Idő 
Értékelés 
Értékelés Viháncolnak a lassan melegedő napsugarak,
Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
Virágos- és sziklakertünk, már pompázatos,
Megjött! Már itt a szép tavasz és nem álságos.
*
Pattan rügyecske,
Hangosodik már a rét.
Szirom sokaság.
*
Életörömmel
Teli levelek és fű.
Hajnalhasadás.
*
Tölgyfacsemeték
Szégyenlős levelei.
Éppen születnek.
*
Hívogató domb.
Hófehér akáclombok.
Méhraj vitustánc.
*
Már lehet napozni is és ez lélekmelegítő…
A fény is kellett már, testünket lágyan megérintő…
*
Bőrnek kell a fény,
Testünknek dé vitamin.
Vitaminhiány.
*
Nők, már oly’ lenge
Ruhában járnak. Öröm.
Legelő szemek.
*
Tavaszi szünet
Volt már, de vége, elmúlt.
Lassan tanév vég.
*
Gyerekek már kint
Az udvaron játszanak.
Térdek, koszosak.
*
Kutyáknak is tavasz... kezdenek lassan vedleni,
A vakondok, meg igyekszenek dombot emelni.
Mondják a májusi eső, aranyat ér…
Lesz még meleg nyár, ha a tavasz véget ér…
Vecsés, 2015. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott: Versben és senrjúban…
Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
Virágos- és sziklakertünk, már pompázatos,
Megjött! Már itt a szép tavasz és nem álságos.
*
Pattan rügyecske,
Hangosodik már a rét.
Szirom sokaság.
*
Életörömmel
Teli levelek és fű.
Hajnalhasadás.
*
Tölgyfacsemeték
Szégyenlős levelei.
Éppen születnek.
*
Hívogató domb.
Hófehér akáclombok.
Méhraj vitustánc.
*
Már lehet napozni is és ez lélekmelegítő…
A fény is kellett már, testünket lágyan megérintő…
*
Bőrnek kell a fény,
Testünknek dé vitamin.
Vitaminhiány.
*
Nők, már oly’ lenge
Ruhában járnak. Öröm.
Legelő szemek.
*
Tavaszi szünet
Volt már, de vége, elmúlt.
Lassan tanév vég.
*
Gyerekek már kint
Az udvaron játszanak.
Térdek, koszosak.
*
Kutyáknak is tavasz... kezdenek lassan vedleni,
A vakondok, meg igyekszenek dombot emelni.
Mondják a májusi eső, aranyat ér…
Lesz még meleg nyár, ha a tavasz véget ér…
Vecsés, 2015. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott: Versben és senrjúban…
A saját életem…
Élet durvul,
Körülvesz
Orvul!
Megöregedtem, csak kínoz,
Tarol az idő, brillíroz!
Végtelen használás…
Elmúlás.
*
Döntöttem,
Dacolok halállal…
Így emlékszem!
Életem fogva tart,
Mutatja agyart…
Idő maradt,
Közben haladt…
*
Életem, mint váltóláz,
Csúnyán
Lemagáz!
Ő ráz, én izzadok,
Mormogok,
Tudattalanul hablatyolok,
Betegen láz-álmodok.
*
Izzadtság kiveri hátam,
Hólyagos a lábam.
Fáradozok,
Álmodozok…
Bánkódok.
Mormog az élet,
Cunami kéret…
*
Nincs szabadulás,
Életem… Feloldozás?
Tavaszi fuvallat,
Éltem is ez alatt!
Kellemes?
Félelmetes!
Készségesen részletes!
*
Mogorva felhőim
Csak állnak az égben,
Létben.
Fény ácsorog,
Árnyéka mozog,
Vicsorog,
Morcosan acsarog.
*
Szólok,
Csókok jó dolgok.
Mocskos dobok…
Homok nyomok,
Lobogó lombok…
Visszafordulok, elgondolkozok,
Összeroppanok, becsavarodok.
*
Életbe beleborzongok,
Életbe beletanulok,
Életbe nem gondolok,
Életbe belepusztulok.
Életből kifarolok.
Fúrok, túrok,
Gyúrok, szúrok.
Vecsés, 2019. március 18. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban, önéletrajzi műként!
Élet durvul,
Körülvesz
Orvul!
Megöregedtem, csak kínoz,
Tarol az idő, brillíroz!
Végtelen használás…
Elmúlás.
*
Döntöttem,
Dacolok halállal…
Így emlékszem!
Életem fogva tart,
Mutatja agyart…
Idő maradt,
Közben haladt…
*
Életem, mint váltóláz,
Csúnyán
Lemagáz!
Ő ráz, én izzadok,
Mormogok,
Tudattalanul hablatyolok,
Betegen láz-álmodok.
*
Izzadtság kiveri hátam,
Hólyagos a lábam.
Fáradozok,
Álmodozok…
Bánkódok.
Mormog az élet,
Cunami kéret…
*
Nincs szabadulás,
Életem… Feloldozás?
Tavaszi fuvallat,
Éltem is ez alatt!
Kellemes?
Félelmetes!
Készségesen részletes!
*
Mogorva felhőim
Csak állnak az égben,
Létben.
Fény ácsorog,
Árnyéka mozog,
Vicsorog,
Morcosan acsarog.
*
Szólok,
Csókok jó dolgok.
Mocskos dobok…
Homok nyomok,
Lobogó lombok…
Visszafordulok, elgondolkozok,
Összeroppanok, becsavarodok.
*
Életbe beleborzongok,
Életbe beletanulok,
Életbe nem gondolok,
Életbe belepusztulok.
Életből kifarolok.
Fúrok, túrok,
Gyúrok, szúrok.
Vecsés, 2019. március 18. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban, önéletrajzi műként!
Tavaszodik…
(3 soros-zárttükrös duó!)
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
*
(Bokorrímes duó)
Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?
Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
*
(Leoninus)
Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…
Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?
Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…
(3 soros-zárttükrös duó!)
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
*
(Bokorrímes duó)
Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?
Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
*
(Leoninus)
Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…
Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?
Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…
Még hideg a hajnal, még sötétek a felhőfodrok,
Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok.
Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya,
A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza.
Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal,
Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal.
Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe,
A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe.
A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba,
Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva.
Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő,
Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő.
Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket,
A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget.
Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát,
Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát.
Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: „Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével.
Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok.
Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya,
A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza.
Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal,
Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal.
Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe,
A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe.
A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba,
Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva.
Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő,
Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő.
Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket,
A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget.
Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát,
Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát.
Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: „Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével.
Karmester beint...
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!
Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.
Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.
Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.
Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.
Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.
Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.
Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.
Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.
Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!
A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.
Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.
Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.
Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.
A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.
Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!
Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!
Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.
Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.
Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.
Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.
Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.
Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.
Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.
Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.
Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!
A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.
Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.
Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.
Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.
A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.
Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!
Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.
