Idő 
Értékelés 
Értékelés Múltamban vájkálás…
A múlt, torzó árnyai köz bujkálni…
Kézzelfogható tények közt vájkálni…
Az emlékeket az ebek harmincadjáról visszahozni…
A múlt, mint egy nagy sziklafal, tényeket őrzi még,
Meg régmúlt történéseit is nagyon védi még…
A múlt orma csak éppen-hogy fel a nagyon magasba tőr,
Kutakodás közben a saját emlék-magányom gyötör…
*
A múltról tudjuk, csak úgy elkezd eltűnni,
Igy már nem emlékszünk, hol lehet vájkálni,
Semmibe veszett emlékeket honnan lehetne visszahozni.
Biz’ hogy volt már, amikor emlékek keletkeztek,
De már biz' nincsenek meg, maguktól jól elmentek…
Múlt fénytelen árnyéka is gyötör a lelkiségemben
És helyzetem csak rosszabbodik… öregség van lelkemben!
*
A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép
Színes emlékeim, arra emlékszek, szép
Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép.
Visszamennék én a ’szépekhez’, együtt tölthetnénk
Pár napot, de ő már fölvette: eltűnt alakot.
Néha kérdezem... ki hangtalanul ismétli nevemet,
Közben, tudja ki vagyok... ismételném saját éltemet.
Vecsés, 2016. július 24. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás!
A múlt, torzó árnyai köz bujkálni…
Kézzelfogható tények közt vájkálni…
Az emlékeket az ebek harmincadjáról visszahozni…
A múlt, mint egy nagy sziklafal, tényeket őrzi még,
Meg régmúlt történéseit is nagyon védi még…
A múlt orma csak éppen-hogy fel a nagyon magasba tőr,
Kutakodás közben a saját emlék-magányom gyötör…
*
A múltról tudjuk, csak úgy elkezd eltűnni,
Igy már nem emlékszünk, hol lehet vájkálni,
Semmibe veszett emlékeket honnan lehetne visszahozni.
Biz’ hogy volt már, amikor emlékek keletkeztek,
De már biz' nincsenek meg, maguktól jól elmentek…
Múlt fénytelen árnyéka is gyötör a lelkiségemben
És helyzetem csak rosszabbodik… öregség van lelkemben!
*
A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép
Színes emlékeim, arra emlékszek, szép
Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép.
Visszamennék én a ’szépekhez’, együtt tölthetnénk
Pár napot, de ő már fölvette: eltűnt alakot.
Néha kérdezem... ki hangtalanul ismétli nevemet,
Közben, tudja ki vagyok... ismételném saját éltemet.
Vecsés, 2016. július 24. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás!
Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán és a pénzéhesek okán és ez a napi téma!
(3 soros-zártükrös trió)
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell!
Főként háborúban meg főnököt fényezni kell…
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell.
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta,
Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa…
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta.
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”,
Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél millió az elhullók…
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”.
Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán vég-legesen! Milliónyi a halott is már…
(3 soros-zártükrös trió)
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell!
Főként háborúban meg főnököt fényezni kell…
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell.
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta,
Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa…
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta.
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”,
Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél millió az elhullók…
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”.
Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán vég-legesen! Milliónyi a halott is már…
A szél hátán járnék, ha hagynák,
Könnyemet kicsalják a hangyák.
Késem csak arra jó, hogy vágja
A kezem… lassan hűl a máglya.
Már lecsendül a vad lobogás,
Már a vízben nincsen zubogás.
Tűz már csak parázslani látszik,
Zsarátnokzokogás hallatszik.
Legnagyobb tűz is leég egyszer.
Hiába rakunk rá ezerszer.
Meleg belefullad hamuba,
Szél meg szétszórja… a szabadba.
Vecsés, 2003. április 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Könnyemet kicsalják a hangyák.
Késem csak arra jó, hogy vágja
A kezem… lassan hűl a máglya.
Már lecsendül a vad lobogás,
Már a vízben nincsen zubogás.
Tűz már csak parázslani látszik,
Zsarátnokzokogás hallatszik.
Legnagyobb tűz is leég egyszer.
Hiába rakunk rá ezerszer.
Meleg belefullad hamuba,
Szél meg szétszórja… a szabadba.
Vecsés, 2003. április 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.
Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.
(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*
(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*
(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*
Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.
Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!
Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?
Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…
Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.
Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.
(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*
(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*
(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*
Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.
Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!
Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?
Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…
Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
Turi Pista családunk tagja,
Van több orvosi szakvizsgája.
Harminc évig volt körzeti orvos,
Most a legjobb reumatológus.
Jó fej a doki, igen szeretjük,
Mint embert is felettébb kedveljük.
Kár, hogy nem találkoztam vele máma,
Oly’ felüdülést jelent társasága.
Rendelőnk, igazgató főorvosa
És rheumathológus főorvosa.
Betegen is öröm hozzá járni,
Mindig szívből segít meggyógyulni.
Egyik érdekes régi esete,
Az Annus néni székrekedése.
Ha három napig állt benne széke,
Szíve verte magát nagyon félre.
Jajongott a család, hívták mentőt,
A Pistát tisztelték, mint megmentőt.
Pedig aztán nem irt fel csak hashajtót,
De panaszt megszüntette, gyorsan, legott.
Játszottam nyomozót Rendőrségen,
Vele voltunk halottszemlén, ketten.
Fölöttébb szerettünk együtt dolgozni,
Ha tehettem, intézkedtem: őt hívni!
Jól eligazodik orvoslásban
És mint főnök az igazgatásban.
Rokonok, beosztottak szeretik,
A betegek istenként tisztelik.
Igen jó ember az isten adta,
De neki is van egy nagy hibája.
Cigizik, dohányzik, láncdohányos,
Nem számít, ki a passzív dohányos.
Ne bántsuk őt, alig van hibája,
Köszvényére nincsen diétája.
Pedig magának tudná csinálni,
Igaz, azt be is kéne tartani.
No és még egy utolsó megrovás,
Igen szereti a sört nem vitás.
Ezt már csak azért rójuk fel neki,
Köszvény a sört, bizony nem szereti.
Igen sok sakkozás és olvasás,
Kedvenc főétele a babgulyás.
Igen érdekesen eszi lelkem,
Közben bagózik, mi nagyon mérgem.
Szeret utazni, mi dicséretes,
Bejárta Ázsiát, mily’ érdekes.
Korea, Thaiföld, oh, mily’ helyek,
Élmények maradók, érdekesek.
Művelt, okos, világlátott ember,
Mi vitte erre rá, tán a kényszer?
Belső igénye van mindezekre,
Ritka ember, mily’ sok az ő esze.
Mi csak Pista bácsinak nevezzük,
Ebből is láthatja, hogy szeretjük.
Jó így nekünk, kellemes a család,
Maradj velünk soká, ne légy galád
Pista bácsi.
Vecsés, 1997. május 9. – Kustra Ferenc József- íródott kedves és szeretett hozzátartozómról.
Van több orvosi szakvizsgája.
Harminc évig volt körzeti orvos,
Most a legjobb reumatológus.
Jó fej a doki, igen szeretjük,
Mint embert is felettébb kedveljük.
Kár, hogy nem találkoztam vele máma,
Oly’ felüdülést jelent társasága.
Rendelőnk, igazgató főorvosa
És rheumathológus főorvosa.
Betegen is öröm hozzá járni,
Mindig szívből segít meggyógyulni.
Egyik érdekes régi esete,
Az Annus néni székrekedése.
Ha három napig állt benne széke,
Szíve verte magát nagyon félre.
Jajongott a család, hívták mentőt,
A Pistát tisztelték, mint megmentőt.
Pedig aztán nem irt fel csak hashajtót,
De panaszt megszüntette, gyorsan, legott.
Játszottam nyomozót Rendőrségen,
Vele voltunk halottszemlén, ketten.
Fölöttébb szerettünk együtt dolgozni,
Ha tehettem, intézkedtem: őt hívni!
Jól eligazodik orvoslásban
És mint főnök az igazgatásban.
Rokonok, beosztottak szeretik,
A betegek istenként tisztelik.
Igen jó ember az isten adta,
De neki is van egy nagy hibája.
Cigizik, dohányzik, láncdohányos,
Nem számít, ki a passzív dohányos.
Ne bántsuk őt, alig van hibája,
Köszvényére nincsen diétája.
Pedig magának tudná csinálni,
Igaz, azt be is kéne tartani.
No és még egy utolsó megrovás,
Igen szereti a sört nem vitás.
Ezt már csak azért rójuk fel neki,
Köszvény a sört, bizony nem szereti.
Igen sok sakkozás és olvasás,
Kedvenc főétele a babgulyás.
Igen érdekesen eszi lelkem,
Közben bagózik, mi nagyon mérgem.
Szeret utazni, mi dicséretes,
Bejárta Ázsiát, mily’ érdekes.
Korea, Thaiföld, oh, mily’ helyek,
Élmények maradók, érdekesek.
Művelt, okos, világlátott ember,
Mi vitte erre rá, tán a kényszer?
Belső igénye van mindezekre,
Ritka ember, mily’ sok az ő esze.
Mi csak Pista bácsinak nevezzük,
Ebből is láthatja, hogy szeretjük.
Jó így nekünk, kellemes a család,
Maradj velünk soká, ne légy galád
Pista bácsi.
Vecsés, 1997. május 9. – Kustra Ferenc József- íródott kedves és szeretett hozzátartozómról.
