Idő 
Értékelés 
Értékelés Te jelented
Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?
S mi tartja még bennem a világot?
Honnan az erő, mi felkelni sarkall?
S mi késztet túlélni egy újabb nappal?
Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?
Mért kéne mindig, még tovább mennem?
Sokszor a választ én magam sem tudom,
Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!
Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,
Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?
Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,
És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!
Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!
Tarthatnám kezedet többször a kezembe!
Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,
Remélni, szeretni, vágyni valami után.
Szeretnélek magam mellett tudni Téged!
Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.
Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,
És mint határnak a pacsirta madár?
Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,
Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.
Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,
Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?
Te jelented nekem a napot az éjben,
Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,
Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,
Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?
Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,
Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.
Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?
Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.
Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?
S mi tartja még bennem a világot?
Honnan az erő, mi felkelni sarkall?
S mi késztet túlélni egy újabb nappal?
Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?
Mért kéne mindig, még tovább mennem?
Sokszor a választ én magam sem tudom,
Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!
Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,
Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?
Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,
És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!
Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!
Tarthatnám kezedet többször a kezembe!
Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,
Remélni, szeretni, vágyni valami után.
Szeretnélek magam mellett tudni Téged!
Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.
Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,
És mint határnak a pacsirta madár?
Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,
Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.
Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,
Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?
Te jelented nekem a napot az éjben,
Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,
Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,
Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?
Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,
Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.
Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?
Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.
Lehet még nekünk tavasz,
Halottak napjára krizantém.
Fönt meg öröklét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat!
Mily? a földi lét?
*
Lehet még nekünk tavasz,
Lélekben gerjedjen szeretet!
Enélkül, mi? lét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szeretetet kimutató lét.
Ó! Szeretett lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
Jaj! Szeressük egymás gyerekek?
Szeressünk! Jó? lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
De tisztelettel, szeretettel.
Szeressünk! Egy? lét!
Vecsés, 2020. december 24. ? Kustra Ferenc ? íródott: senrjon csokorban a szeretetről, anaforában és versszak végi önrímben! Rímképlet: 7-9-5
Halottak napjára krizantém.
Fönt meg öröklét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat!
Mily? a földi lét?
*
Lehet még nekünk tavasz,
Lélekben gerjedjen szeretet!
Enélkül, mi? lét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szeretetet kimutató lét.
Ó! Szeretett lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
Jaj! Szeressük egymás gyerekek?
Szeressünk! Jó? lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
De tisztelettel, szeretettel.
Szeressünk! Egy? lét!
Vecsés, 2020. december 24. ? Kustra Ferenc ? íródott: senrjon csokorban a szeretetről, anaforában és versszak végi önrímben! Rímképlet: 7-9-5
Mint szálló hópihe
Járom utam, a szél sodor.
Jő, majd a kegyetlen halál.
Ülök asztalnál magamban,
Kuksolok én világomban.
*
Karácsonyeste én
Nem érzem a szeretetet.
Szél, vakon elsodor.
Sírnék én, ha felhő volnék,
És jégszobor, ha megfagynék.
*
Vendégeket várok,
Szívből, hátha melengetnek.
Jég, csak lassan olvad.
Előttem van a toll, papír,
De mit írhat, aki fakír.
*
Magány karácsonya,
Már a tinta is kifogyott.
Ölelésre vágyok.
Szeretteimmel együtt majd,
Jó lesz, kint meg fázzon a fajd.
*
Jeges szél süvít kint.
Csak eljönnek a vendégek?!
Szeretet ünnepe!
Csapok én nagy vendégséget,
Átéljük kereszténységet.
*
Csillagszóró recseg,
Szikrákat szór szerte-széjjel.
Jó, meleg szobában.
Megajándékozzuk egymást.
Olvasom verseim, nem mást.
*
Észak lehelete
Hűti szeretet ünnepét.
Téli időjárás.
Megjönnek ők mind, havasan,
Szeretünk, lélek-magasan.
*
Szeretet a jeget
Is megolvassza, melegít.
Szent Karácsony este.
Együtt vagyunk és örülünk,
A szeretettől dülöngünk.
*
Rögtönzők is legott
Pár strófát a szeretetről.
Toll nincs. Ceruzacsonk.
Angyalok a házam felett,
Szórják ránk a szeretetet.
*
Szeretet, szent érzés,
Fenyő, ezt is sugározza.
Velünk van, gyertyafény.
Sütőben van a kész kalács,
Égnek gyertyák, minek pilács?
*
Fagy, be akart jönni,
A fa szépen feldíszített.
Emlékezetes lesz.
Mind örülünk a másiknak.
Ők meg nekem, poétának.
Vecsés, 2015. december 24. ? Kustra Ferenc ? TANQ -ban írva
Járom utam, a szél sodor.
Jő, majd a kegyetlen halál.
Ülök asztalnál magamban,
Kuksolok én világomban.
*
Karácsonyeste én
Nem érzem a szeretetet.
Szél, vakon elsodor.
Sírnék én, ha felhő volnék,
És jégszobor, ha megfagynék.
*
Vendégeket várok,
Szívből, hátha melengetnek.
Jég, csak lassan olvad.
Előttem van a toll, papír,
De mit írhat, aki fakír.
*
Magány karácsonya,
Már a tinta is kifogyott.
Ölelésre vágyok.
Szeretteimmel együtt majd,
Jó lesz, kint meg fázzon a fajd.
*
Jeges szél süvít kint.
Csak eljönnek a vendégek?!
Szeretet ünnepe!
Csapok én nagy vendégséget,
Átéljük kereszténységet.
*
Csillagszóró recseg,
Szikrákat szór szerte-széjjel.
Jó, meleg szobában.
Megajándékozzuk egymást.
Olvasom verseim, nem mást.
*
Észak lehelete
Hűti szeretet ünnepét.
Téli időjárás.
Megjönnek ők mind, havasan,
Szeretünk, lélek-magasan.
*
Szeretet a jeget
Is megolvassza, melegít.
Szent Karácsony este.
Együtt vagyunk és örülünk,
A szeretettől dülöngünk.
*
Rögtönzők is legott
Pár strófát a szeretetről.
Toll nincs. Ceruzacsonk.
Angyalok a házam felett,
Szórják ránk a szeretetet.
*
Szeretet, szent érzés,
Fenyő, ezt is sugározza.
Velünk van, gyertyafény.
Sütőben van a kész kalács,
Égnek gyertyák, minek pilács?
*
Fagy, be akart jönni,
A fa szépen feldíszített.
Emlékezetes lesz.
Mind örülünk a másiknak.
Ők meg nekem, poétának.
Vecsés, 2015. december 24. ? Kustra Ferenc ? TANQ -ban írva
Lángoló szívem vágy álmon,
Vándorolt a végtelen pusztákon.
Úgy féltem én a kihalt vidéken,
Az árnyak körülfogtak,
Bezárt portákon a kutyák vonítottak.
Édes kesernyés haragján, frissen,
Tépte vadul a szél az ingem.
Néma hegedűk dallamán táncolt,
Kóborló múltamban, vissza nézek százszor.
Hitem megcsalta rég az élet,
A nyári napnak melegét, már nem érzem.
Putrik kitárt ajtaját tángálja a szél,
Sok, sok szép emlékről mesél.
Bőgő hangja zsong a távol,
Fekete árnyékon sírva gyászol.
Kísért a múltamon egy rozoga szekér,
Legendás életem holt oklevél.
Vándorolt a végtelen pusztákon.
Úgy féltem én a kihalt vidéken,
Az árnyak körülfogtak,
Bezárt portákon a kutyák vonítottak.
Édes kesernyés haragján, frissen,
Tépte vadul a szél az ingem.
Néma hegedűk dallamán táncolt,
Kóborló múltamban, vissza nézek százszor.
Hitem megcsalta rég az élet,
A nyári napnak melegét, már nem érzem.
Putrik kitárt ajtaját tángálja a szél,
Sok, sok szép emlékről mesél.
Bőgő hangja zsong a távol,
Fekete árnyékon sírva gyászol.
Kísért a múltamon egy rozoga szekér,
Legendás életem holt oklevél.
A múlt olyan, mint nézni és elmeditálni, egy villám zúzta fán,
Képzelegni, hosszan merengeni, mi minden volt a fakoronán?
Volt ott biztosan több madárfészek, kis családok nagy otthona,
Télen meg kopasz volt és a fázós varjú had, gallyat toporogta!
(Oximoron gondolatok 10 szavasban)
Monoton óraketyegés nyugalmat áraszt!
Az időm múlása, idegesít, sőt fáraszt!
*
Nagy élmény hallgatni regélőket,
Fele szavát se hidd, a mesélőknek.
*
Bús holnap kajánul vigyorgott rám, tegnap?
Megértem, megjött: mai nap.
*
(3 soros-zárttükrös)
A már múltunkba, anno beleszülettünk
Az óta meg gyűrjük oly? peches életünk?
A már múltunkba, anno beleszülettünk.
*
((Oximoron gondolatok 10 szavasban)
A zseniális kudarcokból levonható tanulságok
Lehetnek, az előrehaladást segítő okosságok.
*
A harc, néha a túlélés folyama,
Ha, tartalmazza ember sorsa!
*
A halál árnyékába,
Az ember képtelen a folyamatosan fenntartott színjátszásra.
*
(Haiku csokor az élet menetéről?)
Erősödő szél,
Vihar, már oly? közel.
Nyúló dübörgés.
*
Szél tépi rétek
Semmijét. Füvet kócol.
Kóró is hajlik.
*
Zúgó, kócos szél
Fésületlen lombok közt.
Erdei játék.
*
Elfeledkezés
Nincs, viharok idején.
Hűlt levegőben.
*
Sok kapaszkodó
Levél, már zsugorodik.
Szellő lefújja.
*
Villanydrót húrba
Szél beakadt, dühös lett.
Tomboló orkán.
*
(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben?
Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!
A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
A múltunk olyan nekünk a megszületésben,
Mint alap? a házépítésben.
(3 soros-zárttükrös)
Az alapról is azt tudjuk, hogy van,
Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?
Az alapról is azt tudjuk, hogy van.
Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?
Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?
Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?
(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben?
(3 soros-zárttükrös)
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,
Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.
(Anaforás, belső rímes)
Vajon? a maltert onnan ki lehet szedni?
Vajon? ha megtennénk, összedőlne a ház?
Vajon? a múltat semmisé lehet tenni?
Vajon? ha lehetne, megszűnne életmáz?
Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!
(Bokorrímes)
A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.
A múltunk olyan nekünk a megszületésben,
Mint alap? a házépítésben.
(3 soros-zárttükrös)
Az alapról is azt tudjuk, hogy van,
Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?
Az alapról is azt tudjuk, hogy van.
Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?
Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?
Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?
(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben?
(3 soros-zárttükrös)
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,
Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.
(Anaforás, ötszörös belső rímes)
Vajon? a házfalból maltert csak úgy, ki lehet szedni?
Vajon? a múltat semmisnek csak úgy... ki lehet tenni?
Tagadni múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De lélekből kitépni? Végül, ledől az életháza...
A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.
A múltat ó, ne feledjük!
A jelent, át is kell élnünk!
Jövőben lesz vajon részünk?
Vecsés, 2020. szeptember 12. ? Kustra Ferenc ? Alloiostrofikus versformában írva
Képzelegni, hosszan merengeni, mi minden volt a fakoronán?
Volt ott biztosan több madárfészek, kis családok nagy otthona,
Télen meg kopasz volt és a fázós varjú had, gallyat toporogta!
(Oximoron gondolatok 10 szavasban)
Monoton óraketyegés nyugalmat áraszt!
Az időm múlása, idegesít, sőt fáraszt!
*
Nagy élmény hallgatni regélőket,
Fele szavát se hidd, a mesélőknek.
*
Bús holnap kajánul vigyorgott rám, tegnap?
Megértem, megjött: mai nap.
*
(3 soros-zárttükrös)
A már múltunkba, anno beleszülettünk
Az óta meg gyűrjük oly? peches életünk?
A már múltunkba, anno beleszülettünk.
*
((Oximoron gondolatok 10 szavasban)
A zseniális kudarcokból levonható tanulságok
Lehetnek, az előrehaladást segítő okosságok.
*
A harc, néha a túlélés folyama,
Ha, tartalmazza ember sorsa!
*
A halál árnyékába,
Az ember képtelen a folyamatosan fenntartott színjátszásra.
*
(Haiku csokor az élet menetéről?)
Erősödő szél,
Vihar, már oly? közel.
Nyúló dübörgés.
*
Szél tépi rétek
Semmijét. Füvet kócol.
Kóró is hajlik.
*
Zúgó, kócos szél
Fésületlen lombok közt.
Erdei játék.
*
Elfeledkezés
Nincs, viharok idején.
Hűlt levegőben.
*
Sok kapaszkodó
Levél, már zsugorodik.
Szellő lefújja.
*
Villanydrót húrba
Szél beakadt, dühös lett.
Tomboló orkán.
*
(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben?
Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!
A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
A múltunk olyan nekünk a megszületésben,
Mint alap? a házépítésben.
(3 soros-zárttükrös)
Az alapról is azt tudjuk, hogy van,
Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?
Az alapról is azt tudjuk, hogy van.
Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?
Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?
Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?
(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben?
(3 soros-zárttükrös)
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,
Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.
(Anaforás, belső rímes)
Vajon? a maltert onnan ki lehet szedni?
Vajon? ha megtennénk, összedőlne a ház?
Vajon? a múltat semmisé lehet tenni?
Vajon? ha lehetne, megszűnne életmáz?
Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!
(Bokorrímes)
A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.
A múltunk olyan nekünk a megszületésben,
Mint alap? a házépítésben.
(3 soros-zárttükrös)
Az alapról is azt tudjuk, hogy van,
Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?
Az alapról is azt tudjuk, hogy van.
Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?
Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?
Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?
(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben?
(3 soros-zárttükrös)
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,
Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.
(Anaforás, ötszörös belső rímes)
Vajon? a házfalból maltert csak úgy, ki lehet szedni?
Vajon? a múltat semmisnek csak úgy... ki lehet tenni?
Tagadni múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De lélekből kitépni? Végül, ledől az életháza...
A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.
A múltat ó, ne feledjük!
A jelent, át is kell élnünk!
Jövőben lesz vajon részünk?
Vecsés, 2020. szeptember 12. ? Kustra Ferenc ? Alloiostrofikus versformában írva
