élteti-e földet, új erőt adva megfáradt lelkemnek.
Ilyenkor a nap újra magához ölel sugaraival,
hát így élteti a nap sugara a földet,
ahogy te az én lelkemet.
érints meg még egyszer.
Érezzem érintésed varázsát,
érints meg, hogy érezzelek.
Érezzelek megint úgy, mint akkor,
érintésed maga a varázs volt.
Érints, érints, hogy érinthesselek,
érinteni szeretnélek, hogy érezd.
Érezd azt a varázslatos érintést,
varázslatos érintés volt akkor.
Vártam és várom és vártuk,
várni fogunk valahol, valamikor.
Valóban ott leszünk szerelmem,
szeretni szeretném, szívedet.
Szerelmes szívemmel szerelmesen,
szerelmed szerelmemmel szenvedélyesen.
Érintésed elvarázsolta szívem,
szívem eggyé vált a tiéddel.
Szívem szívednek szíve lett,
mi úgy dobogott kedvesem.
Lángra gyújtottad szívemet,
szívemben ez a láng el nem veszhet.
Mert szíved úgy táplál, mint a fény,
melegen tart, táplál, ölelő öröklét.
Ölel, mint a földet a nap,
fénye átjárja minden nap.
Mi ettől mindig erősebb lesz,
erősebb mindig érted kedves.
Erősebb, bárminél, hisz a nap fénye,
élteti-e földet, új erőt adva megfáradt lelkemnek.
Ilyenkor a nap újra magához ölel sugaraival,
hát így élteti a nap sugara a földet,
ahogy te az én lelkemet.
Szeretlek mint a nap a holdat,
szeretlek mint az éjszaka a csillagokat.
Szeretlek mint az eső a földet,
szeretlek mint méhecske a mézet.
Szeretlek mint az óceán hullámait,
szeretlek mint a virágok illatait.
Szeretlek mint az ég kékjét,
szeretlek mint a nap fényét
Így szeretlek én téged szerelmem,
végestelen végig csakis veled.
Szerelem tüzében, ajkaid csókjában,
elveszni veled minden vágyam.
szeretlek mint az éjszaka a csillagokat.
Szeretlek mint az eső a földet,
szeretlek mint méhecske a mézet.
Szeretlek mint az óceán hullámait,
szeretlek mint a virágok illatait.
Szeretlek mint az ég kékjét,
szeretlek mint a nap fényét
Így szeretlek én téged szerelmem,
végestelen végig csakis veled.
Szerelem tüzében, ajkaid csókjában,
elveszni veled minden vágyam.
(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR
opus tantum fictivus!?*
Hát ismét írok Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.
Mert-hát nem vagyok én poéta,
ahogyan már ezt a Kedves úr,
(a maga keresetlen nyers módján)
számtalanszor megmondta.
No lám!
Most sem tartok sem rímet,
sem ritmust, sem szótagot,
mint a borsó, lepereg rólam minden,
s a Nagy Művészet elhagyott.
Önben, Kedves úr,
tudom hogy irányomban
ellenszenv s harag dúl,
melynek okát nem találom,
pedig nem kértem, hogy
legyen tisztelőm, vagy barátom.
S a magas lóhoz (min ül),
tudom, hogy nem passzol
nyereg helyett hokedli,
de ostoba szamárként,
mégsem hagyhatom magam:
úri passziója által megkövezni.
Higgye el Kedves úr,
(aki ugyebár sokkal több tőlem)
ha belém rúg olykor-olykor,
forogni fog lelke a temetőben.
Mert nem dicsőség
leköpni a senki-semmit,
ki azt sem érti tán, hogy
miért is tapossa meg lelkit.
Feljebb nem ér Kedves úr,
ha magamfajta gödörbe lép,
(ki lennék két zárójel közt)
akár csak az alja nép.
Mert ugyebár,
Költőnek lenni az szent dolog,
s hogy engem köztük lásson
Kedves úr,
attól "jótét lelke" háborog.
De hát nem is vagyok én poéta,
ahogyan már ezt a Kedves úr,
(a maga keresetlen módján)
számtalanszor megmondta.
És mégis...
Lám ismét írok Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul,
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.
Budatétény 2017. január 6.
* a vers csak fikció!?
opus tantum fictivus!?*
Hát ismét írok Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.
Mert-hát nem vagyok én poéta,
ahogyan már ezt a Kedves úr,
(a maga keresetlen nyers módján)
számtalanszor megmondta.
No lám!
Most sem tartok sem rímet,
sem ritmust, sem szótagot,
mint a borsó, lepereg rólam minden,
s a Nagy Művészet elhagyott.
Önben, Kedves úr,
tudom hogy irányomban
ellenszenv s harag dúl,
melynek okát nem találom,
pedig nem kértem, hogy
legyen tisztelőm, vagy barátom.
S a magas lóhoz (min ül),
tudom, hogy nem passzol
nyereg helyett hokedli,
de ostoba szamárként,
mégsem hagyhatom magam:
úri passziója által megkövezni.
Higgye el Kedves úr,
(aki ugyebár sokkal több tőlem)
ha belém rúg olykor-olykor,
forogni fog lelke a temetőben.
Mert nem dicsőség
leköpni a senki-semmit,
ki azt sem érti tán, hogy
miért is tapossa meg lelkit.
Feljebb nem ér Kedves úr,
ha magamfajta gödörbe lép,
(ki lennék két zárójel közt)
akár csak az alja nép.
Mert ugyebár,
Költőnek lenni az szent dolog,
s hogy engem köztük lásson
Kedves úr,
attól "jótét lelke" háborog.
De hát nem is vagyok én poéta,
ahogyan már ezt a Kedves úr,
(a maga keresetlen módján)
számtalanszor megmondta.
És mégis...
Lám ismét írok Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul,
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.
Budatétény 2017. január 6.
* a vers csak fikció!?
