Idő 
Értékelés 
Értékelés Lelenc voltál, de
Hazahoztunk, családba.
Szép együttélés.
*
Egyetlen barát!
Haláláig hűséges.
Viszont szeretet.
*
Hajnal, harmatcsepp.
Szőrzet. Napsugár szárít.
Ne félj, lesz kaja.
*
Lábad elvinne,
Érzed várnak csillagok…
Egy család vagyunk.
*
Mennél, de hová?
Körülmények kötöttek.
Maradj, jó együtt.
*
Szabadság álom…
Itt nálunk az otthonod.
Udvar… végtelen.
*
Láncot nem szeret.
Gazdi, mindenekelőtt!
Életét adja!
*
Kutya, lánc rabja?
Belső hűség töretlen.
Könyörgő szemek!
*
Vad természetű,
Így futóláncon vakkant.
Szabadsághiány.
*
Röghöz kötöttség.
Hosszú lánc sem szabadság.
Lánc… szerető szív!
*
Kutya rabláncon?
Erős, nem szabadulhat.
Szabadság vágya…
*
Macska kergető,
Haragosa, más kutya!
Póráz rabságban!
*
Védi a házat,
Idegenre haragszik.
Gazdi az isten.
*
Saját testőröm.
Szeretet. Idomítás.
Utcán szájkosár.
*
Nappal is alszik.
Éjszaka ébren véd-óv.
Bizalom szobra.
*
Vicsori látvány!
Rettegést kiváltóan…
Nyáladzó száj. Düh.
*
Postást utálja.
Kéményseprőt meg, fogja.
Családszerető!
*
Kutya is szeret,
Néz az okos szemével.
Rózsaszín nyelv lóg.
*
Gyermekszerető.
Működő gyermekjáték.
Vigyázni nem árt.
*
Kutyabarátság.
Kutya morog, ember fél.
Ez kutya dolga.
*
Halkan moroghat.
Figyelmeztet vagy támad?
Óvatosság jó!
*
Van szánhúzó és
Van biz’ őr, meg nyomozó.
Van vakvezető.
*
Van kicsi öleb,
Vadász, meg hegyi mentő.
Meg farkas ölő!
*
A fajtisztával
Kereskednek. Eladók.
De mily’ a vevő?
*
A keverékek
Szívósabbak. Tűrőbb!
Fajtaváltozat.
*
Enni napjában
Egyszer kell neki adni.
Heti egy szünet.
*
Csak egyszer eszik.
Zajt hall! Legott éber lesz.
Riasztva ugat!
*
Kutya ugatás
Nem hallik fel az égig.
Embernek szól ez.
*
Másképpen ugat
Ha éhes, vagy bejönne.
Éjjel, vonyíthat.
*
Simogatás vágy.
Tetszés nyilvánítása.
Hanyatt fekve vár.
*
Gyengédséget kér.
Mindent csak szívvel dönt el.
Játékos lélek.
*
Játszani szeret,
Apportozás, kedvence.
Dobd, és már hozza!
*
Örömugatás,
Ha a gazdi hazaért.
Hozza, apportfát.
*
Lélekeredet!
Becsület szobra: kutya.
Feltétlen hűség!
*
Barátság szobra!
Igaz barát! Érdek nincs.
Haláláig hű!
*
A japán kutyus,
Kilenc évig várt gazdit!
Állomáson halt…
*
Nyár. Vakarózik.
Élősködők. Fürdetés.
Mint ázott ürge.
*
Elmenni készül…
Nem ugat… szomorún néz…
Simogatást vár…
*
Léces kerítés,
Kitört lécek. Megszökött.
Gyerek folyvást sír.
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. [Csak akkor haiku a neve, ha kizárólag megszemélyesítetlen természetről szó. Minden más téma = senrjú!]
Hazahoztunk, családba.
Szép együttélés.
*
Egyetlen barát!
Haláláig hűséges.
Viszont szeretet.
*
Hajnal, harmatcsepp.
Szőrzet. Napsugár szárít.
Ne félj, lesz kaja.
*
Lábad elvinne,
Érzed várnak csillagok…
Egy család vagyunk.
*
Mennél, de hová?
Körülmények kötöttek.
Maradj, jó együtt.
*
Szabadság álom…
Itt nálunk az otthonod.
Udvar… végtelen.
*
Láncot nem szeret.
Gazdi, mindenekelőtt!
Életét adja!
*
Kutya, lánc rabja?
Belső hűség töretlen.
Könyörgő szemek!
*
Vad természetű,
Így futóláncon vakkant.
Szabadsághiány.
*
Röghöz kötöttség.
Hosszú lánc sem szabadság.
Lánc… szerető szív!
*
Kutya rabláncon?
Erős, nem szabadulhat.
Szabadság vágya…
*
Macska kergető,
Haragosa, más kutya!
Póráz rabságban!
*
Védi a házat,
Idegenre haragszik.
Gazdi az isten.
*
Saját testőröm.
Szeretet. Idomítás.
Utcán szájkosár.
*
Nappal is alszik.
Éjszaka ébren véd-óv.
Bizalom szobra.
*
Vicsori látvány!
Rettegést kiváltóan…
Nyáladzó száj. Düh.
*
Postást utálja.
Kéményseprőt meg, fogja.
Családszerető!
*
Kutya is szeret,
Néz az okos szemével.
Rózsaszín nyelv lóg.
*
Gyermekszerető.
Működő gyermekjáték.
Vigyázni nem árt.
*
Kutyabarátság.
Kutya morog, ember fél.
Ez kutya dolga.
*
Halkan moroghat.
Figyelmeztet vagy támad?
Óvatosság jó!
*
Van szánhúzó és
Van biz’ őr, meg nyomozó.
Van vakvezető.
*
Van kicsi öleb,
Vadász, meg hegyi mentő.
Meg farkas ölő!
*
A fajtisztával
Kereskednek. Eladók.
De mily’ a vevő?
*
A keverékek
Szívósabbak. Tűrőbb!
Fajtaváltozat.
*
Enni napjában
Egyszer kell neki adni.
Heti egy szünet.
*
Csak egyszer eszik.
Zajt hall! Legott éber lesz.
Riasztva ugat!
*
Kutya ugatás
Nem hallik fel az égig.
Embernek szól ez.
*
Másképpen ugat
Ha éhes, vagy bejönne.
Éjjel, vonyíthat.
*
Simogatás vágy.
Tetszés nyilvánítása.
Hanyatt fekve vár.
*
Gyengédséget kér.
Mindent csak szívvel dönt el.
Játékos lélek.
*
Játszani szeret,
Apportozás, kedvence.
Dobd, és már hozza!
*
Örömugatás,
Ha a gazdi hazaért.
Hozza, apportfát.
*
Lélekeredet!
Becsület szobra: kutya.
Feltétlen hűség!
*
Barátság szobra!
Igaz barát! Érdek nincs.
Haláláig hű!
*
A japán kutyus,
Kilenc évig várt gazdit!
Állomáson halt…
*
Nyár. Vakarózik.
Élősködők. Fürdetés.
Mint ázott ürge.
*
Elmenni készül…
Nem ugat… szomorún néz…
Simogatást vár…
*
Léces kerítés,
Kitört lécek. Megszökött.
Gyerek folyvást sír.
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. [Csak akkor haiku a neve, ha kizárólag megszemélyesítetlen természetről szó. Minden más téma = senrjú!]
Őrület, hogy mily’ peches az élet,
Hiába látogatom karácsonyi miséket…
Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*
Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.
Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*
A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.
Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*
Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.
Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
Hiába látogatom karácsonyi miséket…
Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*
Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.
Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*
A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.
Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*
Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.
Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
(3 soros-zárttükrös)
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád,
Álmaim elhallnak az időben, a perceken… hallhatnád…
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád.
*
(Senrjon)
Támadnak a viharok,
Mint egy szabad… ó, ménlovagok.
Idő komorul!
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád,
Álmaim élednek időben, percenként… láthatnád…
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád.
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak,
Belőlük, ha összejönnek, avar szőnyegek kialakulnak…
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak.
*
(Senrjon trió)
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, látszik a parton…
Volt már szüret is!
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött őszülő parton.
Balcsinál vagyunk.
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, a víz is hideg.
Fürdés hiánya.
*
(HIAQ trió)
Marasztalnánk nyarat,
De nem lehet, őt már űzik!
Őszi színek vannak…
Parton, sártocsogók
Lesznek. Cipőt beszippantja.
Lábmosás itt helyben.
Parton már nincsenek
Gólyák. Nagyon messze járnak…
Békák árvák lettek.
*
Borzongó hajnalok lesznek a táj uralkodói,
Újféle jó nektár-zamat lesz, majd a borokban is!
Gyümölcsöket le kell szedni, mert nagy esőben gyorsan rothadnak,
Gyümölcsöket, egészségeset eltenni legjobb, ha aszalnak!
Szép, színes, de mentálisan beteg levelek, csoportosan hullanak,
Nap lézengve szambázik lekopaszodott ágak közt. Friss szél fuvalmak.
*
(Septolet)
Víz felől fúj ősz,
Még nősz,
Hátra dőlsz?
Képzelődsz…
Eltűnődsz?
Sáros hajnalok…
Színkavalkádos szemgolyók…
Vecsés, 2022. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltozásról alloiostrofikus versformában.
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád,
Álmaim elhallnak az időben, a perceken… hallhatnád…
Szemedben látszik, az emlékes egynyári-volt szín kavalkád.
*
(Senrjon)
Támadnak a viharok,
Mint egy szabad… ó, ménlovagok.
Idő komorul!
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád,
Álmaim élednek időben, percenként… láthatnád…
Szemedben látszik már az egy őszi lesz… színkavalkád.
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak,
Belőlük, ha összejönnek, avar szőnyegek kialakulnak…
Szép, színes melankóliás levelek, csoportosan hullanak.
*
(Senrjon trió)
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, látszik a parton…
Volt már szüret is!
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött őszülő parton.
Balcsinál vagyunk.
*
Megjött a legújabb ősz,
Beköszöntött, a víz is hideg.
Fürdés hiánya.
*
(HIAQ trió)
Marasztalnánk nyarat,
De nem lehet, őt már űzik!
Őszi színek vannak…
Parton, sártocsogók
Lesznek. Cipőt beszippantja.
Lábmosás itt helyben.
Parton már nincsenek
Gólyák. Nagyon messze járnak…
Békák árvák lettek.
*
Borzongó hajnalok lesznek a táj uralkodói,
Újféle jó nektár-zamat lesz, majd a borokban is!
Gyümölcsöket le kell szedni, mert nagy esőben gyorsan rothadnak,
Gyümölcsöket, egészségeset eltenni legjobb, ha aszalnak!
Szép, színes, de mentálisan beteg levelek, csoportosan hullanak,
Nap lézengve szambázik lekopaszodott ágak közt. Friss szél fuvalmak.
*
(Septolet)
Víz felől fúj ősz,
Még nősz,
Hátra dőlsz?
Képzelődsz…
Eltűnődsz?
Sáros hajnalok…
Színkavalkádos szemgolyók…
Vecsés, 2022. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltozásról alloiostrofikus versformában.
Mereven bámulok
Álmélkodó rosszallással,
Arra, mi nem tetszik.
*
Lehetetlen az, mit
Én nem tudok megcsinálni.
Rosszak, körülmények.
*
A hideg kávémat
Iszom, nem megyek innen el.
Most lesz még csak a nyár.
*
Az új fészekrakás.
Toll nélküli az esküvő.
A közös otthon új.
*
A Hold ágyadba néz,
Bekukucskál kékes sugár!
Alszol, nagyon horkolsz.
*
Hold, itten nem számít.
Két köntös is fellebbenhet.
Már nincsen horkolás.
*
Reggel majd Hold elmegy
Föld túloldalán elalszik.
Felhős lett az idő.
*
A szavak, holt sora...
Érzések, szavak, egyveleg.
Mindennel felérhet.
*
Kihez forduljak, hogy
Lecsökkenjen a távolság?
A szerencse felé?
*
Sárga rózsa csokor
Szirmai, már mind hervadnak.
Szárazság. Vízhiány.
*
Pihenget a csend is.
Még hegyorom is lepihen.
Esti harangszó száll.
*
Kertem már nem terem,
Meleg szárazság a károm…
Esőváró táncok…
*
Kombájn vágja búzát,
Kinyílt pipacsot letarol.
Mezítláb a tarlón…
*
Nagyon szép alkotás,
Távlataid végtelenek.
Pazar eszmeiség…
*
Életem az álom…
Utazok élet tengerén…
Realitás vágyam…
*
Csak magam vagyok, az
Oly’ sűrű rengetegemben.
Szabadság: álmomban.
*
Elrohant az élet,
Közben hajtja benned, véred.
Büszkeség, reménység…
*
Félszeg vagy? Félszegen
Nem tudsz intézni semmit sem.
Végy erőt magadon.
*
Álomba borul, ma!
Holdfényfüggöny teríti be.
Reggel átöltözik.
*
Kezek remegőek?
Játékos ujjak csak voltak?
Rozsda, győz test felett!
*
Nagy láng, már lelohadt.
A lélekparázs, még izzik!
Fáradt, elmúlt élet.
*
Erre száll kékmadár,
Ujjongó csiviteléssel.
Nem hagyott is semmit.
*
Könnyekben úszok és
Fuldoklok. Párás a látás.
Nekem, kell kékmadár.
Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ –ban…
Álmélkodó rosszallással,
Arra, mi nem tetszik.
*
Lehetetlen az, mit
Én nem tudok megcsinálni.
Rosszak, körülmények.
*
A hideg kávémat
Iszom, nem megyek innen el.
Most lesz még csak a nyár.
*
Az új fészekrakás.
Toll nélküli az esküvő.
A közös otthon új.
*
A Hold ágyadba néz,
Bekukucskál kékes sugár!
Alszol, nagyon horkolsz.
*
Hold, itten nem számít.
Két köntös is fellebbenhet.
Már nincsen horkolás.
*
Reggel majd Hold elmegy
Föld túloldalán elalszik.
Felhős lett az idő.
*
A szavak, holt sora...
Érzések, szavak, egyveleg.
Mindennel felérhet.
*
Kihez forduljak, hogy
Lecsökkenjen a távolság?
A szerencse felé?
*
Sárga rózsa csokor
Szirmai, már mind hervadnak.
Szárazság. Vízhiány.
*
Pihenget a csend is.
Még hegyorom is lepihen.
Esti harangszó száll.
*
Kertem már nem terem,
Meleg szárazság a károm…
Esőváró táncok…
*
Kombájn vágja búzát,
Kinyílt pipacsot letarol.
Mezítláb a tarlón…
*
Nagyon szép alkotás,
Távlataid végtelenek.
Pazar eszmeiség…
*
Életem az álom…
Utazok élet tengerén…
Realitás vágyam…
*
Csak magam vagyok, az
Oly’ sűrű rengetegemben.
Szabadság: álmomban.
*
Elrohant az élet,
Közben hajtja benned, véred.
Büszkeség, reménység…
*
Félszeg vagy? Félszegen
Nem tudsz intézni semmit sem.
Végy erőt magadon.
*
Álomba borul, ma!
Holdfényfüggöny teríti be.
Reggel átöltözik.
*
Kezek remegőek?
Játékos ujjak csak voltak?
Rozsda, győz test felett!
*
Nagy láng, már lelohadt.
A lélekparázs, még izzik!
Fáradt, elmúlt élet.
*
Erre száll kékmadár,
Ujjongó csiviteléssel.
Nem hagyott is semmit.
*
Könnyekben úszok és
Fuldoklok. Párás a látás.
Nekem, kell kékmadár.
Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ –ban…
A Tisza, óh, édes, szőke Tisza…
Ismét ott voltunk látogatóba.
Jó érzés volt ott lenni… a pillanatot élvezni,
Csendet hallgatva, csendesen nézni folyót… érezni.
Selymes palástú napsütésben
Felolvadtunk, ennyi szépségben.
Varázslatos mesésen szép tiszta, kék ég,
Nézzük, mesés, remek valószínűtlenség.
A Tiszánk ezer éve kanyarog erre,
Ukrajna erdőiből elő tőr… ide.
Uszadékot, titkait sodorva hömpölyög,
Vize Fekete-tengerig végighömpölyög.
Mint a jó tündérek tánca… úgy viháncoltak
Napsugarak… apró hullámokon táncoltak.
A szemközti parton a zöld feletti légben,
Boldog madarak táncoltak a fenti égben.
A nappal fényei, már úgy lassan eltántorogtak
Mire tárcsa előkerült, abba húsokat raktak.
Megint volt egy fölöttébb nagyszerű lakoma
Ezt irigyelheti bárki… szakszerű koma?
Nézzük, a tűzet, lobogva, pattogva ég,
Oly’ nagyokat lobban tűz lángja… csodaszép!
Élvezzük hús és a tűz illatát,
A természet, vezérlő csillagát.
Némán, élvezettel hallgatjuk a tűz szavát,
Mesélnek az uszadék fák, halljuk dalát…
Hozzá nem lehet érni, biz’ nem tűri,
Forró, az ily’ atrocitást legyűri.
Szombat reggelre összevonta szemöldökét,
Tiszánk egy méterrel fölemelte vízszintjét.
Jöttek a nagy uszadék fák, „mint az oroszok”,
Nagy eső lehetett hegyekben, mik ukránok.
Szombat reggel Regina unokám, pecázott
Bedobta botot, horogra lótetűt rakott.
Tíz másodperc múlva kapása volt és horgon
Egy szép növendék csuka volt, biz’ még nem holton.
Szikrázik a napsütés délidőn, sőt, vakító,
Árnyékban hűsölni, élvezni a látványt, de jó!
Itt nincs csak béke, a lelkünkben csak szeretet,
Ezt habzsoljuk, hogy lelkünk vegyünk föl eleget.
Szombaton délben séta hajókáztunk a kishajóval,
Mentünk felfelé, komótosan… motor harcolt árral.
Tükörsima vizet nem törte meg csak uszadék,
Ami volt sok, de azért haladtunk, ezt kerülék.
Kis hajónk vidáman és csendesen halad,
Halk nesze a természetben tovaszalad.
Szabad világra vágytunk
Hajózva, ilyet kaptunk.
Fölfelé mentünk egy órányit lassan, néztük a tájat,
Embert, hajót, csónakot nem láttunk, ez béke bejárat…
Néztem a partot, az eget, sok madár csivitelt a fán,
Vonatfüttyöt sem hallottam, ez nekem a szülőhazám.
Először délután csak úgy fujt a szél,
Előredőlve hallgattam, miről mesél.
Nem mondott semmi lényegeset,
Ezzel csak növelte a csendet.
Estére a vízszint másfél méterrel nőtt…
Állítottuk a stéghíd kiegészítőt.
A jó vecsési Zoltán Lacika csak nézet és állt,
Öt év alatt ilyen vízemelkedést még nem pipált.
Hozta a nagy víz, szemetét, erdőnyi uszadékát,
Megmutatta nem zsebkendőnyi, de zordabb oldalát.
Beborult, kezdett körbe villámlani,
De messze volt, a dörgést nem hallani.
Csendet és nyugalmat csak villódzó fények törik,
Táncoló bogárseregek „égő” fényét őrzik.
Aztán vihar nem jött, eltettünk magunkat vasárnapra,
Majd másnap reggel felvirradtunk… nagyon szikrázó napra.
Vasárnap reggelre is jött még az ár,
Emelkedett méternyit, már-már barbár
Erőszakkal és primitív hevességgel
Fenyegetőzve, semmi kis kedvességgel.
Eltelt majd ez a nap is és búcsúztunk
Szeretett Tiszánktól és áradoztunk,
De nem a víz árja miatt, hanem mert megint
Itt voltunk és éreztük… boldogság meglegyint.
Vecsés, 2012. június 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
Ismét ott voltunk látogatóba.
Jó érzés volt ott lenni… a pillanatot élvezni,
Csendet hallgatva, csendesen nézni folyót… érezni.
Selymes palástú napsütésben
Felolvadtunk, ennyi szépségben.
Varázslatos mesésen szép tiszta, kék ég,
Nézzük, mesés, remek valószínűtlenség.
A Tiszánk ezer éve kanyarog erre,
Ukrajna erdőiből elő tőr… ide.
Uszadékot, titkait sodorva hömpölyög,
Vize Fekete-tengerig végighömpölyög.
Mint a jó tündérek tánca… úgy viháncoltak
Napsugarak… apró hullámokon táncoltak.
A szemközti parton a zöld feletti légben,
Boldog madarak táncoltak a fenti égben.
A nappal fényei, már úgy lassan eltántorogtak
Mire tárcsa előkerült, abba húsokat raktak.
Megint volt egy fölöttébb nagyszerű lakoma
Ezt irigyelheti bárki… szakszerű koma?
Nézzük, a tűzet, lobogva, pattogva ég,
Oly’ nagyokat lobban tűz lángja… csodaszép!
Élvezzük hús és a tűz illatát,
A természet, vezérlő csillagát.
Némán, élvezettel hallgatjuk a tűz szavát,
Mesélnek az uszadék fák, halljuk dalát…
Hozzá nem lehet érni, biz’ nem tűri,
Forró, az ily’ atrocitást legyűri.
Szombat reggelre összevonta szemöldökét,
Tiszánk egy méterrel fölemelte vízszintjét.
Jöttek a nagy uszadék fák, „mint az oroszok”,
Nagy eső lehetett hegyekben, mik ukránok.
Szombat reggel Regina unokám, pecázott
Bedobta botot, horogra lótetűt rakott.
Tíz másodperc múlva kapása volt és horgon
Egy szép növendék csuka volt, biz’ még nem holton.
Szikrázik a napsütés délidőn, sőt, vakító,
Árnyékban hűsölni, élvezni a látványt, de jó!
Itt nincs csak béke, a lelkünkben csak szeretet,
Ezt habzsoljuk, hogy lelkünk vegyünk föl eleget.
Szombaton délben séta hajókáztunk a kishajóval,
Mentünk felfelé, komótosan… motor harcolt árral.
Tükörsima vizet nem törte meg csak uszadék,
Ami volt sok, de azért haladtunk, ezt kerülék.
Kis hajónk vidáman és csendesen halad,
Halk nesze a természetben tovaszalad.
Szabad világra vágytunk
Hajózva, ilyet kaptunk.
Fölfelé mentünk egy órányit lassan, néztük a tájat,
Embert, hajót, csónakot nem láttunk, ez béke bejárat…
Néztem a partot, az eget, sok madár csivitelt a fán,
Vonatfüttyöt sem hallottam, ez nekem a szülőhazám.
Először délután csak úgy fujt a szél,
Előredőlve hallgattam, miről mesél.
Nem mondott semmi lényegeset,
Ezzel csak növelte a csendet.
Estére a vízszint másfél méterrel nőtt…
Állítottuk a stéghíd kiegészítőt.
A jó vecsési Zoltán Lacika csak nézet és állt,
Öt év alatt ilyen vízemelkedést még nem pipált.
Hozta a nagy víz, szemetét, erdőnyi uszadékát,
Megmutatta nem zsebkendőnyi, de zordabb oldalát.
Beborult, kezdett körbe villámlani,
De messze volt, a dörgést nem hallani.
Csendet és nyugalmat csak villódzó fények törik,
Táncoló bogárseregek „égő” fényét őrzik.
Aztán vihar nem jött, eltettünk magunkat vasárnapra,
Majd másnap reggel felvirradtunk… nagyon szikrázó napra.
Vasárnap reggelre is jött még az ár,
Emelkedett méternyit, már-már barbár
Erőszakkal és primitív hevességgel
Fenyegetőzve, semmi kis kedvességgel.
Eltelt majd ez a nap is és búcsúztunk
Szeretett Tiszánktól és áradoztunk,
De nem a víz árja miatt, hanem mert megint
Itt voltunk és éreztük… boldogság meglegyint.
Vecsés, 2012. június 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
