Ne játssz a tűzzel! Perzsel,éget,
minden mit érint lángra kap,
Ne játssz a tűzzel! Csak martalék lesz
ami belőled megmarad.

Ne játssz a tűzzel,nem kímél meg!
Csak lángol,s örökre megsebez,
ne játssz a tűzzel! csak megéget,
s nem bírsz már többé élni sem.

Ne játssz a tűzzel,ne kapj lángot!
S ha mégis,kerüld el messzire!
Mit érint csak üszkös,kopár sík lesz,
s tova söpör majd messzire.

Menj inkább messze!Hol zúgó szélben
lágyan csörtet a kis patak,
könnyeid elviszi messze,
s csitul a láng ,mely fogva tart.

Csak egyetlen perc,de benne volt minden!
A boldogság,mit tőled kaptam én,
csak egyetlen perc,míg átkaroltál némán
s magadhoz öleltél lágyan,könnyedén.

Csak egyetlen perc! De éreztem mindent,
a forró vágyaid,a néma lüktetést,
csak egyetlen perc!S én azt hittem akkor
szíved már egyedül csak az enyém.

Csak egyetlen perc!De újra kezdtem félni
míg szemed tükrében ott égett a fény,
csak egyetlen perc,míg kiégett a szikra!
S szemed tükrében kihunyt már a fény.

És azóta százszor! Százszor jobban érzem!
Csak egyetlen percig szerethetlek én,
csak egyetlen könnycsepp szememből peregve,
és az álmaimtól búcsút intek én.

Szerelem,szerelem,
oly tág fogalom ez nekem.
Mit jelenthet ez az érzés?
Talán egy kedves,gyengéd érintést.
Ha szerelmes vagyok,a széllel szállok,
ilyenkor a Földre nem is nagyon vágyok.
A szívem ilyenkor tüzes és meleg,
kedvesem remélem, hogy nagyon szeretsz.

Ha bántanak,ha kínoznak,
ne add fel:Ember küzdj!
Ha azt mondják,túl kicsi vagy,
te nőjj nagyra,és mutasd meg magad.
Ha beléd rúgnak,ha nem szeretnek,
tárd ki szíved,és menten megkedvelnek.
Nem vagy túl édes?
Légy hát kicsit mérges-Ember küzdj!
Kiáltsd ki hát bátran:Én is ember vagyok!
És hidd el még a nap is felragyog!
Ember küzdj!

Ajándék ma minden perc és óra,
amit ünnepkor együtt tölthetünk,
ajándék,melyet álmainkban,
emlékeinkben mindig keresünk.

Ajándék, de sokkal több annál
mit a fenyőfa nékünk rejteget,
ajándék,mely arannyal írja
szívembe most a nevedet.

Ajándék,melyet aranyfonállal
hímezve szívünkbe kötünk,
hogy legyen mire emlékeznünk
amikor végleg elmegyünk.