Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved,
Nem öregszel, Te élted, még mindig éled.
Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos,
De nyugdíjas? megelégedett, mosolygós.

Az élet messze sodort minket egymástól,
Így túl sokat nem merítettünk egymásból.
Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások,
Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások.

Van két fiad, de sajna nincsen unokád,
Így fürdőkádban sincsen néktek kicsi kád.
Varrógépműszerész voltál, büfés lettél,
Tudom, családodért mindent meg is tettél.

Most voltunk nálatok, négy napot buliztunk,
Születésed napján, többen is mulattunk.
Kerti partin ünnepeltünk Téged, veled,
Muflon pörköltöt ettünk, ezt hoztak neked

Nincs mit tenni élted javát már leélted,
De, míg élsz, mi biz? szeretni fogunk téged.
A jó Isten, jó hosszú utat adjon még,
Isten éltessen, jó sokáig éljél még!

Vecsés, 2005. augusztus 4. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Nézem, látom, hogy a legtöbb ember margón éli életét.
Kik meg bent szép sorokat írják, ott rögzítik a kilétét.
Itt még az a tintapaca sem középre csebben,
Így igazi lét az első oldalon elcsebben...

Margóra írni sok jegyzetet, nem igen lehet,
Bent, sorok között rejtik a tudáselemeket!
Milyen élet az, amit a lecseppent paca is beborít?
Kis széljegyzetet, így már az olvasás, kissé sem háborít...

Vecsés, 2013. május 8. - Kustra Ferenc József

A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.

Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.

Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
Egyet előre, kettőt meg hátrább?
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Jó lenne már előre haladni,
Sikerrel nem hadilábon állni.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
Bőven gazdagok, sikeresebbek.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Megtennék mindent, mit Siker kíván,
Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Hőn áhítom, hálás leszek érte,
Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.

Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.

Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…

Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.