Idő 
Értékelés 
Értékelés Leszoktál-e ülni néha gondolkodni?
Melyik az igaz út, melyiken indulni?
Tudod-e két út van és középút nincsen?
Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen?
Nem félek egyedül, de forog még az agy,
Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy.
Naponként hányszor hajtod le a fejed?
Istennek hányszor mondasz köszönetet?
Ó, ember, vajon Te tudsz-e igazán szeretni?
Próbálj meg akkor most figyelmes lenni!
Apádat, anyádat szívből szereted-e?
Sóhajuk, panaszuk szívedbe bejut-e?
Örömmel nyújtod-e segítségre kezed,
Ha gyöngék, betegek és szemeik könnyesek?
Becsülöd e sorban mind az embereket?
Válogatás nélkül szereted-e őket?
Minden nap, amit kérsz Istentől magadnak,
Azt kéred-e vajon embertársaidnak?
Pénz… a pénz tudod-e, hogy a bűn gyökere?
Vagy szerinted pénz már az élet értelme?
Lopással, csalással, így szerzed vagyonod?
Tudod-e, ezek lehetnek örök kárhozatod?
Lehet e gyarló kapzsiként élni, látsz-e ilyet
a természetben érvényesülni? Ott… elhiszed?
Soha nem kel fel a nap elmúlt napra,
Nem a múltat… az jövendőt szolgálja.
A holnap mindig a jövő-remény előlege,
Ember nem gépezet, előlendíti a reménye.
Rendetlen ember… tudod, hogy a rabszolgasága?
Rendetlenség… tudod-e az ilyennek az urasága?
Tudod-e, hogy a rendnek is Isten Istene?
Hogy mindennek van nála ideje és helye?
Sírni szoktál-e, ha fáj ott bent a lelked?
Gondoltál-e már rá, hogy ki állt melletted?
Vagy letörlöd könnyed és mégy tovább sietve?
A legszentebb segítőt nem is veszed figyelembe?
Széthullottam, szét... apró darabokra,
Darabjaim mindenhol szét… sárba hullva,
Néznek vissza az elmúlt szép napokra.
Gondolok én vissza, parányi ábrándokra.
Szeretet törvénye szívedbe van vésve?
E törvény számodra vajon gyönyörű-e?
Tapasztalod-e, téged az Isten szeret?
Tudod-e hogy Istenben van a Szeretet?
Utadon ugyan van ki szokott vezetni?
Vagy csak magad feje után szoktál menni?
Szoktad-e az Istent megkérni naponta,
Hogy tanítson meg Ő… igazi utakra?
Tanítód, Mestered volt egy életen át?
Le tudnád-e adni életed vizsga dolgozatát?
Ember, légy hát tisztelettel bíró uralkodó!
Nem így élni, rossznak lenni, nem való.
Vezérel-e téged a bölcs, nyugodt értelem?
Fedeztél fel bármit a szelíd csendességben?
Vagy neked jobb egy zűr-zavar, kiabálás, lárma?
Tudod-e, hogy mi átölel… az ördög muzsikája?
Szívem kitárt volt, a szeretet belém hatolt,
Fény lett, és átjárja lelkemet, a világot.
Kérem istenem, fogd tovább a kezem,
Nagy szereteted legyen gyógyír nekem.
Bízunk benne, hogy azért majd nyugalmat lelhetünk,
Bennünk él a szeretet, tán’ ez segít, el nem veszünk.
Ha sötétben bolyongunk nélküled ázva-fázva…
Istenem! Te vagy a nem múló élet varázsa.
Én önmagamért vívtam sok véres harcot…
Bízok benne, nyertem egy hites, új arcot.
Bizalomnak kell lennie az élet alapjának,
Mellé a szeretet… ezt teremtettem magamnak.
Vecsés, 2012. március 23. –Kustra Ferenc József- íródott: Sas Piroska: A kérdező ABC c. verse ihletésével, önéletrajzi írásként.
Melyik az igaz út, melyiken indulni?
Tudod-e két út van és középút nincsen?
Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen?
Nem félek egyedül, de forog még az agy,
Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy.
Naponként hányszor hajtod le a fejed?
Istennek hányszor mondasz köszönetet?
Ó, ember, vajon Te tudsz-e igazán szeretni?
Próbálj meg akkor most figyelmes lenni!
Apádat, anyádat szívből szereted-e?
Sóhajuk, panaszuk szívedbe bejut-e?
Örömmel nyújtod-e segítségre kezed,
Ha gyöngék, betegek és szemeik könnyesek?
Becsülöd e sorban mind az embereket?
Válogatás nélkül szereted-e őket?
Minden nap, amit kérsz Istentől magadnak,
Azt kéred-e vajon embertársaidnak?
Pénz… a pénz tudod-e, hogy a bűn gyökere?
Vagy szerinted pénz már az élet értelme?
Lopással, csalással, így szerzed vagyonod?
Tudod-e, ezek lehetnek örök kárhozatod?
Lehet e gyarló kapzsiként élni, látsz-e ilyet
a természetben érvényesülni? Ott… elhiszed?
Soha nem kel fel a nap elmúlt napra,
Nem a múltat… az jövendőt szolgálja.
A holnap mindig a jövő-remény előlege,
Ember nem gépezet, előlendíti a reménye.
Rendetlen ember… tudod, hogy a rabszolgasága?
Rendetlenség… tudod-e az ilyennek az urasága?
Tudod-e, hogy a rendnek is Isten Istene?
Hogy mindennek van nála ideje és helye?
Sírni szoktál-e, ha fáj ott bent a lelked?
Gondoltál-e már rá, hogy ki állt melletted?
Vagy letörlöd könnyed és mégy tovább sietve?
A legszentebb segítőt nem is veszed figyelembe?
Széthullottam, szét... apró darabokra,
Darabjaim mindenhol szét… sárba hullva,
Néznek vissza az elmúlt szép napokra.
Gondolok én vissza, parányi ábrándokra.
Szeretet törvénye szívedbe van vésve?
E törvény számodra vajon gyönyörű-e?
Tapasztalod-e, téged az Isten szeret?
Tudod-e hogy Istenben van a Szeretet?
Utadon ugyan van ki szokott vezetni?
Vagy csak magad feje után szoktál menni?
Szoktad-e az Istent megkérni naponta,
Hogy tanítson meg Ő… igazi utakra?
Tanítód, Mestered volt egy életen át?
Le tudnád-e adni életed vizsga dolgozatát?
Ember, légy hát tisztelettel bíró uralkodó!
Nem így élni, rossznak lenni, nem való.
Vezérel-e téged a bölcs, nyugodt értelem?
Fedeztél fel bármit a szelíd csendességben?
Vagy neked jobb egy zűr-zavar, kiabálás, lárma?
Tudod-e, hogy mi átölel… az ördög muzsikája?
Szívem kitárt volt, a szeretet belém hatolt,
Fény lett, és átjárja lelkemet, a világot.
Kérem istenem, fogd tovább a kezem,
Nagy szereteted legyen gyógyír nekem.
Bízunk benne, hogy azért majd nyugalmat lelhetünk,
Bennünk él a szeretet, tán’ ez segít, el nem veszünk.
Ha sötétben bolyongunk nélküled ázva-fázva…
Istenem! Te vagy a nem múló élet varázsa.
Én önmagamért vívtam sok véres harcot…
Bízok benne, nyertem egy hites, új arcot.
Bizalomnak kell lennie az élet alapjának,
Mellé a szeretet… ezt teremtettem magamnak.
Vecsés, 2012. március 23. –Kustra Ferenc József- íródott: Sas Piroska: A kérdező ABC c. verse ihletésével, önéletrajzi írásként.
Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet
(3 soros-zárttükrös)
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy,
Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy…
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy.
(senrjon csokor)
Jégvirág az ablakon,
A kemény fagy mély csendet rajzol.
Tavasz közeleg.
*
(Bokorrímes duó)
Fekete kosok, már leírattalak benneteket,
Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket.
Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek?
„Nyugaton a helyzet változatlan”,
A mi helyzetünk nagyon áldatlan!
Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok,
Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok!
Fekete kosok jöttek,
Ígéretük csak dühöt termett.
Bár letörne szarvuk!
*
(kétsoros, bokorrímes)
Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott?
Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott?
(Leoninus duó)
Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem!
Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat!
A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke…
Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok.
Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek.
Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok.
Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét!
Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel?
Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel…
Jégből vagy kőből a szív,
Milliók sírnak, ti számoltok.
Békét ki mondja?
*
(10 szavas duó)
Mindennap átéljük, vágyunk messze repül,
Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül.
Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom?
Pecheseknek jut földhalom!
Messze száll a vágy sokszor,
De nálunk csak a robbanás száll.
Földben lesz végünk.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is…
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Elég volt belőletek,
Háborút hoztok, mi szenvedünk.
Nem kérünk többet!
Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség
-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
(3 soros-zárttükrös)
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy,
Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy…
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy.
(senrjon csokor)
Jégvirág az ablakon,
A kemény fagy mély csendet rajzol.
Tavasz közeleg.
*
(Bokorrímes duó)
Fekete kosok, már leírattalak benneteket,
Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket.
Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek?
„Nyugaton a helyzet változatlan”,
A mi helyzetünk nagyon áldatlan!
Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok,
Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok!
Fekete kosok jöttek,
Ígéretük csak dühöt termett.
Bár letörne szarvuk!
*
(kétsoros, bokorrímes)
Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott?
Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott?
(Leoninus duó)
Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem!
Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat!
A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke…
Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok.
Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek.
Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok.
Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét!
Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel?
Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel…
Jégből vagy kőből a szív,
Milliók sírnak, ti számoltok.
Békét ki mondja?
*
(10 szavas duó)
Mindennap átéljük, vágyunk messze repül,
Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül.
Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom?
Pecheseknek jut földhalom!
Messze száll a vágy sokszor,
De nálunk csak a robbanás száll.
Földben lesz végünk.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is…
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Elég volt belőletek,
Háborút hoztok, mi szenvedünk.
Nem kérünk többet!
Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség
-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
Vágyom, hogy gyere Te Annus, hallod?
Ne kérdezz! Ha érkezel Anna…
Mit hozol… szerelem vihara?
Lassan már megszokom,
Lassan már vágyódom…
Viharod, mindent borít Anna.
Előbb csak a vihar szele jő,
Utána érkezik csak a nő.
Lecsapok hirtelen,
Mint szenvedély-isten.
Ne félj! Csak a szívedre törő.
*
Heves vagy Te, heveny stílusban,
De imádlak, minden álmomban!
Csókolnám a szádat,
Meg a nyakicádat!
Öntesz szeretettel… akkorban.
Heves? De milyen... bíz’ az leszek!
Álmodban is veled ott leszek.
Csókot nyakra – szájra,
Nem vagyok szűz lányka.
Szerelem kell mindig a szívnek...
*
Egyszer csendben érkeznél ide,
Tudod, miért várlak ide?
Próbaként… nagy próba...
Szerelem harcosa…
Gyere már Annácskám… jőj ide!
Olyat tőlem ki látott, csendben?
Mint a tolvaj ki lapul lesben?
Ámor harcosaként,
Lelkem gyújtana fényt.
S csiklandós puszit nyomnál estben... Vecsés, 2025. április 1. – Siófok, 2025. augusztus 2. Kustra Ferenc József- írtam: romantikus LIMERIK csokorban, a páratlanokat. A párosokat, Gránicz Éva, poéta-, és szerzőtársam írta.
Ne kérdezz! Ha érkezel Anna…
Mit hozol… szerelem vihara?
Lassan már megszokom,
Lassan már vágyódom…
Viharod, mindent borít Anna.
Előbb csak a vihar szele jő,
Utána érkezik csak a nő.
Lecsapok hirtelen,
Mint szenvedély-isten.
Ne félj! Csak a szívedre törő.
*
Heves vagy Te, heveny stílusban,
De imádlak, minden álmomban!
Csókolnám a szádat,
Meg a nyakicádat!
Öntesz szeretettel… akkorban.
Heves? De milyen... bíz’ az leszek!
Álmodban is veled ott leszek.
Csókot nyakra – szájra,
Nem vagyok szűz lányka.
Szerelem kell mindig a szívnek...
*
Egyszer csendben érkeznél ide,
Tudod, miért várlak ide?
Próbaként… nagy próba...
Szerelem harcosa…
Gyere már Annácskám… jőj ide!
Olyat tőlem ki látott, csendben?
Mint a tolvaj ki lapul lesben?
Ámor harcosaként,
Lelkem gyújtana fényt.
S csiklandós puszit nyomnál estben... Vecsés, 2025. április 1. – Siófok, 2025. augusztus 2. Kustra Ferenc József- írtam: romantikus LIMERIK csokorban, a páratlanokat. A párosokat, Gránicz Éva, poéta-, és szerzőtársam írta.
Minden szó előtt a csend áll.
Üres ég szórja szögesdrót-fényeit,
hol kő-csend szárnyak a szélben felemelnek Istenig.
Ima
Ez a lélek ideje. Ez a maradás. A holnap nélküli jelen.
Az ima, ami már nem kér,
csak van.
Keresztre szegezve
Egyedül vagyok. De nem magam.
Valaki néz. Valaki hallgat.
A csend Isten is, szegek és kalapács hangjai.
Jelenlét
Isten nem beszél, csak jelen van.
Mint víz alatt az emlék,
vagy egy gyermekkori félelem –
örök, hangtalan.
Üres ég szórja szögesdrót-fényeit,
hol kő-csend szárnyak a szélben felemelnek Istenig.
Ima
Ez a lélek ideje. Ez a maradás. A holnap nélküli jelen.
Az ima, ami már nem kér,
csak van.
Keresztre szegezve
Egyedül vagyok. De nem magam.
Valaki néz. Valaki hallgat.
A csend Isten is, szegek és kalapács hangjai.
Jelenlét
Isten nem beszél, csak jelen van.
Mint víz alatt az emlék,
vagy egy gyermekkori félelem –
örök, hangtalan.
Nem védtelen, mint a vadállat,
és, ha szükségét érzi,
törvényt bont.
Ahogy az erdőben járok,
Csak hallgatok,
És hallgatom, ahogy az avar
dühösen rám förmed, ha rúgom,
Nem védtelen, de vadállat,
ahogy hanyatt,
tarkóm alatt a kezemmel
fekszem, a réten,
Rágok egy fűszálat,
elkapom a szellőt,
Etetem a méheket.
Pont úgy, mint régen,
Védtelen vagyok,
mint a vadállat,
de, ha a szükség úgy hozza,
Mégis törvényt bontok,
És a csendből vérzivatar lesz,
Látom a rémes sorsokat,
És, hogy mikor mit rontottam el,
Most ne gyere közel,
beleket ontok.
De ezt egy apró madárka nem tudja
és rászáll a vállamra,
Csivitel a fülembe,
Lassan lehűl a vérem,
Ma már nem ölök többet,
És, akik eddig a földre löktek,
Sértetlenül mehetnek haza,
hogy megöleljék a gyerekeiket.
és, ha szükségét érzi,
törvényt bont.
Ahogy az erdőben járok,
Csak hallgatok,
És hallgatom, ahogy az avar
dühösen rám förmed, ha rúgom,
Nem védtelen, de vadállat,
ahogy hanyatt,
tarkóm alatt a kezemmel
fekszem, a réten,
Rágok egy fűszálat,
elkapom a szellőt,
Etetem a méheket.
Pont úgy, mint régen,
Védtelen vagyok,
mint a vadállat,
de, ha a szükség úgy hozza,
Mégis törvényt bontok,
És a csendből vérzivatar lesz,
Látom a rémes sorsokat,
És, hogy mikor mit rontottam el,
Most ne gyere közel,
beleket ontok.
De ezt egy apró madárka nem tudja
és rászáll a vállamra,
Csivitel a fülembe,
Lassan lehűl a vérem,
Ma már nem ölök többet,
És, akik eddig a földre löktek,
Sértetlenül mehetnek haza,
hogy megöleljék a gyerekeiket.
