Víz tükrében galagonya, s csipkebokor tüze ég,
Mélyen ível a folyóra korhadozó öreg stég.
Búcsút int a forró nyárnak, mindkettőnek közelg vég,
Emléküket megőrzi majd Földnek lelke és az ég.
Rendre forog az időnek láthatatlan kereke,
Minden évszak büszke lehet, meg a maga szerepe.

Ősz köszönt ránk nektár ízzel, tarkaságok serege,
Színkavalkád közepette lehull a fák levele.
Rázza a szél a friss paplant, elteríti szerteszét,
Narancsos-nyár imádkozza morcos ősznek kegyelmét.
Vénasszonyok huncutkodnak, a hőst musttal itatják,
Megrészegült izzó szemmel nap sugarát kicsalják.

Bekerül biz a sok termény, mire az ősz elgurul,
Minden szorgos magyarokra letekint az ős turul.
Oly mesés itt a természet, nincs is hozzá fogható,
Összes évszak kíméletes, kellemesnek mondható.
Rege szarvas csoda táját ölelik a Kárpátok,
Megvédik zord éghajlattól, ősi földet áldjátok.

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros zárttükrös)
A félrenézés nem old meg semmilyen gondot!
Azzal elhatárolódsz, halmozod a mocskot…
A félrenézés nem old meg semmilyen gondot!

(6 sorosban)
A pletyka vonalán kerítőket kerüld, ha jót akarsz,
Mert a pletyka maga a mocskolódás. Nem szükségeled…
A pletykázók nem tisztelnek, Te azért tekintélyt akarsz?
Nincs,
Mert a lényege, ha kipécéztek, jól kitolnak veled.

Ne nyújts alkalmat, ha tudod, ésszel, hogy mikor, mit akarsz.

(Senrjon)
Rájöttél, hogy becsaptak?
Neked is hazudtak! Te légy bölcs…
Ne magyarázkodj!

Vecsés, 2018. december 14. – Kustra Ferenc József

Bús fürdőruha,
Úgy szeretne dolgozni.
Strand is már hideg.
*
Avarpaplanban
Élvezem puhaságot.
Levélreccsenés.
*
Ősz jött pőrén, mélázgatnak múlást súgó
Lomb-mocorgások, és az éppen lehulló
Csillagok távoznak mennyei létünkből,
Nálunk meg lesz avar-takarás levélből.
Megzizzen nyomukba a part menti nádas,
Szellő dala becsapós, mert mézes-mázas.
*
Eső hidegül,
Arcomon őszi a víz.
Szürke az égbolt.
*
Fák is vetkőznek,
Bokrok már meztelenek.
Győző, kóró-lét.
*
Szelek már zúgnak,
Arcon ver őszi eső.
Vizes cipőben…
*
Est is már hűvös.
Takaró alatt alszok.
Kutya, házában.
*
Hideg hajnalok,
Ködpárásak a mezők.
Már nem sétálok.

Vecsés, 2014. október 5. – Kustra Ferenc József– íródott, versben és senrjú –ban.

Laposodik Napnak íve,
Fakuló a világ színe.
Rozsdás a táj, zord a szíve,
Jó időnek fogy a híre.
Milyen lesz a termény íze?

Puttonyból a szőlő nektár
Fahordóban új bort pesztrál.
Dús földeken tart a leltár,
Vetésre vár néhány hektár.
Langyos idő lesz a mentsvár.

Fákat rázza a kevély szél,
Csörögve hull tépett levél.
Az avarban gomba henyél,
Gyűjtögesd, és jókat egyél,
Ám kalapjával résen legyél!

Bár fák levele tarka, tépett;
Indián nyár vissza lépett.
Felhők közül Nap felfénylett,
Sárgít a tök, magja érett.
Ősz emberrel együtt érzett.

Vénasszonyok padra ülnek,
Szép színekben megfürödnek.
Hó végéig gyönyörködnek,
Míg a szentek el nem jönnek,
S hullanak a fagyos könnyek.

De addig a serény ember
Munkálkodik - vagy ezerrel,
Spájz és pince telik tettel,
Maggal, lével friss gyümölccsel,
Áldott földből szeretettel.

Mire zord jég felhőt dermeszt,
A hideg szél havat gerjeszt.
Fáradt ember álmot erjeszt...
Földben a mag tavaszt fejleszt,
Megújhódást titkon termeszt.

Viharos idő...
Csepp loccsan a tócsában.
Libabőrös nap.

Felhőtakaró
Sötétre hízta magát.
Nyála csordogál.

Korgó gyomrú ég,
Szeme villámokat szór...
Dühöngő könnyet.

Esőt permetez,
Prüszköl a fújtató szél.
Vacogva tüsszent.

Didergő vidék
Hajlongva dagaszt sarat...
Kémények füstjét.