Nincs velem más,
csak az árnyékom,
meg a végtelen nyugalom.
Engem üldöz az unalom...
s még az emlékképed.

Idegenek egy vonatról integetnek,
búcsúzóul csókot hintenek,
várnak az utcák a terek, -
néma kövek között lépkedek.
Valamelyiken még ott van a neved.

2026. április 19.

már majd’ itt is van…

(3 soros-zárttükrös duó)
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,
Ti nők és mi férfiak együtt fogjuk örvendeni…
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,

Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok,
Viszek majd vödörben kis vizet, azzal is locsolkodok…
Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok.
*
(leoninus)
Remélem, várnak majd a lányok, asszonyok a nagymamák, mert öket is locsolok!
Már vágyok az étkekre, tán’ kapok. Ha jól megetetnek még jobban locsolkodok.
Pláne, ha még kapok kávét meg páleszt, mi zabánál ellenőrzi ivó gyomrát.
Fini' sütiket ne felejtsem, ha kapok nem felejtek... húsvétba felejtkezem…
*
(Senrjon)
Remélem minden udvar
Szabad, kutyáktól mentesített…
Harapás nem kell…

Vecsés, 2016. május 29. - Kustra Ferenc József

(senrjú)
Locsolóm veder,
Megyek nőt riogatni!
Húsvéti szokás!

(senrjon)
Lehetne nagy fazék is.
De nehéz, még tán’ kilötyögne…
Vízzel spórolni…

(senrjú)
Van olcsó kölnim,
Jobb, ha elviszem azt is.
Szokás spórolni!

Vecsés, 2016. március 27. - Kustra Ferenc József

A KOTLÓS NYÚL
Tréfás húsvéti versike

Húsvétnak közeledtével
dolgozott a nyúl nagy serényen.

Piros tojást festett fürgén,
szorgoskodva, le sem ülvén.

Ám a tojás fogytán volt már,
és kotlós sem élt a portán.

Mit volt mit tenni szegény nyúlnak,
csodát pottyantott hát; az Úrnak.

És azóta is nagy serényen
piros tojást tojik: minden évben.

Budatétény, 2018.

Szemedben egy álom,
ma te vagy a valóságom.
Ma egy picit szeretlek,
utána végleg elengedlek.
Elengedem együtt szőtt
álmaink, minden veled töltött percet.
Ha olvasod, ez egy régi történet,
ami újból nem történhet meg
veled, velem.
Elengedtem minden szót.
Most régi álmaink:
hullámzó tengeren
egy pici papírhajó.