Rég láttalak kedvesem,
Hiányodtól sokat szenvedek!
Olykor magam elé révedek,
Lám, rád talál a képzelet.
Majd két szemed tüzében elégek.
Csak mosolyogsz és nézel,
Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!
Látom minden rezdülésed,
Hallom bársonyos hangodat.
Mintha most is szólnál hozzám,
S én örömmel válaszolok.
Érzések kavarognak,
Képek peregnek,
Mint a néma filmekben.
A szavak néha eltűnnek,
Az energia rengetegben!
Búcsúzóul átölelsz,
Én boldogan simulok hozzád,
Biztonságot nyújtó karjaidba.
Pár pillanatra, együtt ver szívünk,
Ám mostoha az élet,
S szétfoszlanak a képek.
A távolból még kedvesen,
Visszaintesz nekem.
Ne félj Kedves,
Míg élek megőrzöm e képet,
S amit irántad érzek!
Csak ez maradt meg nekem,
Majd, ha szólít a végzetem,
Utolsó képként, boldogan átviszem!
Majd egyszer, ott újra találkozom veled,
Addig, híven őrzöm lelkemben,
Az őszinte, mély szeretet.
Egy örök életre drága szerelmem!
Hiányodtól sokat szenvedek!
Olykor magam elé révedek,
Lám, rád talál a képzelet.
Majd két szemed tüzében elégek.
Csak mosolyogsz és nézel,
Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!
Látom minden rezdülésed,
Hallom bársonyos hangodat.
Mintha most is szólnál hozzám,
S én örömmel válaszolok.
Érzések kavarognak,
Képek peregnek,
Mint a néma filmekben.
A szavak néha eltűnnek,
Az energia rengetegben!
Búcsúzóul átölelsz,
Én boldogan simulok hozzád,
Biztonságot nyújtó karjaidba.
Pár pillanatra, együtt ver szívünk,
Ám mostoha az élet,
S szétfoszlanak a képek.
A távolból még kedvesen,
Visszaintesz nekem.
Ne félj Kedves,
Míg élek megőrzöm e képet,
S amit irántad érzek!
Csak ez maradt meg nekem,
Majd, ha szólít a végzetem,
Utolsó képként, boldogan átviszem!
Majd egyszer, ott újra találkozom veled,
Addig, híven őrzöm lelkemben,
Az őszinte, mély szeretet.
Egy örök életre drága szerelmem!
Nem koldulni mentem
hozzád
virágokat hoztam
és
nem alamizsnádra vártam
amikor díszeid előtt
meghajoltam
amikor
képzeletemben
leborultam eléd a földre
hogy lássam
mit érek neked
hogy akarod ?e
fogni s vezetni a kezem
s akarsz-e
s karjaid közé befogadni
engem
nem akartál
nem írtál,bár nem tagadtál,
nem is vártál
szende szőkeséged
egy szűzi asszony bája
kék szemed mélyén
azonban párduc
lapul
aki a ragadozó ugrást
várja
kár hogy nem engem vársz
virágaimból
nem küldök neked többet
nem várlak többé
nem kereslek
nem ábrándozok rólad
s többé nem vágyom
a te érintésed
Már nem várok, nem kérek tőled
semmit
felejtsd el, hogy én voltam az aki
téged akart
szeretni
hozzád
virágokat hoztam
és
nem alamizsnádra vártam
amikor díszeid előtt
meghajoltam
amikor
képzeletemben
leborultam eléd a földre
hogy lássam
mit érek neked
hogy akarod ?e
fogni s vezetni a kezem
s akarsz-e
s karjaid közé befogadni
engem
nem akartál
nem írtál,bár nem tagadtál,
nem is vártál
szende szőkeséged
egy szűzi asszony bája
kék szemed mélyén
azonban párduc
lapul
aki a ragadozó ugrást
várja
kár hogy nem engem vársz
virágaimból
nem küldök neked többet
nem várlak többé
nem kereslek
nem ábrándozok rólad
s többé nem vágyom
a te érintésed
Már nem várok, nem kérek tőled
semmit
felejtsd el, hogy én voltam az aki
téged akart
szeretni
Hogyha múlnak az évek,
maradok veled,
szemem mélyül szemedbe,
s fogom két kezed.
Ha szólít a végtelen,
én kísérlek el,
átfonódva lelkeddel,
végzetem ölel.
Hogyha csillaggá leszel,
felfénylek veled,
és elsugárzom neked,
lángszerelmemet.
Ha porlad égitested,
én is por leszek,
s ekkor részecskéiddel,
újjáéledek.
Kedvesem
2013.
maradok veled,
szemem mélyül szemedbe,
s fogom két kezed.
Ha szólít a végtelen,
én kísérlek el,
átfonódva lelkeddel,
végzetem ölel.
Hogyha csillaggá leszel,
felfénylek veled,
és elsugárzom neked,
lángszerelmemet.
Ha porlad égitested,
én is por leszek,
s ekkor részecskéiddel,
újjáéledek.
Kedvesem
2013.
Szemeddel sírsz, nevetsz,
szíveket átölelsz,
álmokat szövögetsz,
s hőn életet lehelsz.
Gondozol lelkeket
szelíden, érzéssel,
s hogy nyílsz a Napfényben,
lényed örvendezem.
Vágyaink ereje
láncol össze minket,
eleven bilinccsel,
s lángol túl mindenen.
Te vagy a rejtelem,
hevével, csendjével,
s való Nőiséged:
maga a szerelem.
2013.
szíveket átölelsz,
álmokat szövögetsz,
s hőn életet lehelsz.
Gondozol lelkeket
szelíden, érzéssel,
s hogy nyílsz a Napfényben,
lényed örvendezem.
Vágyaink ereje
láncol össze minket,
eleven bilinccsel,
s lángol túl mindenen.
Te vagy a rejtelem,
hevével, csendjével,
s való Nőiséged:
maga a szerelem.
2013.
Reggel mikor a Nap kikele,
Felnyitod a szemedet,
S elvakít a szerelem.
Délben mikor a Nap delel,
Élvezed az életet,
S érdemes az érzelem.
Éjjel már az erotika,
Kellemes fantázia!
Felnyitod a szemedet,
S elvakít a szerelem.
Délben mikor a Nap delel,
Élvezed az életet,
S érdemes az érzelem.
Éjjel már az erotika,
Kellemes fantázia!