A gömb Hold fent van,
Fényt már nem hint ma a Nap.
A hűs est bajt sejt.

Sás leng, nád szál súg.
Fák közt száll a halk bús hang...
Jajt sír a szél...nyög.

Tört ág csap kis zajt.
Vad les, vészt rejt a dús sás.
Hoz, mit írt a sors.

Kard fog tart már húst.
Lúd toll vér színt fest...sakk, matt.
Gyors kín lett a vég.

Friss húst rág a nyuszt.
A lyuk telt, víg nép már fal.
A lét harc biz nyers!

Dunatőkés, 2024. Június 2.- íródott: egyszótagos szavakkal senrjú csokorban.

Csillag csábos, szelíd éjjel,
Hajnal dereng már a fénnyel.
Nádirigó üde füttyel,
Üzengeti jön a reggel.

Dala vidám zengő ének,
Jókedvűen szép az élet.
Igyál fénnyel öröm mézet,
Amíg tart e földi bérlet.

Hogyha ború van az égen,
Esőt kínál ez az éden.
Felhő könnye enyhít tényen,
Bánatodban ne légy tétlen.

Szomorúság fénnyel szárad.
Jó lelkekre áldás árad.
Lehet még pár kicsi vágyad,
Emberjóság, ha nem bágyad.

Locsold hited, úgy nem szikkad,
Fájó szívben remény pirkad,
Az éj után új nap virrad,
Szeretettől sosem tikkad.

Élet ébred minden reggel,
Ki felébredt...örülni kell,
Hálát adni tiszta szívvel,
Hogy az Úr kelt rigó füttyel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

Reggelente az első érzelem
Köszönt mérhetetlen tisztelettel,
...még ma is szál a lelkem,
S míg újra behunyom szemem
Egész nap sokszor velem leszel.

Magamban őrzöm minden lépted,
Szinte érzem lágy szívverésed,
És a lelked itt van velem
Hittel - mélyen bennem...
Szívembe olvadt a szerettetel.

Összetart az ész szelleme,
A szív mágikus ereje.
Együtt vagyunk egy Egész,
És nemcsak reggelente.
Hitünk nem csenevész!

Fent óg-móg az ég,
Majd gyors szél dúl...lé ráz fel.
Hej te...jól ázz el!

A föld biz vágy rád,
Híg csepp csak hullj, szűrt víz...
Menny áld, száll a hit..

Lét mag a lágy víz.
Föld, fű, fa nyel most. Egy korty,
És a táj dalt zeng.

Zord ég fényt hoz már.
Süt a nap, friss a zöld táj.
Bút visz a hős szél.

Dunatőkés, 2024. május 31.- íródott: senrjú formátumban egyszótagos szavakkal.

Mikor szép, enyhe szélcsendes este van,
Egy könnyed sétát még megejthetsz bátran.
A léptek között reménnyel béke...idő surran,
A tarackból gyűlölet melletted nem durran.

Madaraknak dala zengve száll, mint ima,
Nyugtató balzsamként a léleknek manna.
A gonosz szekere...ha posványba ragadna,
Ébrednénk mindnyájan ily nyugalmas napra.

Borzadozva kérdez kis-ember még mindig,
Hol veszik a béke, hogy el nem jut a vágyig?!
Alattomos vigyor űz gúnyt mindhalálig...
A nép csak eszköz marad az utolsó szálig.

Emberiségen rákfene már ezredek óta,
Száguld a vészjármű, és nincsen pilóta.
Az éden gyorsan pusztul, leesett az alma,
Bűzös féreg banda lakomázik rajta.

Isten a kezében az ember lelkét tartja,
De földön biz sok tettet sátán igazgatja.
Gurul a nagy golyó, merre visz az útja?
Ennek márpedig...csak az Úr a tudója.

Ne az Istent féljed, Ő senkit sem bántott,
A teremtés egy csoda, ezzel nem hibázott.
Az ördögöt kerüld, ki füledbe súgott -
Akaratod szabad, csak hódítsd a világot.

Lucifernek lovára, sokan felültek már,
A kapzsi nem tudta mi lesz majd az ár.
Álmait hajtja, hol nincsen határ...
De a hinta lova csak körbe-körbe jár.

Ember...a sorsod ne add sátán kézre!
Cipeld a kereszted, Jézus is azt tette,
Az Útad ha Egyenes, felvezet mennybe,
Nem pörögsz szédülten örökké egyhelybe.

Dunatőkés, 2024. május 31.