A Föld Bölcs,
A Föld az Anyánk,
A Föld Szent,
Egyetlen Hazánk.

A Föld Fény,
A Föld Szeretet,
A Föld Kéz,
Ki Mennybe vezet.

A Föld Él,
Szívével érez,
A Föld ad,
míg el nem vérez.

Én továbbra is szeretlek,
ezt hidd, el nekem kérlek.
Hogy nélküled csak szenvedek,
s törölöm szemeimről a könnyeket,
pedig meg sem érdemled,
hiszen ok nélkül itt hagytál engem!

Nem tudok mást szeretni,
Ajánlkozókra rá sem nézek,
Csak Barátokkal beszélek,
Szerelemről, szó nem eshet!

Van minden nap, aki tenné
A szépet, de nekem nem kell,
Csak Te akit elküldtem,
Most meg gyógyítgathatom
Bánatomban megszakadt szívem.

Add a kezed, én megfogom,
éreznem kell melegét,
kezed a szívemen tartom,
érezned kell erejét.

Add a szíved, én figyelem
szeretetdobbanását,
szíved szívem mellé teszem,
átveszi a ritmusát.

Add a lelked, tapadjon rám
éji nász gyönyörében,
lelked lelkét csókolja szám
Isten édenkertjében.

Add, mit adhatsz, én is adom,
hisz adni gyönyörűség,
visszakapod, s visszakapom,
ezt súgja a Magas Ég.

Szeretsz Te még engem,
Ha szíved, úgy fáj, mint enyém,
Felülsz a vonatra és robogsz hozzám,
Az a csók amit adtál, nekem, elárulta,
Hogy él még a remény, éreztem én.

Öleltél, csókoltál, símogattál,
Mint ifjú korunkban rég,
Ezt elfeledni nem lehet,
Hiába mondanád, nem szeretsz,
Én nem hiszem el, soha Neked!