Idő 
Értékelés 
Értékelés Én úgy félek a tűző nyári naptól,
mely rőt vörösre fogja bőrömet,
melegével egyre jobban éget,
izzadt cseppet hagyva testemen.
Én szeretem, ha langy szellő fuvallat
simogatja minden részemet,
olyankor az ég is egyre kékebb,
s foltos felhők közül integet.
Én nem bírom, ha eső mossa testem,
s eláztatja szinte mindenem,
Úgy fázok! És eső mosta bőröm
lúdbőrös lesz szinte teljesen.
Langyos-meleg levegőre vágyom,
mely átjárja szinte mindenem,
mint egy régi, megtestesült álom,
mely még ma is mindenem nekem.
Én gyűlölök minden kapzsiságot!
S nem tehetek semmit ellene,
csak remélem, s imádkozom érte,
hogy a földön végre már legyen
Egy kis béke. S a szeretet lángja
ne hunyjon ki! Kérlek! Istenem!
Míg egy csöpp kis melegséget áraszt,
addig lesz csak élni érdemes.
mely rőt vörösre fogja bőrömet,
melegével egyre jobban éget,
izzadt cseppet hagyva testemen.
Én szeretem, ha langy szellő fuvallat
simogatja minden részemet,
olyankor az ég is egyre kékebb,
s foltos felhők közül integet.
Én nem bírom, ha eső mossa testem,
s eláztatja szinte mindenem,
Úgy fázok! És eső mosta bőröm
lúdbőrös lesz szinte teljesen.
Langyos-meleg levegőre vágyom,
mely átjárja szinte mindenem,
mint egy régi, megtestesült álom,
mely még ma is mindenem nekem.
Én gyűlölök minden kapzsiságot!
S nem tehetek semmit ellene,
csak remélem, s imádkozom érte,
hogy a földön végre már legyen
Egy kis béke. S a szeretet lángja
ne hunyjon ki! Kérlek! Istenem!
Míg egy csöpp kis melegséget áraszt,
addig lesz csak élni érdemes.
Kérdések a lánctalphoz…
(Bokorrímes)
Ha majd az élet lánctalpa csak úgy rám hengerül,
Kiszakad a tüdőmből, utolsó leheletül…
Mit tettem, mit tehettem… csak úgy számadás végül?
*
(3 soros-zárttükrös)
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
Ott nekem ideje lesz, még vehemensen erősködni?
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
*
(Septolet)
Az élet
Lánctalpa nem éltet,
Ellenem ez merénylet…
Betérhet,
Becézget…
Keres mentséget,
Hallgatja mesédet!
*
(Senrjú trió)
Lánctalp… acélból,
Eltapos… milyen célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Lelket tépi… mi célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Szívet szaggat… mi célból?
Szürke… a célból…
Vecsés, 2021. január 24. – Kustra Ferenc József -íródott; önéletrajzi írásként az életről…
(Bokorrímes)
Ha majd az élet lánctalpa csak úgy rám hengerül,
Kiszakad a tüdőmből, utolsó leheletül…
Mit tettem, mit tehettem… csak úgy számadás végül?
*
(3 soros-zárttükrös)
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
Ott nekem ideje lesz, még vehemensen erősködni?
Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni?
*
(Septolet)
Az élet
Lánctalpa nem éltet,
Ellenem ez merénylet…
Betérhet,
Becézget…
Keres mentséget,
Hallgatja mesédet!
*
(Senrjú trió)
Lánctalp… acélból,
Eltapos… milyen célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Lelket tépi… mi célból?
Szürke… a célból…
Lánctalp… acélból,
Szívet szaggat… mi célból?
Szürke… a célból…
Vecsés, 2021. január 24. – Kustra Ferenc József -íródott; önéletrajzi írásként az életről…
Az élet, amit átad, az maga a komédia,
És hiába vizsgálod, ez bizony nem vásárfia…
Nincs más lehetőséged, mint tanulj meg komédiázni,
Az élet komikus oldalán, csúszkálva leszánkázni…
*
Élet, talán vicc?
Mit számít, hogy fogjuk fel?
Amit kirótt sors!
*
Az ember tehet,
De teszi-e… eleget?
Bánja, hogy nem eleget?
*
Életcsalódás…
Mit tudsz erről, hogyan volt?
Vagy csak gondolod?
*
Bárki, még saját életében is lehet tudatlan,
Mert nem tudhatja, hogy mit intézett a tudattalan…
Ez attól függ, hogyan kezeled, amid van tudatban.
Lehetsz te szép, csúnya, szőke, fekete vagy barna,
Hogy intézed élted, akaratlan, vagy akarva?
Persze a fránya saját körülmények,
Amitől másként alakulnak létek…
Lehet, nem is tőled vannak a tétek?
Te örök komédiás! Menj csak az utadon,
Jó, ha hatökrös szekér visz tovább utakon…
Merengj a kanyarulaton, és bűntudaton.
*
Létérdek nagyon,
Tovább élni halálig.
Biz’ nem minden vicc.
*
Körülményeid,
Állnak, mint totemoszlop.
Kardoddal suhints.
*
Folyvást szerepelsz, ott az élet színpadán,
Hiszed, nem vagy függönyhúzogató talán?
*
Zenélj szájharmonikán, vagy fésűvel,
Üsd a taktust, földön a fűfésűvel.
*
Boldogság kapu
Ha nyitva van, osonj be!
Élvezd életed!
*
Úgyis, csak az lesz,
Mi sorskönyvedbe írva.
Múltban lapozhatsz!
Vecsés, 2015. december 31. –Kustra Ferenc József- Versben, senrjú -ban és 10 szavasokban…
És hiába vizsgálod, ez bizony nem vásárfia…
Nincs más lehetőséged, mint tanulj meg komédiázni,
Az élet komikus oldalán, csúszkálva leszánkázni…
*
Élet, talán vicc?
Mit számít, hogy fogjuk fel?
Amit kirótt sors!
*
Az ember tehet,
De teszi-e… eleget?
Bánja, hogy nem eleget?
*
Életcsalódás…
Mit tudsz erről, hogyan volt?
Vagy csak gondolod?
*
Bárki, még saját életében is lehet tudatlan,
Mert nem tudhatja, hogy mit intézett a tudattalan…
Ez attól függ, hogyan kezeled, amid van tudatban.
Lehetsz te szép, csúnya, szőke, fekete vagy barna,
Hogy intézed élted, akaratlan, vagy akarva?
Persze a fránya saját körülmények,
Amitől másként alakulnak létek…
Lehet, nem is tőled vannak a tétek?
Te örök komédiás! Menj csak az utadon,
Jó, ha hatökrös szekér visz tovább utakon…
Merengj a kanyarulaton, és bűntudaton.
*
Létérdek nagyon,
Tovább élni halálig.
Biz’ nem minden vicc.
*
Körülményeid,
Állnak, mint totemoszlop.
Kardoddal suhints.
*
Folyvást szerepelsz, ott az élet színpadán,
Hiszed, nem vagy függönyhúzogató talán?
*
Zenélj szájharmonikán, vagy fésűvel,
Üsd a taktust, földön a fűfésűvel.
*
Boldogság kapu
Ha nyitva van, osonj be!
Élvezd életed!
*
Úgyis, csak az lesz,
Mi sorskönyvedbe írva.
Múltban lapozhatsz!
Vecsés, 2015. december 31. –Kustra Ferenc József- Versben, senrjú -ban és 10 szavasokban…
Hideg-mágus csak
Suhint, ablakon csokor.
Szép a rajzolat.
*
Odanézz! Nem látunk ki az ablakon,
Nem látunk át a szép jégvirág csokron!
Most éjszaka, kint nagyon fagyhatott,
Jégvirág, ablakunkra hullhatott!
*
Ezüst jégvirág
Nyílt a külső ablakon.
Mint szemellenző…
*
Ez, az a gyönyörű csokor, amit le nem téphetsz,
Ez, az a szép virág, amit vázádba nem tehetsz.
Ez, az a szépséges virág, mi, ha jól befűtünk,
Örökre eltűnik, és nem marad, csak emlékünk!
*
Hótakaró jég,
Tükörfény a kék égnek.
Kinyílt jégvirág
*
Ezt a szépséget, míg ablakon van, csodálhatod,
Ezt a szépséget, le nem veheted, nem foghatod…
Ha, ma éjjel újra fagy, milyen lesz... megtudhatod!
*
Ablakon, kinyílt
Jégvirág, de már olvad.
Szépség múlandó.
Vecsés, 2016. november 29. – Kustra Ferenc József- versben és eredeti Baso féle haikuban…
Suhint, ablakon csokor.
Szép a rajzolat.
*
Odanézz! Nem látunk ki az ablakon,
Nem látunk át a szép jégvirág csokron!
Most éjszaka, kint nagyon fagyhatott,
Jégvirág, ablakunkra hullhatott!
*
Ezüst jégvirág
Nyílt a külső ablakon.
Mint szemellenző…
*
Ez, az a gyönyörű csokor, amit le nem téphetsz,
Ez, az a szép virág, amit vázádba nem tehetsz.
Ez, az a szépséges virág, mi, ha jól befűtünk,
Örökre eltűnik, és nem marad, csak emlékünk!
*
Hótakaró jég,
Tükörfény a kék égnek.
Kinyílt jégvirág
*
Ezt a szépséget, míg ablakon van, csodálhatod,
Ezt a szépséget, le nem veheted, nem foghatod…
Ha, ma éjjel újra fagy, milyen lesz... megtudhatod!
*
Ablakon, kinyílt
Jégvirág, de már olvad.
Szépség múlandó.
Vecsés, 2016. november 29. – Kustra Ferenc József- versben és eredeti Baso féle haikuban…
Én és a holdvilág, kézen fogva ballagunk az éjben,
Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében…
Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében?
Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket,
Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket…
Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem,
Ő a legnagyobb teher, én őt fájón viselem.
Mik vagyunk mink, tán' vándorló muzsikus legények?
Lehet, hogy az lennénk, ha bánatok nem lennének…
A lélekhárfa folyton zengeti a húrokat,
Árokparton, most nem is látom a virágokat…
*
Hold, mint kísérő,
Folyton jön, mindenfelé.
Utat világít.
*
Holdfényben látok,
De nyugalom nem kísér!
Boldogtalanság…?
*
Holdfényes vaksötét ölel körül,
Magamhoz is veszem én emlékül…
Sötétet kell szeretnem… örökül…
Vecsés, 2016. április 2. –Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban…
Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében…
Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében?
Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket,
Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket…
Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem,
Ő a legnagyobb teher, én őt fájón viselem.
Mik vagyunk mink, tán' vándorló muzsikus legények?
Lehet, hogy az lennénk, ha bánatok nem lennének…
A lélekhárfa folyton zengeti a húrokat,
Árokparton, most nem is látom a virágokat…
*
Hold, mint kísérő,
Folyton jön, mindenfelé.
Utat világít.
*
Holdfényben látok,
De nyugalom nem kísér!
Boldogtalanság…?
*
Holdfényes vaksötét ölel körül,
Magamhoz is veszem én emlékül…
Sötétet kell szeretnem… örökül…
Vecsés, 2016. április 2. –Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban…
