Végigsüvölt…

Hangos szél... végigsüvölt a háztetőn,
Dübörögve... mint lovas had a mezőn.
Engem üldözne, de én lekushadok,
Védelmet ellene, sehol nem kapok.

Elvagyok, mint cirkáló a tengeren
Egy csóró pórnép vagyok a végeken.
Én lennék más... pici szerencsém volna,
De nincs (!) csak a pech szól... utolsó szóra.

Már kitörnék, mint bika karámjából
Mert már elegem van az olcsóságból…
Én megtennék többet is, ha tudnám mit!
Fogadnám, bárki... őszinte segélyit….

Vecsés, 2002. december 20. – Kustra Ferenc József

Titkom, most vallom meg, Gizike!
Elért a szerelem pestise.
Izzadva vágyódok
És meleg-borozok…
Oly’ erős, szerelem ereje.

Titkom, most már megtudta Zike,
Nyergeltessen és jöjjön ide…
Kérem, jöjjön gyorsan,
Lelkembe becsobban…
Hergelem is magam, ízibe…

Titkom, most kitártam Gizóka,
Jobb a szerelem, mint... csicsóka.
Összeborulhatnánk,
És jópofát vágnánk.
Indul-e? Ha nem… jön Ramóna.

Vecsés, 2019. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban

Hétköznapi pszichológia…

A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok,
De nem mondasz semmit, csak nézel…
Tekintetedben árvaságot látok,
És
A gyűlölettel már kivégzel?

Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok?

Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc József

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.

Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.

Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.

Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.

Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.

Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.

Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.

Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.

Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat is... tönkre tettek.
Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.

Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető, jó-e szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.

Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel és távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.

Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…

(Anaforás, belső rímes, halmazrímes)
Aktívan élvezem a csendem,
Aktívan megélem a csendem,
Aktívan behálóz a csendem,
Aktívan humoros a csendem.
Aktívan toporgok a csendben,
Aktívan forrongok a csendben,
Aktívan hisztizek, a csendben,
Aktívan igyekszek, a csendben.

Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom,
Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom.

Reményem van, olyan, mint amikor szunnyad a parázs,
Lehet, hogy fellobban a láng, az lesz az igaz varázs.
De csak csendben sercegés nélkül… mint egy üres garázs.

Én csak folyvást csókolgatom, de nem adok okot a búnak…
De, már tudom, csendben ő az oka minden… nagy bánatúnak.
*
(Senrjon csokor)
Csendharmónia,
Mint égi zene, békés.
Rám telepedett.
*
Élet oltárán,
Csend, elmondja beszédét.
Hallgatás ára?
*
Lét emlékei
Tele vannak csend közzel…
Zajos hatás, nincs!
*
Csendben, csak azt szeretném, ha többet már nem csalódnék életemben!
Minden csak folyjon szépen, építőleg, a maradék életemben…

Vecsés, 2016. május 23. - Kustra Ferenc József