Idő 
Értékelés 
Értékelés Magyar vagyok, magyarnak születtem…
Szégyelljem, hogy magyarnak születtem?
*
Nem!
Hazám
Szeretem.
Magyar vagyok!
Büszkén kimondom.
Vecsés, 2002. április 13. – Kustra Ferenc
Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
Szégyelljem, hogy magyarnak születtem?
*
Nem!
Hazám
Szeretem.
Magyar vagyok!
Büszkén kimondom.
Vecsés, 2002. április 13. – Kustra Ferenc
Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
Eszem egy nagy adag kínait,
Szeretem különleges ízeit.
Üvegtészta vagy rizstészta,
Bármelyik jöhet a dobozba.
A csirke az valami csodás,
Hozzá zöldséges mártás.
Mézes szósz a tetejére,
Bambusz is jöhet melléje.
A csípőset nem szeretem,
Ha rákerül, azért megeszem.
Pálcikát használni nem tudok,
De éhes maradni nem akarok.
Így a villával kebelezem,
A botocskákat csak nézegetem.
Ily ínyencséghez ritkán jutok,
Hát ilyenkor alaposan jóllakok.
Szeretem különleges ízeit.
Üvegtészta vagy rizstészta,
Bármelyik jöhet a dobozba.
A csirke az valami csodás,
Hozzá zöldséges mártás.
Mézes szósz a tetejére,
Bambusz is jöhet melléje.
A csípőset nem szeretem,
Ha rákerül, azért megeszem.
Pálcikát használni nem tudok,
De éhes maradni nem akarok.
Így a villával kebelezem,
A botocskákat csak nézegetem.
Ily ínyencséghez ritkán jutok,
Hát ilyenkor alaposan jóllakok.
Hiányzotok… édes.
Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes…
Mi szépséges combjaid között van, a mézédes.
Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja,
Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza.
De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok,
Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok,
Minden éjjel beleélem magam, vad románcra gondolok…
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok.
(Septolet)
Veletek lenni,
Megfogni,
Titeket csókolni…
Álmodozok,
Rátok gondolok,
Forró vágyamban tombolok,
Mikor voltál... visszagondolok!
Vecsés, 2018. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus, alloiostrofikus versformában.
Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes…
Mi szépséges combjaid között van, a mézédes.
Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja,
Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza.
De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok,
Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok,
Minden éjjel beleélem magam, vad románcra gondolok…
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok.
(Septolet)
Veletek lenni,
Megfogni,
Titeket csókolni…
Álmodozok,
Rátok gondolok,
Forró vágyamban tombolok,
Mikor voltál... visszagondolok!
Vecsés, 2018. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus, alloiostrofikus versformában.
neked, kedves, elrebegem szerelmem,
eszeveszetten lelkedbe vesztem -
jer velem, kezem - kezedbe teszem
szerelemben, szeretetben teveled.
kedves nekem ezen szentszerelemperc,
melyet benned leltem meg - lelkemnek
szerelme lepje e selymes perceket -
esdeklem szerelmesen teneked.
szeretlek, kedves, szeretem szemed -
e szerelem kell nekem, mely lelkednek
leheletselyme - szende szemedben
merengek, mely becsesen kedves nekem.
ej-hej, de szeretlek egyetlenegy
szentem - heves esteken egyben veled.
eszeveszetten lelkedbe vesztem -
jer velem, kezem - kezedbe teszem
szerelemben, szeretetben teveled.
kedves nekem ezen szentszerelemperc,
melyet benned leltem meg - lelkemnek
szerelme lepje e selymes perceket -
esdeklem szerelmesen teneked.
szeretlek, kedves, szeretem szemed -
e szerelem kell nekem, mely lelkednek
leheletselyme - szende szemedben
merengek, mely becsesen kedves nekem.
ej-hej, de szeretlek egyetlenegy
szentem - heves esteken egyben veled.
Fehér havas didergő reggelen,
Jéghideg szobámban a sóhajok csendesek.
Nimfák himnuszán elviharzott a szerelem,
Rútul búsul az életem, őt már soha el nem feledem.
Végtelen vágyak, eltűnt remények,
Fénylő csillagok ezer csodáin elégek.
Alvó virágok havas szirmain az enyészet,
Könnyeim jégbe fagyott hó színű remények.
Könnyű köd fátylán bíbor románcán öregszem,
A farkas ordító hidegben még mindig szeretem.
A tél köntösén a nappalok boldogok,
Fehér színű hajnalokon rád gondolok.
Jéghideg szobámban a sóhajok csendesek.
Nimfák himnuszán elviharzott a szerelem,
Rútul búsul az életem, őt már soha el nem feledem.
Végtelen vágyak, eltűnt remények,
Fénylő csillagok ezer csodáin elégek.
Alvó virágok havas szirmain az enyészet,
Könnyeim jégbe fagyott hó színű remények.
Könnyű köd fátylán bíbor románcán öregszem,
A farkas ordító hidegben még mindig szeretem.
A tél köntösén a nappalok boldogok,
Fehér színű hajnalokon rád gondolok.
