Búcsúzni csak elegánsan szabad.
Az élet rövid, úgyis elszalad.
Minek a sírás, minek a zokszó,
Itt mindenki csak földi halandó.

Élet olyan, mint egy nagy színjáték,
Ne legyen könny arcunkon, nem játék.
Hiába bár sok öröm vagy a könny,
Felvonás után lemegy a függöny.

Élet igen sok felvonásból áll,
Történjék bármi, soha meg nem áll.
Naponta kell búcsúzni, elválni,
Élet megy tovább, nem tudsz megállni.

Ember kevesebb minden búcsúzásnál,
Mindig ott hagy magából búcsúzónál.
Könny és zokszó, bár őszinte, nem segít,
Könny és zokszó csak elválást nehezít.

Vecsés, 1998. október 28. – Kustra Ferenc József

senrjú stílusú haikuban

Falevél hullik,
Elfáradt nyári világ.
Öregedő nyár.
*
Évszakok váltják
Egymást, szépen, sorrendben.
Mind elvonulnak.
*
Csodálni való,
Varázslatos természet.
Én természetem?
*
Édes-keserű
A múltba visszamenni.
Gondolat szárnyán…
*
Hatvanhét év sok!
Innen kell visszanézni.
Homokóra jár!
*
Távolba vész, a
Hosszú gondolatsorom.
Minden, múlt messze.
*
Kis béke puszi
Cuppantás, szélviharba…
Lebontja tetőm.
*
Őszöm játszik,
Megtréfálja a nyaram.
Úton, mint vándor.
*
Nap hunyja szemét.
Lemond az ősz javára!
Ősz nem virradat.
*
Tudom, eljött ősz,
Keserű emlékezni…
A tél kezdődik…
*
Majd, dacolok én
Hosszú ősszel és téllel.
Ez tán’ életcél.
*
Alagút, vak út,
Nem látni benne semmit...
Lehet, nincs vége?

Vecsés, 2014. augusztus 30. – Kustra Ferenc József

A félelemtől reszketve hallgatózom,
Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom.
A megkönnyebbülés ismert érzésével
Fogadnám, mi azonos a szerencsével.

Én őt eddig a pech álarcában láttam,
Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam.
Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok,
Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok.

Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József

Reszketve dobog szív, Jolanda.
Reszket, dobban, látlak még cica?
Enyém voltál, léptél,
Mégis, csak elmentél…
Reszketek érted, gyere vissza!

Reszket a szíved? Ó, mily csoda!
Nem leszel az én bajom soha.
Csókoltál, s én hittem,
Aztán csak eltűntem.
Most nyávogsz, mint egy éhes macska.
*
Ah, ha még a szívem rád talál…
Lélek nyugvásom, csak Te volnál...
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak elmentél!
Ugyan, ha megjönnél, Te volnál?

Léleknyugvás? Talán, de kinek?
Múltból él... álmot nem kergetnek.
Szíveddel hadakozz,
Másnál most udvarolsz.
Én meg más valakit keresek.
*
Minden ízemben csak reszketek,
Ízeimmel, csak rád figyelek!
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak megjönnél?
Kitudja mi lesz… én figyelek!

Ízeid? Tán’ másnak elhiszem,
Neked már nem kell semmi ízem.
Hiányzott, hogy féljél,
Most meg csak reméljél.
Figyelj, de már nincs mit viselnem.

Vecsés, 2023. május 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzős rom. LIMERIKBEN, a páratlanokat én írtam. A párosok: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva műve.

Hétköznapi pszichológiai eszmefuttatás, mert írni jó… meg kell!

(leoninus duó)
Írunk igen könnyű műveket, vagy oly' jó vágyteli szerelmeseket,
Ha sokat írunk, ekkor eleget, ha nem sokat, akkor nem eleget!
Tudom, írás nélkül is értetted, hogy én megértsem a Te tettedet…
Ha szétszakadt a lelkem, fátyla tovább leng, az eszem meg még, csak eseng.

Ha nem írok, akkor nekem ez világvége, az írás meg mindensége...
Ha nem írok, idő úgy is gyógyítja lelkemet, de meghagyja hegemet…

(tíz szavas duó)
Vers a mindenem, dallam és szó,
Tömör igazság, lélekből folyó.

Írás a hazám úgy érzem,
Otthonra talál benne a lelkem.
Vecsés, 2025. január 3. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József -írtuk: 2 szerzősnek. Én írtam a leoninust, a tíz szavasokat Gránicz Éva írta, Ifj. Fehér Péter „Írjatok” c. ötletverse felhasználásával.