Idő 
Értékelés 
Értékelés A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.
Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.
Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
Egyet előre, kettőt meg hátrább?
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Jó lenne már előre haladni,
Sikerrel nem hadilábon állni.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
Bőven gazdagok, sikeresebbek.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Megtennék mindent, mit Siker kíván,
Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Hőn áhítom, hálás leszek érte,
Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Egyet előre, kettőt meg hátrább?
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Jó lenne már előre haladni,
Sikerrel nem hadilábon állni.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
Bőven gazdagok, sikeresebbek.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Megtennék mindent, mit Siker kíván,
Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Hőn áhítom, hálás leszek érte,
Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.
Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…
Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.
Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…
Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.
Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.
Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!
(Bokorrímes duó)
Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.
Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...
Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
(3 soros-zárttükrös)
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.
Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.
Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!
(Bokorrímes duó)
Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.
Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...
Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Májusi varázslat
Szép, kék ég alatt,
Dallamát fütyül… rigó!
Virágbimbó rügy.
Bódító illat, kertben,
Még a szellő sem lebben.
*
Mámorvarázslat!
Új, májusi lüktetés.
Arany napsütés.
Egész élet, felpezsdül,
Lét, mindenfelé repül.
*
Mélyen szélzugban,
Melegben, bogár zümmög.
Ágon rügy feslik.
A gallyak, nyújtózkodva,
Várnak a napsugárra.
*
Méhraj zümmögőn
Táncol a napsütésben.
Tavaszi mámor!
Reménysugár felcsillan,
Napsugár, csak úgy villan.
*
Felébredő lét.
Felpezsdült mindenség.
Mindenütt illat.
Betonon csillan napfény,
Ettől kemény a remény.
*
Virágok szirma
Nyílik, már magot szórna.
Lesz majd beporzás.
Ez a szépség, ködszerű,
Nagyon szerelemtüzű.
Vecsés, 2014. május 16. - Kustra Ferenc József – íródott: íródott: Basho féle eredeti tanka stí-lusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
Szép, kék ég alatt,
Dallamát fütyül… rigó!
Virágbimbó rügy.
Bódító illat, kertben,
Még a szellő sem lebben.
*
Mámorvarázslat!
Új, májusi lüktetés.
Arany napsütés.
Egész élet, felpezsdül,
Lét, mindenfelé repül.
*
Mélyen szélzugban,
Melegben, bogár zümmög.
Ágon rügy feslik.
A gallyak, nyújtózkodva,
Várnak a napsugárra.
*
Méhraj zümmögőn
Táncol a napsütésben.
Tavaszi mámor!
Reménysugár felcsillan,
Napsugár, csak úgy villan.
*
Felébredő lét.
Felpezsdült mindenség.
Mindenütt illat.
Betonon csillan napfény,
Ettől kemény a remény.
*
Virágok szirma
Nyílik, már magot szórna.
Lesz majd beporzás.
Ez a szépség, ködszerű,
Nagyon szerelemtüzű.
Vecsés, 2014. május 16. - Kustra Ferenc József – íródott: íródott: Basho féle eredeti tanka stí-lusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
