Nappal van,kemény,és rideg
Érzem a hiányodat,ami elég hideg.
Mindegy ha eszem,vagy iszom
Csókodra állandóan szomjazom.
Ha dolgozom,vagy ha hazajövök,
akkor azon tűnődöm
hogy zord hiányodat,
miként tükrözöm.
Alszom,te álmaiban ott vagy,
s,ha felébredek,nincs más,csak kemény fagy.
Szeretlek édes,és kellesz,
És,ha mellettem vagy,nincs más,csak tavasz és meleg.

Az érzelmek határozzák meg
a mindennapokat,
nem mindegy tehát az,hogy
mi hogy érezzük magunkat!

Mit gondolunk? Ettől sok függ!
Ez a meghatározó!
Gondolatunk e témában
több, mint befolyásoló.

Az
érzelmeket tudatosan
mindig meg kell rostálni,
a rosszat, a salakot
innen ki kell dobálni!

Ne foglalja helyet az, mi
a szemétdombra való,
tovább élni azzal kell,
mi testet, lelket szolgáló.

Mindenkinek megadatott
így élni az életet,
Neked hogyan kell csinálnod?
Találd ki a képletet!

Kellemetlen érzéseket
kellemessel cseréld fel,
ilyen egyszerű az egész,
s minden nap boldog leszel!

Keresd a FÉNYT, biztos, hogy megtalálod,
megtalálod, ha Ő az igaz álmod.
Imára kulcsolt dolgos két kezeddel
kérj segítséget szívvel, szeretettel.

Hívó szavad az angyalok meghallják,
jöttödet régóta epedve várják..
Imád fénye az ajtókat kinyitja,
Mennynek a kapuját szélesre tárja.

Lelkedig hatol a FÉNYNEK ereje,
aurádat simítja égi zene.
Vakító FÉNYBEN a szemed becsukod,
hála erejétől könnyed hullatod.

Fejedet hajtod Istened ölébe,
végtelen nyugalom költözik szívedbe.

Te velem szemben, én szemben Veled,
megigéz engem a tekinteted.
A szíved igaz, mindig hű marad,
tiszta vagy belül, lelked rám tapad.

Szemed, s a szemem egymásba néznek,
összeakadnak a tükörképek.
Szememben vagy, s én a szemedben vagyok,
könnyeket csalunk, ők oly boldogok.

Nevetve hullnak, arcok pirulnak,
ajkunkon mosoly, összesimulnak.
Szorosan ölelsz, visszaölellek,
összetapadnak a tekintetek.

Te vagy a tükröm, magamat látom,
én a Te tükröd, maga az álom.
Egy, s ég, mi köztünk sohasem szakad,
Mi Egyek vagyunk, s ez így is marad.

Bízom benned, mert figyelsz rám,
Ha velem vagy odabújsz hozzám.
Jó veled, mert oltalmaz karod,
Ha baj van, hozzád bújhatok.

Ha hideg az éjszaka,
Te betakarsz engem,
Ha mégis fázom
Átölelsz gyengéden.

Ha szólok hozzád,
Így szólsz csendesen,
Mondjad csillagom,
Csak Rád figyelek!

Szobánkban egy gyertya fénye táncol,
Csillogó szemed magához láncol.
Mely szebben ragyog más ezer fénynél,
Ha rám nézel én elégek tüzénél.

Ölelj magadhoz szorosan Kedvesem!
Ne engedj el soha engemet.
Ha menni akarnék Tőled Kedvesem,
Kérlek, ne engedd el a két kezem!

Töröld le csókoddal haragom ráncait,
Ha bántott egy-egy szó, egy szemvillanás,
Ne haragudj a vén bolondra!
Tudnod kell, mit szó nem mondhat el,
Azt, hogy mennyire Szeretlek Kedvesem!