Bal lábas nap kel,
Kátyús út kórházba visz .
Megrázkódtatás.
Testnek és léleknek fáj,
Emlékbe barázdát váj.
Vándorló-vírus-robbanás...
Mindenkit el ér a hatás!
Beteg ember bús,
Hangulat zúzó a kór.
Kín földbe döngöl!
Csiga talpú perc tötyög,
Keser sóhaj még hörög.
Nem kell ide diagnózis.
Hiánycikk az eszes dózis.
Bal lábas kor van...
Kátyús út kór-házba visz.
Félelem kisér!
Patogénes változás,
Ez mára a sors-hatás.
Székhez ragadt biz sok fenék,
Vérben úszhat hős...ki derék.
Mű kor kór-lázba...
Kik kerülnek kórházba?
Eszme elmét dúl.
Elődök rég megmondták,
Bölcsek szavát is igyák!
Izmusoknak hamis arca,
Ellenfélt szül ma párharcra.
Ha kóros kor megy...
A lét derűs útra lép.
Felvillanyozás!
Böjtölhetne uraság,
Virágozna a világ!
Dunatőkés, 2024. május 17.
Kátyús út kórházba visz .
Megrázkódtatás.
Testnek és léleknek fáj,
Emlékbe barázdát váj.
Vándorló-vírus-robbanás...
Mindenkit el ér a hatás!
Beteg ember bús,
Hangulat zúzó a kór.
Kín földbe döngöl!
Csiga talpú perc tötyög,
Keser sóhaj még hörög.
Nem kell ide diagnózis.
Hiánycikk az eszes dózis.
Bal lábas kor van...
Kátyús út kór-házba visz.
Félelem kisér!
Patogénes változás,
Ez mára a sors-hatás.
Székhez ragadt biz sok fenék,
Vérben úszhat hős...ki derék.
Mű kor kór-lázba...
Kik kerülnek kórházba?
Eszme elmét dúl.
Elődök rég megmondták,
Bölcsek szavát is igyák!
Izmusoknak hamis arca,
Ellenfélt szül ma párharcra.
Ha kóros kor megy...
A lét derűs útra lép.
Felvillanyozás!
Böjtölhetne uraság,
Virágozna a világ!
Dunatőkés, 2024. május 17.
Érik már a kalász, szép kenyere sárgul,
Ring a messzeségben, a szél is ellágyul.
Mély kontraszt az erdő a mező felett hátul,
A nap lemenőben, a fény lassan elárvul.
Homályba úszik a csend, rá simul a tájra,
Csak a tó felől a békák kuruttyolnak mára.
Szunnyad a vidék, szétterül a pára,
Bíbor lila felhő a Hold mosolyát várja.
Sok égi lámpás pislog, reményt hint a földre,
Tán oda száll a lélek, messze mindörökre.
E bolygó az éden, ne tegyétek tönkre,
Csodás a természet, ez a mennynek tükre.
Úgy szép csak a világ, ha benne béke árad,
És nem állít fel senki rút gonoszság gátat.
Nyíljon minden szívben ezerszín virág,
Legyen újra éden ez a csodás világ.
Mindenki asztalán kenyér legyen reggel,
Örülne a Nap Is amikor majd fel kel.
Dunatőkés, 2024. június 6.
Ring a messzeségben, a szél is ellágyul.
Mély kontraszt az erdő a mező felett hátul,
A nap lemenőben, a fény lassan elárvul.
Homályba úszik a csend, rá simul a tájra,
Csak a tó felől a békák kuruttyolnak mára.
Szunnyad a vidék, szétterül a pára,
Bíbor lila felhő a Hold mosolyát várja.
Sok égi lámpás pislog, reményt hint a földre,
Tán oda száll a lélek, messze mindörökre.
E bolygó az éden, ne tegyétek tönkre,
Csodás a természet, ez a mennynek tükre.
Úgy szép csak a világ, ha benne béke árad,
És nem állít fel senki rút gonoszság gátat.
Nyíljon minden szívben ezerszín virág,
Legyen újra éden ez a csodás világ.
Mindenki asztalán kenyér legyen reggel,
Örülne a Nap Is amikor majd fel kel.
Dunatőkés, 2024. június 6.
Kisduna ágán egy ékszer doboz,
Ősi fák kérgén sok csuszka motoz.
Nincs neki fája hol csüngne toboz,
De Csallóköz ajtaja szívet koboz.
Sík ez a táj, ám oly gyönyörű,
Könnyesen ébred az illatos fű
A folyónak lelke erdőkhöz hű,
Átölel mindent a pára gyűrű.
Bársonyos réten sok tarka virág,
Illata gyógyír, kórt űz ha rág.
A természet védett, nyugalmat ád,
Békesség honol, itt szép a világ.
A régi malomnak fakereke
Pancsol a vízben, üzen vele.
Pihenj itt bátran, ez a béke helye,
Töltsd meg a szívedet telis-tele.
Régi malom hűs parton ott áll,
A madarak dala mindenütt száll.
Kis hídnak árnyéka folyóval hál,
Ide a vándor is haza talál.
Dunatőkés, 2024. június 1.-íródott: bokorrímes versszakokban.
Ősi fák kérgén sok csuszka motoz.
Nincs neki fája hol csüngne toboz,
De Csallóköz ajtaja szívet koboz.
Sík ez a táj, ám oly gyönyörű,
Könnyesen ébred az illatos fű
A folyónak lelke erdőkhöz hű,
Átölel mindent a pára gyűrű.
Bársonyos réten sok tarka virág,
Illata gyógyír, kórt űz ha rág.
A természet védett, nyugalmat ád,
Békesség honol, itt szép a világ.
A régi malomnak fakereke
Pancsol a vízben, üzen vele.
Pihenj itt bátran, ez a béke helye,
Töltsd meg a szívedet telis-tele.
Régi malom hűs parton ott áll,
A madarak dala mindenütt száll.
Kis hídnak árnyéka folyóval hál,
Ide a vándor is haza talál.
Dunatőkés, 2024. június 1.-íródott: bokorrímes versszakokban.
A béke reszket,
Vak hatalom-vágy kínt szór...
Lőporos ige!
Torz eszme hódít,
Bűz-virág csüng életfán,
Elit vállán bűn!
Karakterikus...
Eme karaktelenség.
Sajátos jellem!
Rab-lánc súlya nő
Elnyomástól...szenvedő.
Ki-menekül-ő?!
Észt oszt sok bohóc,
Víg bábuk tapsa robban...
Féktelen hatás!
Kocka elvetve,
Vész lepellel befedve...
Ez biz nem játék!
Dunatőkés, 2024. május 25.- íródott: senrjú csokorban.
Vak hatalom-vágy kínt szór...
Lőporos ige!
Torz eszme hódít,
Bűz-virág csüng életfán,
Elit vállán bűn!
Karakterikus...
Eme karaktelenség.
Sajátos jellem!
Rab-lánc súlya nő
Elnyomástól...szenvedő.
Ki-menekül-ő?!
Észt oszt sok bohóc,
Víg bábuk tapsa robban...
Féktelen hatás!
Kocka elvetve,
Vész lepellel befedve...
Ez biz nem játék!
Dunatőkés, 2024. május 25.- íródott: senrjú csokorban.
Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!
Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.
Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…
Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!
Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.
Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…
Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.