Milyen lenne most
Néma magányom
Ha nem Rólad szólna

Esténként A csillag
Suttogja meséd
Fülembe halucinálva
Mindig s újra
Elkisérsz a keresztútra
Elkísérsz
Percről percre érzem
Szereteted
A magány helyében
...
Mosolygós szemed égi fénye
Örökre belém költözött
Áldott vagy az asszonyok közöt.!

Figyelj s hallgasd
A szellő mit duruzsol.
Posta érkezett a távolból.
Csukd be szemed
A zümmögő zengésben,
S megelevenednek elmédben
Színes mozaikok.
Ahogy a szél arcon simogat
Összekuszálva a hajadat
Elrepíti álmodat.
És amikor éppen
Rám emlékezel
Mondtam már neked
Néha szellő is leszek.
Veled vagyok sokszor
Lágy fuvallattal.
Én is játszom a gondolattal.
Lelkem repül
Szárnyal a szélben,
És valahol
Elveszünk az ölelésben.

Lelked kapuját tártad ki
Előttem
Harsonák üdvözlő ricsajával
Királyt sem fogadtak különben

Ölelésre kész karodal
Bátorítón jöttél szembe
Szemed égi fényével védve
Rejtelmeddel elárasztottál

Érzelmek dimenzióján át
Más világba süpped a lét
Édeni Váradban
Szabad vendég vagyok
Hol szereteted nektárával
Szomjam itatod

Titkok gátja
A szellem folyamának
Nem áll útjába
Az élet vizével elkeveredik
És nem tudni a határt
Hol kezdődik
A Te és az Én
Már csak - Mi vagyunk
Magunkban egy Fél
Egyedi világunk közepén.

Tücsök ciripelte
Csermely partján
Langyos nyári este
A suttogó szonátát
Hangoddal fülembe

Jó éjt s álmokat
Csókoljon a pillanat
Meghitt nyugalmat
Lelkedre
S csaljon örömkönnyet
Szemedre
Frissítő fuvallat
Minden este
Álomba szenderegve.

Ha arra jársz
Hol szellős lombok között
A dalos madár beköltözött
Még rügyfakadáskor,
Ahol megérintett valami
Illatos mámor
És a fehér kérgű nyírfa
Csüngő ágai
A szélben ringatózva
Feléd bólintanak
Gondolj azokra
Kik téged nem hallanak,
Kik lelkedben némán vallanak
Élő emléket a tegnapokról.
Tárd ki lelked ablakát
Mintha meggyújtanád a gyertyát
Hogy szemed fénye
Velük legyen a napsütésbe
S emelkedjen az égre
Minden foton
Hiszen találkoztok Egy napon.