Kullogok, mint egy kivert kutya, a ködben,
Ballagok, de nem futok, mint nyúl a ködben.
Elvesztem a saját sorsomban,
Éreztem, baj van a gondomban.
Továbblépni, vajon lehet-e?
Én nem vagyok király gyereke!...

Futnék tán', ha volna mérföldes csizmám,
De csak nevet ezen, a szomszéd komám.
Látja tán', sánta kutya szintjén vagyok,
Miket mesélek, mondja, csak álmodok.

Vecsés, 2006. november 18. – Kustra Ferenc József-íródott: önéletrajzi írásként.

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös)
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
*
(Septolet)
Terjedő baj, dörrenő zaj,
Átható jaj…
Önpusztító emberi faj.

Helyzetünk:
Szenvedünk…
Reszketünk,
Hogy elveszünk.
*

(HIQ trió)
Testvéri
Szeretet nincs is?
Háború!

Időben
Élettelen és
Térben is!

Asszonyok
Élte csak sírás!
Halk sírás…
*
Anya orcáján ború…
Fia ifjú férfiú,
Harcba hívja a háború.

Szomorú,
Szigorú,
Iszonyú
Háború.
*

(Senrjon trió)
Katonák imája, mint
Hajótörötteké. Péntek nincs…
Élet gyászfoltos…

Harc, véres koszorúban!
Koszorút természet megfonta!
Élet gyászfoltos…

Harc halál-koszorúban!
Hontalan mise… elhallatszik!
Élet gyászfoltos…
*
Halál tombol –
Létet rombol…
Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.

Kedvesünk,
Gyermekünk,
Nemzetünk
Óvd Istenünk.
*

(Leoninus csokor)
Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
*
(septolet csokor)
Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
Fájdalom elborít,
Látvány tébolyít.

Szétnézek –
Rémképek,
Élmények:
Rémségek.
*

Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
*
Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
Erőszak gyilkolt,
Zsúfolt a sírbolt.

Parancsszó
Hallható,
A jajszó
Átható.
*

Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
*

Ott fekszik egy katona,
Harcnak hősi bajnoka…
Várja haza asszonya.

Gyászjelentés –
Késdöfés,
Tisztelgés –
Édeskevés.
*

Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
*

Bánat áztat
Özvegyi fátylat…
Fizettünk nagy árat -
Nagy ember von vállat.

Hatalmasok,
Tudatlanok – Miattatok
Jajgatok.


Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]

Ragyog-e még lelkem mosolyodtól újra,
mint a gyémánt?
S szemeink bűvöletében érezzük-e még,
a vágyat némán?
Ajkaink találkoznak-e még oly forrón,
vágytól égve?
S testünk minden rezdülése súgja e még, akarlak téged?

Mennyi, mennyi kérdés, s megannyi kérdőjel van még,
amikre válaszokat, csak egymás közelében éreznénk.
Tudom, abban a pillanatban, amikor meglàtnánk egymást,
testünk remegne a vágytól, hogy újra, ölelhessük egymást.

Mert nem múlik el úgy perc, óra,
s egyetlen napom,
eszembe ne jusson, amikor először
szemünk találkozott azon a hajnalon.
Amikor édes csókod ajkamon először érezhettem,
s karod ölelésében kedvesem először elveszhettem.

S ha akarom, ha nem, most is itt csengenek szavaim fülemben,
amit ajkaink találkozása után füledbe súgtam neked oly kedvesen.
Ami így hangzott, ezt a csókot még valaki nagyon fogja értékelni,
s lesz egy nő, aki téged mindennél jobban
fog szeretni.

Már tudom, amit akkor még csak nem is sejtettem,
ez a nő én lettem, s mindörökké tart irántad szerelmem.
S ha lesz még rá alkalmunk a sorsunkban,
hogy meg jutalmazzon és szeressük egymást.
Azt hiszem, sőt tudom, sírva omlok egyenesen,
a karjaidba, s magamhoz szorítalak kedvesem.

Nem érdekel semmi, csak, hogy újra ott
vagy velem,
s ajkam, ajkadhoz érve, suttogja szeretlek élet.
S ha te azt mondod nekem hiányoztál drága,
én is szeretlek nagyon, s karomba zárlak.

Ne hullajts értem könnyeket,
ha innen egyszer elmegyek.
Messzi tájra, hosszú útra indulok,
ez az mert szabadságra vágyom.

Ne hullajts értem könnyeket,
kérlek hidd el, szeretlek téged.
Mennem kell, hogy megtaláljam,
a célomat, az álmomat és önmagam.

Ne hullajts értem könnyeket,
visszajövök majd egyszer.
A szikrázó fény a napsütés a társam,
végtelen utakon erdőn, hegyen jártam.

Ne hullajts értem könnyeket,
téged soha el nem feledlek.
De messze az út, hajt a cél az álom,
hogy megtaláljam azt amire vágyom.

Ha egyszer majd elindulok,
a szivem újra feldobog,
Nem tudom, hova érkezem,
hogy merre hív a végtelen.

Lelkemben ég a tűz, hogy lássam,
a felkelő napot, az elvesztett álmomat.
A fényes hullócsillagot, járjak hegyekben,
erdőn, mezőn, s fent a fellegekben.

Ne hullajts értem könnyeket,
lehet, hogy messze elmegyek,
Hisz fényre, tűzre, hajt a képzelet,
erre vágyom, hogy mehessek.

Ne hullajts értem könnyeket,
egyszer meg vissza térhetek.
Mert vissza hiv hozzád is egy álom,
ha célomat, s utamat megtalálom.

Szeretni valakit úgy teljes szívedből,
őszintén és szenvedéllyel mindenestől.
Amely soha sem múlik el, mert szívből jövő,
lelkedből szóló pillanat, mely eget rengető.

Szereted szemét, tekintetét, s elveszel benne,
amely tükrözi a vágyat, amely elemészthet.
Szereted az ajkát, amellyel csókolja a szádat,
szereted ölelését, amely oly biztonságot ad.

S szereted egész lényét, s ő neked a varázslat,
mindent jelent ő neked, mert maga a csoda.
Vele élsz meg mindent, bánatot, s örömet,
számodra neked jelenti a világ mindenséget.

A mindene vagy, s még annál is több,
boldog vagy, mert létezik, s szerelme örök.
Foghatod a kezét, ölelheted, csókolhatod,
mert viszonozza és végig melletted van.

Minden gondolata csak körülötted jár,
veled ébred reggel, s az ajkad csókjára vár.
Szíve hevesebben dobog a szerelemtől,
ölelésedre vágyik, bújj hozzà és szeresd őt.