Távol vagyok tőled, de a szívem ott van nálad,
érzem, hogy szeretlek, vágyom utánad.
Vágyom, hogy mehessek, hogy veled lehessek, halkan súgjam neked szeretlek, szeretlek.

Minden pillanatban csak rád gondolok,
minden éjjel csak veled álmodom.
Ha nem vagy itt mellettem, szívem nagyon fáj, mert Te vagy életemben a ragyogó napsugár.

Mindvégig azt adtad, ami a tied,
nyugalmat, jóságot, örömet és hitet.
Elég lesz neked köszönet helyett,
hogy amíg élek fogom a kezed?

Szívem, szíveddel lágyan összedobban, szeretlek, szeretlek, napról, napra jobban.
Csukd be a szemed és érezz engem,
csókomra, csókod feleljen szerelmem.

Te legyél, aki vár, aki ölel, ha valami fáj,
aki félt, szeret és megért, s biztonságot ád.
Az életem minden perce már tiéd örökké,
veled csak veled legyen meg az öröklét.

Szeretnék veled boldog lenni,
fogni a kezed, és örökké szeretni,
mosolyogni, és vidámnak látni,
a boldogságot melletted megtalálni.

Szeretni valakit úgy teljes szívedből,
őszintén és szenvedéllyel mindenestől.
Amely soha sem múlik el, mert szívből jövő,
lelkedből szóló pillanat, mely eget rengető.

Szereted szemét, tekintetét, s elveszel benne,
amely tükrözi a vágyat, amely elemészthet.
Szereted az ajkát, amellyel csókolja a szádat,
szereted ölelését, amely oly biztonságot ad.

S szereted egész lényét, s ő neked a varázslat,
mindent jelent ő neked, mert maga a csoda.
Vele élsz meg mindent, bánatot, s örömet,
számodra neked jelenti a világ mindenséget.

A mindene vagy, s még annál is több,
boldog vagy, mert létezik, s szerelme örök.
Foghatod a kezét, ölelheted, csókolhatod,
mert viszonozza és végig melletted van.

Minden gondolata csak körülötted jár,
veled ébred reggel, s az ajkad csókjára vár.
Szíve hevesebben dobog a szerelemtől,
ölelésedre vágyik, bújj hozzà és szeresd őt.

Apák napja alkalmából azon gondolkodám,
mivel lephetném meg az én drága Édesapám.
Süt a nap az égen és én boldog vagyok,
mert apukámnak szerető lánya vagyok.

Szeretettel köszöntöm őt ezen a napon,
legyen még velem sokáig azt akarom.
Szeretetem feléd szóban el nem mondható,
szívemben a szeretet irántad igaz szó.

Térdre borulok előtted a te középső lányod,
csókolom szerető, remegő kezedet százszor.
Sosem felejtem mit értem tettél,
mellettem voltál és felneveltél.

Virágok helyett verset írok Néked,
így köszönöm meg az elmúlt éveket.
Felnőttem és végig mellettem voltál,
ha szomorú voltam te vígasztaltál.

Fogtad a kezem soha el nem engedted,
el sem tudom mondani mennyire szeretlek.
Megölellek Téged bár mindig velem lennél,
örökre míg csak élek soha el nem engednél.

Szeress míg szívem dobban,
szeress míg a tűz loboghat.
Szeress szìvből, míg szemem rád ragyog,
szeress örökké mig csak életben vagyok.

Szeress, szeress minden nap,
szeress mintha nem lenne holnap.
Szeress úgy, hogy érezzem létezem,
szeress és csak fogd két kezem.

Szeress míg szívem érted ég,
szeress, bújj hozzám, gyere ölelj még.
Szeress forró szerelemmel csak csókolj,
szeress csak szeress vadul és forrón.

Szeress míg csak ragyog a nap,
szeress lelkedből míg szívem dobban.
Szeress és lásd meg szememben,
szeress, szeress, örök szerelmem.

Szeress hűen mindvégig mellettem,
kéz a kézben sétáljunk a naplementében.
Szeress mint eső után a szivárványt,
szeress mert Isten nekünk adta ezt az áldást.

Szeress míg szívem dobban,
szeress míg a tűz loboghat.
Szeress szìvből, míg szemem rád ragyog,
szeress örökké míg csak életben vagyok.

Szeress, szeress minden nap,
szeress mintha nem lenne holnap.
Szeress úgy, hogy érezzem létezem,
szeress és csak fogd két kezem.

Szeress míg szívem érted ég,
szeress, bújj hozzám, gyere ölelj még.
Szeress forró szerelemmel csak csókolj,
szeress csak szeress vadul és forrón.

Szeress míg csak ragyog a nap,
szeress lelkedből míg szívem dobban.
Szeress és lásd meg szememben,
szeress, szeress, örök szerelmem.

Szeress hűen mindvégig mellettem,
kéz a kézben sétáljunk a naplementében.
Szeress mint eső után a szivárványt,
szeress mert Isten nekünk adta ezt az áldást.