Idő 
Értékelés 
Értékelés Szemedben egy álom,
ma te vagy a valóságom.
Ma egy picit szeretlek,
utána végleg elengedlek.
Elengedem együtt szőtt
álmaink, minden veled töltött percet.
Ha olvasod, ez egy régi történet,
ami újból nem történhet meg
veled, velem.
Elengedtem minden szót.
Most régi álmaink:
hullámzó tengeren
egy pici papírhajó.
ma te vagy a valóságom.
Ma egy picit szeretlek,
utána végleg elengedlek.
Elengedem együtt szőtt
álmaink, minden veled töltött percet.
Ha olvasod, ez egy régi történet,
ami újból nem történhet meg
veled, velem.
Elengedtem minden szót.
Most régi álmaink:
hullámzó tengeren
egy pici papírhajó.
A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek
A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
(3 soros-zárttükrös)
Pedig szerelemmel a szívemben születtem,
Később láttam, cudar egy világba kerültem…
Pedig szerelemmel a szívemben születtem.
Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt,
Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt…
Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt.
(Visszatérő rímek)
Bálint napos a létem, méláztam, hogy ma, Te itt nekem,
Te lennél az életem, ha végre már itt lennél velem…
De a fránya kilométerek megkeserítik éltemet,
Bár bízok benne, heves vérerek, el nem veszik éltemet…
*
(Septolet)
Kéz közé várlak.
Hiányzol…
Imádlak!
Légy ölbe-omlóm,
Érezzelek
És szerethesselek…
Szemeidet puszilgatni úgy vágyom.
*
(Triolett)
Ha már láthatnám, hogy a két szemed ragyog,
Az olyan, mint mikor a sok csillag csillog…
Átélném, hogy szeretettől szív acsarog,
Ha már láthatnám, hogy a két szemed ragyog…
Hiányzol, légy már itt, rongy élet nem ragyog.
Mily’ élmény lenne, Bálint napon… szív gagyog…
Az olyan, mint mikor a sok csillag csillog,
Ha már láthatnám, hogy a két szemed ragyog…
(Tükör apeva)
Jöjj
Szeress!
Légy velem,
Tégy eleget
Legyen egy élet!
Legyen egy élet!
Tégy eleget
Légy velem,
Szeress!
Jöjj…
Vecsés, 2019. február 9. – Kustra Ferenc József- Bálint napi gondolatok.
Pedig szerelemmel a szívemben születtem,
Később láttam, cudar egy világba kerültem…
Pedig szerelemmel a szívemben születtem.
Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt,
Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt…
Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt.
(Visszatérő rímek)
Bálint napos a létem, méláztam, hogy ma, Te itt nekem,
Te lennél az életem, ha végre már itt lennél velem…
De a fránya kilométerek megkeserítik éltemet,
Bár bízok benne, heves vérerek, el nem veszik éltemet…
*
(Septolet)
Kéz közé várlak.
Hiányzol…
Imádlak!
Légy ölbe-omlóm,
Érezzelek
És szerethesselek…
Szemeidet puszilgatni úgy vágyom.
*
(Triolett)
Ha már láthatnám, hogy a két szemed ragyog,
Az olyan, mint mikor a sok csillag csillog…
Átélném, hogy szeretettől szív acsarog,
Ha már láthatnám, hogy a két szemed ragyog…
Hiányzol, légy már itt, rongy élet nem ragyog.
Mily’ élmény lenne, Bálint napon… szív gagyog…
Az olyan, mint mikor a sok csillag csillog,
Ha már láthatnám, hogy a két szemed ragyog…
(Tükör apeva)
Jöjj
Szeress!
Légy velem,
Tégy eleget
Legyen egy élet!
Legyen egy élet!
Tégy eleget
Légy velem,
Szeress!
Jöjj…
Vecsés, 2019. február 9. – Kustra Ferenc József- Bálint napi gondolatok.
Legott, ahogy tűntél Amanda
Szívem, majd görcsbe állt… bánatba!
Magányom sikoltott,
Nyögést is hallatott.
Dallam, magát itt visszahúzta!
Nem tűntem el, csak útra keltem,
Utazáshoz nem volt nagy kedvem.
Beteg édesanyám várt,
Ez nem tűrt halasztást.
Tudom fájt, de ezt kellett tennem.
*
Tőrt döftél szívembe, lelkembe,
Sarkaddal tapostál testembe…
Nevetésed… dallam volt,
Sírásom is… dallam volt.
De halkult, míg elhalt csendembe.
Okos vagy, érzem ezt megérted,
És belát, megenyhül a szíved.
Mihelyt lehetséges,
Jövök hozzád édes!
S elmúlik mind, mi bántott téged.
*
Éltem, mint bormámorba bele…
Esőcsepp áztatta szemem tele…
Csak nyomok betonon,
Lelkem föladotton…
Miután elmentél… ürese!
Ne igyál, az nem tesz jót neked,
Ha megyek, nevet majd a szemed.
Üresség nem örök,
Egyszer csak megjövök.
Együtt sírunk, nevetünk veled.
Vecsés, 2024. szeptember 13. – Siófok, 2025. szeptember 27. Kustra Ferenc József- íródott romantikus LIMERIK csokorban. Én írtam a páratlanokat, a párosok: Gránicz Éva munkája.
Szívem, majd görcsbe állt… bánatba!
Magányom sikoltott,
Nyögést is hallatott.
Dallam, magát itt visszahúzta!
Nem tűntem el, csak útra keltem,
Utazáshoz nem volt nagy kedvem.
Beteg édesanyám várt,
Ez nem tűrt halasztást.
Tudom fájt, de ezt kellett tennem.
*
Tőrt döftél szívembe, lelkembe,
Sarkaddal tapostál testembe…
Nevetésed… dallam volt,
Sírásom is… dallam volt.
De halkult, míg elhalt csendembe.
Okos vagy, érzem ezt megérted,
És belát, megenyhül a szíved.
Mihelyt lehetséges,
Jövök hozzád édes!
S elmúlik mind, mi bántott téged.
*
Éltem, mint bormámorba bele…
Esőcsepp áztatta szemem tele…
Csak nyomok betonon,
Lelkem föladotton…
Miután elmentél… ürese!
Ne igyál, az nem tesz jót neked,
Ha megyek, nevet majd a szemed.
Üresség nem örök,
Egyszer csak megjövök.
Együtt sírunk, nevetünk veled.
Vecsés, 2024. szeptember 13. – Siófok, 2025. szeptember 27. Kustra Ferenc József- íródott romantikus LIMERIK csokorban. Én írtam a páratlanokat, a párosok: Gránicz Éva munkája.
