Szabadon áramló nyugalommal
Beszívni az éltető lég
Molekuláiban elrejtett táj
Béke harmóniáját
Fenséges áldás
A természet kegyes jóvoltából.

A sejtekben felhalmozódott
Rohanó feszültség
A tájat átszelő folyó
Fodrozó vizének
Hűvös esti párájában
Óvatosan feloldódik.

Az idő egy pillanatra megtorpan
A nap bíborsugarán
Mikor az áhitat mező-illata
A térség egyedi zamata
Balzsamozza simogató kézzel
Megfáradt testem s lelkem.

Gondolatokat terel
És színekben fürdő felhőket
Enyhe szellő szárnyán
Egy tucat énekesmadár
És égi dalukban
Csendesen átalakultam.

És másnap reggel
Fényáradatban üdvözöl
Az Egység varázslatosan
Átfogó Anyai Lénye
Örömöt oszt gyermekének
Ki léte eltévelygett Része.

Könnyüvé vált vállamon
Már csak Galambom
Hordozom
Röptével együtt szállunk
Ameddig tart az álmunk
Valósága
Szabadon
Szomjazva a pillanat varázsát
Leraktam a tegnap poggyászát.

Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.

Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.

A szél sem suttog ma
A csönd beleolvad a holdvilágba
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik a tájra
S a pillanat a csillagokat
Tereli karámba
A hold udvarába.

Remekmű a nap végére
E sejtelmes béke
Mint frissen sült kenyér
Zamata
Az égig ér.

Mintha csak rámfújnád
Lágyan a levegőd
Hagyom
Hogy a szél
Bőrömön simogasson

A fuvallat csak játszik
Tovább
Érzem hajad illatát
S ahogy világom kitárom
A Most-ot
Magamat
Álmaid közt találom

Átsiklik a pillanat varázsa
Akár csak valóság volna
Ölelkezik sok gondolat
Lopott idő az öröklétben
És nem kellett hogy felébredjem.

Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja

Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének

Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban

A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban

Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.

Elkeseredett vagyok Jolán!
Lehetnénk már pár mi, csak talán?
Nem bírom nélküled,
Együtt lennék veled…
Csúszkálhatnánk, szerelem haván.

Elkeseredett vagyok Jolán!
Átléphetnénk élet tűzfalán?
Mért vagy bezárkózott?
Ez élet, párnázott?
Játszunk együtt élet színpadán.

Elkeseredett vagyok Jolán!
Odalehetek érted, talán?
Éljük életünket,
Vikszeljük létünket.
Úgy odavagyok érted Jolán!

Vecsés, 2021. augusztus 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban.