Idő 
Értékelés 
Értékelés álmodozások kora
Hajtottam vajdánk lovait,
Száguldó, szép paripák nyomai
Felverték a szép tájnak aranyporait.
A végtelen, vad tájban haladtunk egyre tovább.
Szekereink zörgése messzire hallatszik,
Szép lányok víg dalain a Nap hajnallik.
Szívünkben új remény ébred talán,
Vándorló élet, fejünk fölött szállt a madár.
Isteni, szép tájakon
Törzsünk meg-megállt.
Tábortüzeinknél táncot lejt sok szép leány.
Szólt a zene, a füst messze szállt.
Így éltünk egykor, hajdanán,
A középkor fénylő hajnalán.
Szabadon éltünk, mint a sas,
Álmaimban keresem a múltat, mint egy sötét lovas.
Hajtottam vajdánk lovait,
Száguldó, szép paripák nyomai
Felverték a szép tájnak aranyporait.
A végtelen, vad tájban haladtunk egyre tovább.
Szekereink zörgése messzire hallatszik,
Szép lányok víg dalain a Nap hajnallik.
Szívünkben új remény ébred talán,
Vándorló élet, fejünk fölött szállt a madár.
Isteni, szép tájakon
Törzsünk meg-megállt.
Tábortüzeinknél táncot lejt sok szép leány.
Szólt a zene, a füst messze szállt.
Így éltünk egykor, hajdanán,
A középkor fénylő hajnalán.
Szabadon éltünk, mint a sas,
Álmaimban keresem a múltat, mint egy sötét lovas.
Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros…
Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…
Egy
Esélyt
Kaptunk rég.
Hagytam kárba
Veszni. Harc nélkül.
*
Az én keblem érzése érted állt ki mindig,
És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig.
A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna,
És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva.
Az
Élet
Értékes,
Későn vettük
Észre mennyit ér.
*
Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni!
De szerelmi csalódások tengerében minek evezni?
Mondd, miért?
Mond, kiért?
Hát
Vigyázz,
Hogyan élsz,
Gyorsan elmúlik.
Nem lesz több esély.
*
Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt.
A szerelem a lelkemben nyári aratás volt.
Tedd,
Amit
Épp kívánsz,
Élj szabadon.
Boldog lehetsz még!
*
Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már.
Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt, elszálltál.
Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt,
Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt.
Minden nap este, lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik,
Reggel meg együtt ébredünk, de nappal bánatban bővelkedik.
Rám,
Figyelj!
Csak egyszer
Mondom neked.
Élj, szeress, míg élsz!
*
Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz?
Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz?
Én egyedül álmodok,
Csak utánad vágyódok…
Nem
Bánod
Meg biztos.
Ígérem most.
Szeress mindvégig
Vecsés, 2015. február 2. - Szabadka, 2017. május 4. - Kustra Ferenc József- A verset én írtam, közé az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címet kaptak: „Rövid az élet”.
Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…
Egy
Esélyt
Kaptunk rég.
Hagytam kárba
Veszni. Harc nélkül.
*
Az én keblem érzése érted állt ki mindig,
És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig.
A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna,
És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva.
Az
Élet
Értékes,
Későn vettük
Észre mennyit ér.
*
Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni!
De szerelmi csalódások tengerében minek evezni?
Mondd, miért?
Mond, kiért?
Hát
Vigyázz,
Hogyan élsz,
Gyorsan elmúlik.
Nem lesz több esély.
*
Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt.
A szerelem a lelkemben nyári aratás volt.
Tedd,
Amit
Épp kívánsz,
Élj szabadon.
Boldog lehetsz még!
*
Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már.
Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt, elszálltál.
Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt,
Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt.
Minden nap este, lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik,
Reggel meg együtt ébredünk, de nappal bánatban bővelkedik.
Rám,
Figyelj!
Csak egyszer
Mondom neked.
Élj, szeress, míg élsz!
*
Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz?
Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz?
Én egyedül álmodok,
Csak utánad vágyódok…
Nem
Bánod
Meg biztos.
Ígérem most.
Szeress mindvégig
Vecsés, 2015. február 2. - Szabadka, 2017. május 4. - Kustra Ferenc József- A verset én írtam, közé az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címet kaptak: „Rövid az élet”.
Ördög ül a hideg kövön,
Devla, devla, hé!
Hegyet, völgyet bejárunk,
sátrainkban meghálunk,
Devla, devla, hé!
Szekereink széltől tépett,
Vajdánk lánya igen kényes,
Devla, devla, hé!
Ördög ül a hideg kövön,
Devla, devla, hé!
Szekereink útra készek,
Devla, devla, hé!
Honnan jöttünk, merre tartunk,
Devla, devla, hé!
Mi se tudjuk, ők se tudják,
Szabadon élünk, mint a héják,
Devla, devla, hé!
Tarnazsadány, 2017. július 26. szerda
Devla, devla, hé!
Hegyet, völgyet bejárunk,
sátrainkban meghálunk,
Devla, devla, hé!
Szekereink széltől tépett,
Vajdánk lánya igen kényes,
Devla, devla, hé!
Ördög ül a hideg kövön,
Devla, devla, hé!
Szekereink útra készek,
Devla, devla, hé!
Honnan jöttünk, merre tartunk,
Devla, devla, hé!
Mi se tudjuk, ők se tudják,
Szabadon élünk, mint a héják,
Devla, devla, hé!
Tarnazsadány, 2017. július 26. szerda
A szegénységről…
Szegény embernek, az ő bőre alatt szúk vájkálnak,
A feje tetején meg, harkály csőrök kopácsolnak.
Szegénység érdem?
Mely’ filozófiákban?
De a nincs nagy-úr!
*
Aki éhezik
Hallgatja gyomorkorgást.
Irritáló zaj!
*
A korgó gyomor,
Biz' nem jó tanácsadó!
Zavart gondolat…
*
Nem áll a jogában kikérni magának,
Ezt az örökre áldatlan állapotot?
Nincs lehetősége kilépni ebből a kalitkából,
Hogy szabadon és nagyot merítsen az élet kútjából…
*
Sorsa ládája
Fedele rá van csukva.
Rozsdás zsanérok…
Vecsés, 2015. május 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjú -ban…
Szegény embernek, az ő bőre alatt szúk vájkálnak,
A feje tetején meg, harkály csőrök kopácsolnak.
Szegénység érdem?
Mely’ filozófiákban?
De a nincs nagy-úr!
*
Aki éhezik
Hallgatja gyomorkorgást.
Irritáló zaj!
*
A korgó gyomor,
Biz' nem jó tanácsadó!
Zavart gondolat…
*
Nem áll a jogában kikérni magának,
Ezt az örökre áldatlan állapotot?
Nincs lehetősége kilépni ebből a kalitkából,
Hogy szabadon és nagyot merítsen az élet kútjából…
*
Sorsa ládája
Fedele rá van csukva.
Rozsdás zsanérok…
Vecsés, 2015. május 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjú -ban…
Szabadság merre vagy
március idusa
a
magyarságnak történelem
mire vár ismét nép
egy hatalom éhes egyetemi csoport
a tuományos szocializmus tanítása és alkalmazása
szerint
Lenin és Sztálin után szabadon
magához
ragadta a hatalmat
országunk területén
és miért nem lázad fel a nép
egy új renszerért
a munkás
a dolgozó
a nyugdíjas
becsapottan
többségében
nyomorban él
szabadság merre vagy
álszent
köpönyegforgatók üzennek
neked
március tizenötödikén
közük nincs semmi ahhoz
ami a haza
hűbérurak,
közük sincs hozzátok
testvéreim
magyarok
szegények,gazdagok vagy proletárok
járvány dühöng
s áldozatait viszi a vész
a haottainkat vagy a hazát
kell e jobban siratni
mársius tiznötödikén
március idusa
a
magyarságnak történelem
mire vár ismét nép
egy hatalom éhes egyetemi csoport
a tuományos szocializmus tanítása és alkalmazása
szerint
Lenin és Sztálin után szabadon
magához
ragadta a hatalmat
országunk területén
és miért nem lázad fel a nép
egy új renszerért
a munkás
a dolgozó
a nyugdíjas
becsapottan
többségében
nyomorban él
szabadság merre vagy
álszent
köpönyegforgatók üzennek
neked
március tizenötödikén
közük nincs semmi ahhoz
ami a haza
hűbérurak,
közük sincs hozzátok
testvéreim
magyarok
szegények,gazdagok vagy proletárok
járvány dühöng
s áldozatait viszi a vész
a haottainkat vagy a hazát
kell e jobban siratni
mársius tiznötödikén
