November-Korponai István

Aranysárgává nemesültek a fák zöld levelei
mint a sokat élt ember haja ősszé.
Nyugat felé vadkacsák szállnak s
a barna rőt avarban varjak,harkályok
kutatnak lusta rovarok után.
Milyen béke,összhang,csend van itt
e tisztáson,a lehulló levelek védelmezőül
takarják be a még zöld füvet,mint jó anya
óvja a didergő gyermeket.
Langyos még a tér a napfény halvány
ereje villan a horizonton át de elfedik
szürkés fekete eget betöltő felhők.
Nem elmúlás ez,nem halál,csak pihenés
mint dolga közben megfáradt ember ha
szünetet tart,majd izmait nyújtja tovább.
Eső lesz hamarosan a tisztás kis árkai
megtelnek vízzel és sárrá rejtőzik a föld.
A kövér avar közé vermeli magát a sün
elrejtőznek a cseppnyi madárkák
ki éli túl a vad telet?kit véd meg az égi
szeretet a gondoskodás?
November lett,ilyenkor még ültethetsz
dió fát, no nem magadnak,aki majd követ
Gyermeked vagy unokád,vagy csak a szelíd
mindent ismerő emlékezet.
Nem elmúlás ez.Nem halál.Csak pihenés!

Díszes fenyőfa érzi küldetését,
várja az órát, Jézus születését.
Arcokon boldogság, szívekben öröm,
a földön szeretethullám tündököl.

Meleg szobában sült kalács illata,
odakint a kíváncsiskodók hada.
Lesik a csillagot, mely utat mutatna,
eljövetele a béke sugallata.

Erdei tisztáson összegyűlt a vadnép,
figyelik az eget, hírnök érkezését.
Hófödte csúcsokon az ezüst hold fényét,
érzik az este különlegességét.

Elcsendesül a nagyvilág zaja,
hozzád száll, Uram, milliók dala.
Dicsőséged zengik jöttödre várva,
égi jel vagy, életük csodája.

Aranyló fénysugár kíséri utadat,
magasztalva dicsér az angyalok kara.
Mint Megváltó, érkeztél közénk a földre,
szeretet és hit az új világ jövője.

Nem koldulni mentem
hozzád
virágokat hoztam

és
nem alamizsnádra vártam
amikor díszeid előtt
meghajoltam

amikor
képzeletemben
leborultam eléd a földre
hogy lássam
mit érek neked
hogy akarod ?e
fogni s vezetni a kezem

s akarsz-e
s karjaid közé befogadni
engem

nem akartál

nem írtál,bár nem tagadtál,
nem is vártál
szende szőkeséged
egy szűzi asszony bája

kék szemed mélyén
azonban párduc
lapul
aki a ragadozó ugrást
várja

kár hogy nem engem vársz

virágaimból
nem küldök neked többet
nem várlak többé
nem kereslek
nem ábrándozok rólad
s többé nem vágyom
a te érintésed

Már nem várok, nem kérek tőled
semmit
felejtsd el, hogy én voltam az aki
téged akart
szeretni

Mivé lett ez a világ
Már a nők nem akarnak szülni
Hogy ne kelljen gyereket nevelni
Ahol divat lett a szingli
Egyneművel házasodni
Ahol a pénz lett a becsület
Ott kihalt a szeretet
Nincs lelkiismeret sem tisztelet
Nem kell a biblia sem az Isten
Hisz túlvilági élet úgysincsen
Hirdeti aki volt ateista kommunista
Rendszerváltó hívő, most kapitalista

Mivé lett ez a világ
Ahol a néptől védik a demokráciát
Ahol pénzért felkent próféták
Hirdetnek hamis próféciát
A nyelvünket nem beszélő idegen
mondja e hazába ki és mi legyen
Ha a jogaidért felemeled a szavad
Idegengyűlölő rasszista vagy
Ahol a diktatúra a demokrácia
Kinek jár a szája, másnap nincs munkája
Azt hiszed ha sok a pénzed, te vagy az isten
Akkor a többségnek már szava sincsen

Mivé lett ez a világ
Korrupt politikus irányítja Európát
Nem számít ha hazudik és hibázik
Nem zavarja tisztességtelen gazdáit
A hazát, a népet pénzért elárulni
nem szégyen, nem bűn, nem gyalázat?
- Ez demokrácia. - így szól a magyarázat.
Ahol a tőke és a terror is globális
Az időjárás sem egészen normális
Ha kapcsolatod, sem pénzed sem hatalmad
Akkor már csak te egy senki vagy.
Holnap akár munka nélkül az utcán vagy

Mivé lett ez a világ
Mikor Európába telepítik Afrikát
A keresztet meg be akarják tiltani
A muszlimot nem szabad vele zavarni
A keresztény tanuljon meg hallgatni
Mert Sorosféléknek ez lenne érdeke
Hogy Európát végleg tönkre tegye
Rossz úton jár ember és a világ
A háttérbe megbúvókra bízza Európát
Mert mi fizetjük meg ennek az árát!
Nem lehet a világban félelemben élni
Mert a terrorral együtt kell ébredni

Mivé lett ez a világ
Talpnyaló gazember hirdeti a demokráciát
A becstelen kapzsi, másokat akar kioktatni
Aki nem ismeri mi a tisztelet és a becsület
Pálcát mer törni más nemzetek felett?
Mert azokban van még hazaszeretet
Kollaboráns korrumpálódott senki
Csak a pénzt és a hatalmat szereti
Mind hazaáruló, aki az ilyet segíti!
A folyó is a szemetet magából kiveti
Mert a haza is a söpredéket megveti
De a történelem a hazafiait nem feledi

Mivé lett ez a világ
A média mondja meg hol az igazság?
Nem értem már ezt a hazug világot
Rosszkor születtem? Netán skizofrén lettem?
Talán a világ ment el mellettem?
Vagy ez már maga az Armageddon?
Ideje, hogy a világ megváltozzon?
Vagy megunta az Isten a sok gazságot?
Nem ad több feloldozást, bűnbocsánatot?
Eljött az idő hogy az ember vezekeljen?
Hogy a világ újra tiszta lehessen
Nem vagyok Isten erre válaszom sincsen

Te drága nőm !
te mezítelen gyönyörűm !
te minden percben álmom !
akit már a legbensőmbe is
magamba zártam !
akinek forróságát képzeletben
a számban tartom!
akinek a lába közé vágyik a kezem,
a szám , az arcom
gyönyörű rejtekeidbe hatoló
zsarátnok nyelvem
akinek ujjait rákulcsolódni várja
teérted lüktető testem
hogy tenyeredben legyen érted
hogy csókodat kérje
hogy úgy szeress ahogy senki
és én úgy szeresselek ahogy senki
az örök feloldozásra várva
hogy áldás legyen mindkettőnknek
szeretkezésünk hozsannája
és adjon áldást rá az ég is
és ölelj felejthetetlenül
és őrizz meg magadban
örökké , ahogy én is