Egyszer szeretsz,aztán eltaszítasz,
hogy tudjak hinni így neked ?
Ma mindent akarsz ,égő szenvedéllyel,
s holnap tán észre sem veszel .

Ha nem szólok az is fáj néked ,
ha aggódom ,az is baj neked !
Ha akarsz szeress ,vagy gyűlölj,
de ne űzz ily játékot velem!

Vagy engedj elmenni végleg ,
vagy engedj magadhoz közel,
Most !Amíg szeretlek én is!
Mert holnap már késő lesz neked !

Megcsaltalak téged, kedves Magyarország!
Már távol élek tőled, mardos a honvágy.
Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt nekem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?

Még büszkén gondolok hőseinkre, tettükre,
Miként reményvesztett harcban is áldozták vérüket...
Hallhatatlanságuk immár örök és igaz,
Sarjuknak a büszke múlt ad egyetlen vigaszt.

Elhagytalak téged, drága Magyarország!
Jobb élet reményében kerestem új hazát.
Szerencsét próbálni akartam, és mentem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?

Szívembe zártam az Alföldet, a hegyeket,
Patakok vizét és egy őszi levelet...
Az ősz után várva várt a gyönyörű tél,
Álmaimban, messze tőled még ugyanúgy él.

Eldobtalak téged, szeretett Ország!
Még kínoz engem érte a kegyetlen honvágy.
Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt énnekem.
Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?

Fényév távolság ami köztünk tátong,
sohasem tudlak megérinteni,
fényév távolságból nem tudlak elérni,
de mégis próbállak megérteni.

Fényév távolság, mely távol tart tőled
eltakarva tőlem a nap sugarát,
hiába szeretlek, oly messze vagy tőlem
bármit mondanék is, úgysem hallanád.

Fényév távolság ,de mégis tőled vártam
a tavaszi égbolt szelíd sóhaját,
s most is, ,mint mindig ,magam előtt látom
arcodnak édes ,szelíd mosolyát.

Hosszú hónapok teltek el azóta
mióta téged nem láttalak,
hosszú hetek,és hosszú hosszú órák,
mióta nem hallom már a hangodat.

Hosszú hetek, s te nem is hívsz azóta
régen elfeledted már az arcomat,
hosszú hetek, s én őrlődöm azóta
Vajon jól vagy e ?S vajon merre vagy?

Hosszú hónapok ,mit feledni szeretnék,
mégis ,agyamban lázasan dobol,
hiába próbálom mégis elfeledni
szívemben érzem :sohasem tudom.

Kegyetlen sors jutott e gonosz világban
oly sok embernek ,ki nem szolgált reá,
Kit szeretni kéne folyton meggyaláznak,
míg a gonosznak minden jó kijár.

Oly sok a szenvedés ebben a világban
hol a jók kárának örvend a gonosz,
rút, romlott lelkéből sötétség sugárzik,
s amerre jár csak szenvedést okoz .

Istenem ne tűrd ezt!Tisztítsd meg tőlük
a haldokló földet amíg még lehet,
ne vedd el tőlünk utolsó reményünk
arra tégy béklyót ,ki téged sem szeret !