Jövő záloga
Gyermekáldás családban...
Létfolytonosság.

Jövő záloga
Nemzetnek gyermekei...
Hazafiasság.

Jövő záloga
Bölcsen tanított gyermek...
Emberiesség.

Jövő záloga
Békesség és szabadság-
Gyermek kacagás.

Nem fáj már semmi,
Földi lét végére ért-
Beteljesedett.
Túlléptél az anyagon
Lelked szárnyal szabadon.

Nyugodj békében,
Mindig Ember maradtál-
Emlék bennünk él.
Szívekből a szeretet
Csillag ösvényen vezet.

Öröklét kezdet
Mennyeknek tárt kapuja-
Megüdvözülés.
Földi létnek az ára
Világosság Világa.

Gyertyánknak fénye,
S gondolatunk feléd száll
Égi utadon.
Várnak már kik elmentek,
Mennyországba vezetnek.

(Íródott egy kedves rokon emlékére...)

Szerelem,
Testben érzelem.
Féktelen…
*
Lángol szívem veszettül,
szerelemtől megittasodva.
Nincs mi megállít!
* *

Érzések
Vajh’ mily’ szabadok?
Nyalából?
*
Érzéseim sasmadár,
a magasban szállnak szabadon.
Körül fonnálak!
* *

Szellőcske
Hosszan ölelget!
Kicsiny szél…
*
Ölelnélek csendesen,
szerelem szele szőné lelked.
Szél sem tántorít.
* *

Érzések
Úgy uralkodnak…
Viselni.
*
A szíved dobbanása,
az én szívemet is felgyújtja.
Ne küzdj ellene!
* *

Érzések,
Csak szabadon jók!
Ölelés.
*
Érzések a legszebbek,
ha te vagy az, aki megölel.
Nem tudok várni!
* *

Szerelem
Jó, ha átéled!
Úgy, süt nap…
*
A szívem csak téged vár,
vágy éget, mint tűző napsugár.
Veled lennék már!

Vecsés, 2025. február 24. – Siófok, 2025. április 27. Kustra Ferenc József- írtam HIQ csokorban (páratlanok). A senrjonokat (párosok): szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

Mindenki sorsában van ballagás…

Búcsú régi társaktól,
Búcsú a tanároktól,
Búcsú az iskolától!

Eljött megint az idő, legyen ez óvoda,
Eljött megint az idő, legyen ez iskola…

Lepergett a homokóra, idő eltelt,
A tanulóknak meg az agya, úgy megtelt,
Lepergett a homokóra, idő eltelt.

Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége,
Az udvaron játszani már nem… felsősökként mivégre?
Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége.

„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik a tanárok, régebben még sokan pedellusok!
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók.

Hiába no, a ballagók azt hiszik, hogy szabadok lesznek,
De bizony nem, mert mennek a gimibe, még tanulók lesznek…
Lesznek új könyvek, új tanárok, tanulás rabjai lesznek!

Itt és most már folyik a ballagás
Ami egy életrésztől búcsúzás…
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik könnyes szemmel társak, a rokonok és barátok.

Lesz -talán- majd öt évente osztálytalálkozó,
Lesz tán’ nyugdíjasként éves osztálytalálkozó…
Lesz még a barátság... együtt osztálytalálkozó!

Vecsés, 2022. március 16. – Kustra Ferenc József - íródott alloiostrofikus versformában.

Feltámadt Jézus!
Reménység… szeretetre.
Fények… kigyúlnak!

Nekem a locsolkodás a húsvét öröme,
Lányoknak meglocsolás, a húsvét kelleme…
Nekem a locsolkodás a húsvét öröme,

Ma és a locsolkodás húsvét reggelén,
Hoztam a kölnimet és idejöttem én!
Tudd, hogy itt a tavasz és a kocsiban vár a nyúl,
Locsolkodok, eszek-iszok, hervadás nem konyul…

Lányok és asszonyok, remélem, hogy nem álltok ellent!
Hogy büdös a Moszkovszkaja? El innen, ki megrettent!
Tudom, öreg vagyok, de erre vágyom...
Locsolni szabad-e… sok kisvirágom?

Vecsés, 2017. április 16. – Kustra Ferenc József