Viháncolnak a lassan melegedő napsugarak,
Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
Virágos- és sziklakertünk, már pompázatos,
Megjött! Már itt a szép tavasz és nem álságos.

*

Pattan rügyecske,
Hangosodik már a rét.
Szirom sokaság.
*
Életörömmel
Teli levelek és fű.
Hajnalhasadás.
*
Tölgyfacsemeték
Szégyenlős levelei.
Éppen születnek.
*
Hívogató domb.
Hófehér akáclombok.
Méhraj vitustánc.

*

Már lehet napozni is és ez lélekmelegítő…
A fény is kellett már, testünket lágyan megérintő…

*

Bőrnek kell a fény,
Testünknek dé vitamin.
Vitaminhiány.
*
Nők, már oly’ lenge
Ruhában járnak. Öröm.
Legelő szemek.
*
Tavaszi szünet
Volt már, de vége, elmúlt.
Lassan tanév vég.
*
Gyerekek már kint
Az udvaron játszanak.
Térdek, koszosak.
*

Kutyáknak is tavasz... kezdenek lassan vedleni,
A vakondok, meg igyekszenek dombot emelni.
Mondják a májusi eső, aranyat ér…
Lesz még meleg nyár, ha a tavasz véget ér…

Vecsés, 2015. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott: Versben és senrjúban…

Mikor a lelkem útra kél,
Elkíséri az esti szél.
Mikor a lelkem jót remél,
Halkacskán... zúg az esti szél.

Szemem az alkonyat tűzébe réved,
Oly szép, hogy az esti szél is eltéved.
Lelkem azonosul a naplemente fénnyel,
És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel.

Vecsés, 2012. május 11. - Kustra Ferenc József- Pályázatra készült, visszajelzés nem érkezett. Önéletrajzi írás.

Tetten értél a rózsakertben,
szemeid tükrében vesztegeltem,
rózsáid illata már az enyém.
Történeted része lettem, ha
olvasod pár sorom.

Ajkadon csillanó betűim nyelveden
ékeskedik, tündöklő szemeidben
reménykedik, rózsáid miatt jöttem,
kertészkedem…

Egy eltévedt szerelmes levél
időzik ajkadon, bűnösök
vagyunk mind, tudom.
Ajkadra csókolom vágyakozásom
betűit.

Csókjaidra várva rózsaszirmokon,
elrévedek némely szavadon,
ajkadon a legszebb szó:
Szeretlek… nagyon.

Malomról…

Könnyes szemed megbocsát?
Ékített hajad, úgy lengedez…
Élet, mint malom.
*
Magányos a halastó,
Elkövetni bármit, sose jó…
Őrlő-malom lét.
*
Feledés, maszatolás.
Lélek… maga prédikátora.
Malom dolgozik.
*
Tudhatom, mért haragszol?
Malom alszik, Hold is felkel már…
Tudatlanságom.
*
Hamvába holt kérdések.
Bújjunk össze és így bocsáss meg.
Lehet malomban?
*
Az éjszaka halmain,
Már karjaim sem segítenek…
Malom, bedarált…

Vecsés, 2019. augusztus 8. – Kustra Ferenc. – íródott; senrjon csokorban. Én fejlesztettem ki, szótagszám; 7-9-5. Írni a haiku elvisége alapján kell.

Megpróbáltatásokat rótt rám az ég
Folyamatos, szigorú vezeklést még…

Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet,
Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet.
Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett.

Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron,
Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón.
De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón.

Táncol a tollam a papíron, min ami csiszolt márvány…
Táncol a lélekben sivár gondolat, ami tán’ pajzán.
Az élet füstje kéretlenül is beteríti a szobát,
Csíp, kaparja torkom, de, a szememből kitörlöm könny hamvát.

Kongás van a fejemben, mint egy ősi templomharang hangja,
Ez diktálja a tempót, a tollam hegye is ezt akarja.

Tisztul a gondolat
Rovom a sorokat.
Tollhegy is rajzolgat!

Vecsés, 2015. december 20. – Kustra Ferenc József- poéta-önéletrajzi írás.