Tinta-kéket hint szemembe a tó,
Tükre morc-felhőt küldő varázsló.

Fény-nyelő ármány sebesen közeleg,
Kabát alól gyorsan szökik a meleg.

Lépteim szaporák, alig bírom szusszal,
Felmordul az ég is, ilyesztget mumussal.

Ostorát bőszen villogva csapkodja,
Belém mar a szél, kalapom kapkodja.

Mire haza értem, bőrig áztam éppen,
Vacogó futó-túra lett az élményem.

Észrevétlen érkezett, hopp...semmivé foszlott.
Nevetett a nap rajtam, ez volt ma a bojkott.

Egy koldus
Kéreget.
Nem kér eget,
Csak szelet kenyeret!

Jézus eget
Ígért annak
Ki kéreget
Éhezi az Isten-Kenyeret.

ahol az ég a földdel határos
színes képét mutatja a város
s amikor a nap legurul végleg
árnyak kúsznak elő akár a férgek
az utca fényénél megelevenedve
mintha mind cimborát keresne
de a város szélén szövi hálóját az éj is
elnyugszik fény árny sötét lesz mégis

Szőlő hegyen venyigéztem,
Előbb nyírtam, aztán szedtem.
Markomban az olló nyele,
Vér buggyant a tenyerembe.

Fújt a szél, a nap ragyogott,
Kilógattam a kabátot.
A sorok fogytak szépen lassan,
Estére már kész is voltam.

Lábam sajgott a cipőben,
Komótosan haza értem.
A lezser napok bosszút álltak,
Izomlázzal adomáztak.

Télnek foltja
Sárgás barka
Szél meghajtja.

Szél meghajtja
Patak partra
Nád suhogja.

Nád suhogja
Tavaszt tolja
Télnek foltja.

Szél meghajtja
Sárgás barka
Hull patakba.

Hull patakba
Télnek foltja
Szél meghajtja.