A gyertyafénynél merengek némán
szobámban néma csend honol,
s a gyertyalángnál elmerengve
most is csak rólad álmodom.

Mint gyertyaláng,mely fellobban néha
te is csak úgy akarsz talán,
mint csorgó viasz a gyertya szélén
s hirtelen megfagy oldalán.

Talán szeretnél néha-néha
mint a kihunyó gyertyaláng,
forró testeddel hozzám simulva
mint csorgó viasz a gyertya oldalán.

S aztán hirtelen messze tűnnél
oda,hol erősebb fény ragyog.
itt hagyva engem félhomályban,
míg a gyertyával együtt elfogyok.

Egy igazán belevaló,
őszt szépen meghozó,
komolyan gondolkodó,
életre való vagy október.
Szembeszállni vele senki nem mer,
minden küzdelmet megnyerhet az október.
Esős,kissé hideg,olykor szeles,
a természet sokszor nem is kedvel.
Október,én ilyennek szeretlek és ismerlek,
Ha feladatot kapsz,te nem ismersz lehetetlent.

Édes,kedves,vicces gyerek,
nálad a természet igen csak hangosan nevet.
Bohóc vagy,és igen kemény,
tréfáid száma nem is kevés.
Szeszélyes és vadóc vagy,
és nálad még olykor fagy.
Április, én ilyennek ismerlek, így szeretlek,
és bizony sokszor félre is ismerlek.

Édes tavaszt csalogató,
lanyha szellőt táncoltató,
telet messzire kergető,
vadóc kislány vagy március.
Ébredezzél!-hangosan szólsz a természethez,
lassan megindul nálad a vérpezsdítő élet.
Március én ilyennek ismerlek,és így szeretlek,
Meghozod számomra az élethez való kedvet.

Ne játssz a tűzzel! Perzsel,éget,
minden mit érint lángra kap,
Ne játssz a tűzzel! Csak martalék lesz
ami belőled megmarad.

Ne játssz a tűzzel,nem kímél meg!
Csak lángol,s örökre megsebez,
ne játssz a tűzzel! csak megéget,
s nem bírsz már többé élni sem.

Ne játssz a tűzzel,ne kapj lángot!
S ha mégis,kerüld el messzire!
Mit érint csak üszkös,kopár sík lesz,
s tova söpör majd messzire.

Menj inkább messze!Hol zúgó szélben
lágyan csörtet a kis patak,
könnyeid elviszi messze,
s csitul a láng ,mely fogva tart.