Minden mi belülről éget,
forrongó düh,és fájdalom,
nem tud már csitulni bennem,
s most önmagamat vádolom.
Minden jó, amiben hittem
most összeomlott hirtelen,
feltörve, őrjítő erővel,
s most önmagamat keresem.
Minden, mit feledni szeretnék
csapongva tör fel hirtelen,
ezernyi fájó édes emlék,
melytől még most is könnyezem.
S most mégis itt hagyok mindent,
bár feledni sosem tudom,
hisz sosem lesz többé ily csöndes,
meghitt és kedves otthonom.
Nyugalmat szeretnék végre!
Napfényt , a dombok oldalán,
szelíd felhőként elsuhanni
onnan,hol bántottak talán.
Nyugalmat szeretnék végre!
Békében élni csöndesen,
és minden rosszat elfeledni,
mielőtt vár a végtelen.
Nyugalmat szeretnék végre!
Békét,és kedves arcokat!
Hogy eltudjam temetni végre,
mi minden ízemben felkavar.
Nyugalmat szeretnék végre!
Hogy ne vágyjak vissza már soha,
s hogy ne érezzem ha könnyeket hord
szemembe a szülőföld pora.
Gonosz világban élünk
hiába várunk és remélünk,
hasztalan.
Szenvedünk,rabsorban élünk,
és mégis hiába minden,
létünk céltalan.
Szeretnék hinni a jóban
a kimondott emberi szóban,
s hinni hogy van tavasz.
Szeretni,újra hinni,
remélni,újra bízni,
de nem szabad.
Lelni egy új világot
jó embert,hű barátot,
de merre van?
Segíts hogy megtaláljam
mint fényt az éjszakában,
mi rejtve van.
Ha bántanak,ha kínoznak,
ne add fel:Ember küzdj!
Ha azt mondják,túl kicsi vagy,
te nőjj nagyra,és mutasd meg magad.
Ha beléd rúgnak,ha nem szeretnek,
tárd ki szíved,és menten megkedvelnek.
Nem vagy túl édes?
Légy hát kicsit mérges-Ember küzdj!
Kiáltsd ki hát bátran:Én is ember vagyok!
És hidd el még a nap is felragyog!
Ember küzdj!
ne add fel:Ember küzdj!
Ha azt mondják,túl kicsi vagy,
te nőjj nagyra,és mutasd meg magad.
Ha beléd rúgnak,ha nem szeretnek,
tárd ki szíved,és menten megkedvelnek.
Nem vagy túl édes?
Légy hát kicsit mérges-Ember küzdj!
Kiáltsd ki hát bátran:Én is ember vagyok!
És hidd el még a nap is felragyog!
Ember küzdj!
Csak egy szó,csak egy hang,
mit tőled szeretnék
csak néhány ölelés,
mitől megremegnék.
Csak néhány simítás
fáradt arcomon
csak néma ölelés
gyönge vállamon.
Csak egyetlen hang!
Mely engem hív talán
csak egyetlen sóhaj,
mely értem kiált.
S én mennék,rohannék
tűzön-vízen át
s nem kérnék cserébe
érte semmi mást.
Csak néhány tiszta szót,
mely lelkemig hatol
melytől úgy érzem
várnak valahol.
S mint a hűs lombok közt
csörgő friss patak
úgy futnék hozzád,
némán,boldogan.