A KOTLÓS NYÚL
Tréfás húsvéti versike

Húsvétnak közeledtével
dolgozott a nyúl nagy serényen.

Piros tojást festett fürgén,
szorgoskodva, le sem ülvén.

Ám a tojás fogytán volt már,
és kotlós sem élt a portán.

Mit volt mit tenni szegény nyúlnak,
csodát pottyantott hát; az Úrnak.

És azóta is nagy serényen
piros tojást tojik: minden évben.

Budatétény, 2018.

Cipeltem a sorsom,
cipeltem lankadatlan.
?Ne add fel?, mondták,
de én már rég feladtam.

Most a sors visz engem,
s cipeli minden búmat,
hálát adhatok majd érte
odafenn a mennyei Úrnak.

És hálát adhatok, hogy
adott nekem érző lelket,
fájdalmat, szenvedést,
és vigaszként: értelmet.

Ám én, botor lélek, mégsem
vigyáztam elég jól e testre,
elherdáltam Isten adományát,
egyszerre több gyertyát égetve.

Nem óvtam meg kellőképp,
s most bármit is tenni késő.
Repedezik a szobor alapja,
s nem segít az isteni véső.

Mára a sors kezében vagyok,
s megoldja majd minden búmat,
hálát adhatok megélt éveimért
odafenn a Teremtő Úrnak.

Végül fogadj el egy jó tanácsot
Te, ki e sorokat most olvasod:
Hordozd sorsod terheit büszkén,
hogy legyen mindig holnapod.

Budatétény, 2023. július 20.

Konklúzió Tankákban:

Mikor a bántó zajt csend szövi át…
Mikor sokágú villám elvakít…
Mikor menekülünk a folyón át…
Mikor az ég, a létből kiszakít…

Ha majd úgy érezzük, nincs már tovább…
Ha nem jó az, hogy neked tenni kell…
Ha majd úgy véljük, hogy így ne tovább…
Ha itt az idő és már menned kell…
*

Érzések, élet?
Érzés nélkül nincs élet!
Érzés hatalmas…
Tedd, amit érzel, csináld,
Különben élted, zilált!
*

Érzéssel teli?
Érzés vezeti éltet!
Érzés szabadság?
Hogyha az élted, zilált
Tedd, amit érzel, csináld!
*

Érzés teli vagy?
Érzésed, irányítód!
Érzés elural?
Tégy Te úgy, ahogy érzed,
Más érzést nem kell kérned!

Vecsés, 2014. június 4. – Kustra Ferenc József

Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk.
Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne.
Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst!
Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim!

Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk!
Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam!
Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól…
Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni.

Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon!
Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket!
Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta?

Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám…
Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját?
Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés…

Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia

Embernek végül is csak az arca ismerhető,
Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő!
Arca mögött lakik ama szigorú valóság,
És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság!

Lehet, hogy van kiskapu, a szem a lélek tükre?
Lehet! De ez lélekhez képest, csak kis mütyürke…
Sok mindent látni –de a legbensőt nem- a szemben,
Meg van, hogy a célszemély fordul, nincs velem szemben.

Mást nem is tudunk tenni, csak lehetőség, találgatunk,
Próbálgatjuk, hátha a lelke mélyébe belelátunk…
Ez bizony nehéz, mert fájó, téves eszmékre ad okot,
Így talán soha nem tudjuk meg, igazi állapotot.

A tűzhányó hegy is jéghideg kövekből áll,
De ha megmordul, ott kő, kövön is, csak szétmáll...

Vecsés, 2015. február 14. – Kustra Ferenc József