Idő 
Értékelés 
Értékelés Rőt bíbor arcomon
Fekete éjszakák szenvedései,
Gyötör múltam legendás emlékei.
Misztikus karavánok sora bontakozik ki
az ezüst hold fényében.
Cigányok átkai marcangolnak barnaságom vérében,
Hagyatékként maradt rám!
Fehér fény felé száll lelkem.
Sötét fellegek gyűlnek,
Elhagyták Gangesz folyót szekereink.
Őseim ott fetrengenek éhezve,
Beesett, fagyos szemekkel, tátongó sebekkel.
Csontsovány gyerekek lelke lebeg álmaimban,
A halál szelleme átsuhan útjaink nyomán!
Kirekesztve, üldözve!
Régen, most és mindörökre!
Cigány angyalok tánca hömpölyög
A gomolygó fehér felhők között.
Leszakadt ingem rongyát
Tépi, mardossa a szél!
Mert ízig-vérig megmaradtam
Hűséges magyarnak!
S a magyarok között cigánynak.
S a két identitás tudatommal
Legyengülve földre borulok,
S a szent hazámért
Utolsó csepp véremig hű maradok.
Fekete éjszakák szenvedései,
Gyötör múltam legendás emlékei.
Misztikus karavánok sora bontakozik ki
az ezüst hold fényében.
Cigányok átkai marcangolnak barnaságom vérében,
Hagyatékként maradt rám!
Fehér fény felé száll lelkem.
Sötét fellegek gyűlnek,
Elhagyták Gangesz folyót szekereink.
Őseim ott fetrengenek éhezve,
Beesett, fagyos szemekkel, tátongó sebekkel.
Csontsovány gyerekek lelke lebeg álmaimban,
A halál szelleme átsuhan útjaink nyomán!
Kirekesztve, üldözve!
Régen, most és mindörökre!
Cigány angyalok tánca hömpölyög
A gomolygó fehér felhők között.
Leszakadt ingem rongyát
Tépi, mardossa a szél!
Mert ízig-vérig megmaradtam
Hűséges magyarnak!
S a magyarok között cigánynak.
S a két identitás tudatommal
Legyengülve földre borulok,
S a szent hazámért
Utolsó csepp véremig hű maradok.
Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál a holdsugár az égen,
Hideg szobámból a hópihéket nézem.
Mit keres egy költő e siralmas vidéken?
Elmémben örömöt és bánatot idézek.
Bűn, nyomor, kín ez a falu, reménytelen,
Hol szegénység az úr, ott az élet esélytelen.
Szívemben hordom e lelki világot,
Nézem a felhők vonulását, s felkiáltok!
Miért taszít nyomorba az élet ennyi életet,
Miért lettünk, Istenünk! - szabadlábon védekező végzetek.
És amikor megteremtette Istenünk,
A fekete és barna népet.
Nem adott hozzá nyugalmat és békességet,
És a csillagok fénylő során védettséget.
Égre törőn sóhajt még a nyár,
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál holdsugár az éjben,
S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál a holdsugár az égen,
Hideg szobámból a hópihéket nézem.
Mit keres egy költő e siralmas vidéken?
Elmémben örömöt és bánatot idézek.
Bűn, nyomor, kín ez a falu, reménytelen,
Hol szegénység az úr, ott az élet esélytelen.
Szívemben hordom e lelki világot,
Nézem a felhők vonulását, s felkiáltok!
Miért taszít nyomorba az élet ennyi életet,
Miért lettünk, Istenünk! - szabadlábon védekező végzetek.
És amikor megteremtette Istenünk,
A fekete és barna népet.
Nem adott hozzá nyugalmat és békességet,
És a csillagok fénylő során védettséget.
Égre törőn sóhajt még a nyár,
Kopár, kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál holdsugár az éjben,
S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
Az utolsó unokám, ki még óvodás, cukorbeteg,
Ezt pedig neki sem, szülőknek, ovinak sem egyveleg.
*
(Bokorrímes)
Három éve, amikor beíratták, akkor a vezető ezt megtagadta,
Mivel arra hivatkozott, hogy nincs, ki a gyermeket a szükségkor megszúrja…
Ez pedig oly' kirekesztés volt, hogy anyja polgármesteribe ment panaszra!
*
(Senrjon)
Kérdést röviden, rövid
Telefonnal meg is oldották.
Ez kirekesztés.
*
Három évet lehúzott,
Most meg sajnálja, még maradna.
De már menne is…
*
(10 szavas)
Most már kérdezgeti milyen lesz az iskola…
Ősszel megy oda.
(3 soros-zártükrös)
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már,
Ő tud ezerhatszázig számolni… persze, hogyne már…
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már…
Még a tollat nagyon sután tartja a keze, de én érzem, ennek van veleje,
Mert ez nem probléma, megtanulja, szinte mindenkinek ilyen az iskola eleje…
(Senrjú)
Együtt várjuk az
Őszt… óvodáskor vége!
Élete halad.
*
(Apeva)
Az
Ovi
Ott marad,
Hol helye van…
Gyereknek… isi!
Vecsés, 2021. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, óvodai ballagásra.
Ezt pedig neki sem, szülőknek, ovinak sem egyveleg.
*
(Bokorrímes)
Három éve, amikor beíratták, akkor a vezető ezt megtagadta,
Mivel arra hivatkozott, hogy nincs, ki a gyermeket a szükségkor megszúrja…
Ez pedig oly' kirekesztés volt, hogy anyja polgármesteribe ment panaszra!
*
(Senrjon)
Kérdést röviden, rövid
Telefonnal meg is oldották.
Ez kirekesztés.
*
Három évet lehúzott,
Most meg sajnálja, még maradna.
De már menne is…
*
(10 szavas)
Most már kérdezgeti milyen lesz az iskola…
Ősszel megy oda.
(3 soros-zártükrös)
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már,
Ő tud ezerhatszázig számolni… persze, hogyne már…
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már…
Még a tollat nagyon sután tartja a keze, de én érzem, ennek van veleje,
Mert ez nem probléma, megtanulja, szinte mindenkinek ilyen az iskola eleje…
(Senrjú)
Együtt várjuk az
Őszt… óvodáskor vége!
Élete halad.
*
(Apeva)
Az
Ovi
Ott marad,
Hol helye van…
Gyereknek… isi!
Vecsés, 2021. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, óvodai ballagásra.
(3 soros-zárttükrös)
Rögvest itt van már a gyermeknap,
Óvodás unokámnak váltás-nap…
Rögvest itt van már a gyermeknap.
Három unokám, aki elhagyta az óvodát,
És mindegyik örömmel belakta iskolát…
Három unokám, aki elhagyta az óvodát.
*
A negyedik, a Szandra, aki készül már az iskolába,
Az első négy foghiánnyal vicces, amikor mondja,
Hogy ősszel ő már nem lesz óvodás… de az iskola!
Emlegeti, kérdezősködik, hogy miben más az iskola?
Mindennap megy is rendesen, délután meg mesél nekem
A barátairól, akikkel majd kapcsolatát hiányolja, lelkem.
Mint ovisnak, én még mondtam neki mondókákat,
De az iskolában, majd másképp éli meg a mákat.
Oviban, még pár napig, csak játék van nekik,
De a szeptember vészes gyorsan közeledik.
Ott ő már nem csak gyerek lesz, de iskolás gyerek!
Szandra, ott több lesz a tanulás, kevés játék nektek…
(10 szavas)
Nagyjából ez, utolsó felhőtlen gyereknapod,
Jó, ha váltást őszintén akarod…
Vecsés, 2021. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: gyermeknapra!
Rögvest itt van már a gyermeknap,
Óvodás unokámnak váltás-nap…
Rögvest itt van már a gyermeknap.
Három unokám, aki elhagyta az óvodát,
És mindegyik örömmel belakta iskolát…
Három unokám, aki elhagyta az óvodát.
*
A negyedik, a Szandra, aki készül már az iskolába,
Az első négy foghiánnyal vicces, amikor mondja,
Hogy ősszel ő már nem lesz óvodás… de az iskola!
Emlegeti, kérdezősködik, hogy miben más az iskola?
Mindennap megy is rendesen, délután meg mesél nekem
A barátairól, akikkel majd kapcsolatát hiányolja, lelkem.
Mint ovisnak, én még mondtam neki mondókákat,
De az iskolában, majd másképp éli meg a mákat.
Oviban, még pár napig, csak játék van nekik,
De a szeptember vészes gyorsan közeledik.
Ott ő már nem csak gyerek lesz, de iskolás gyerek!
Szandra, ott több lesz a tanulás, kevés játék nektek…
(10 szavas)
Nagyjából ez, utolsó felhőtlen gyereknapod,
Jó, ha váltást őszintén akarod…
Vecsés, 2021. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: gyermeknapra!
Mesél a poéta…
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
