Ez mind a poétáé…

Néma hangorkán az éjszakai végtelen csendben…
Még a szél sem jön be, így a függöny kicsit sem rebben.

Jókat írok, és jól használom föl a nagy papírlapom,
Majd ő lesz legközelebb a papírrepülő alapom?

Rájöttem, hogy írás közben mi is az állandó, apró kattogás!
Életvonatommal a sin összeillesztéseken zakatolás…
Az étkezőkocsiban sem vagyok nyugodt, itt tovább is írnom kell,
De az állandó kattogás magába szív, monotonságba visz el.

Félretolnám én jövő öregkort, de csak írásban lehet,
Szabadságot kivívni is, aktív tevékenységgel lehet.
A poétának kicsit hallgatni kell a néma hangorkánt,
Legyőzni, kik kardot rántottak, befogni halász kormoránt!

A poéta, a néma hangorkánban is csak harcol, írja igazát,
De a szeretet vezérli, míg csak leírja az ég minden csillagát.
Ha megírja az igaz hazaszeretetet, fölveszi a kokárdát,
Kimegy az utcára és harccal őrzi meg a mi hazánk szabadságát!

A szél mindig aranyos volt, állandóan belém karolt,
Árnyékom csak jött velem, sokszor bíz’ velem harcolt.

Már tudom, hogy a kard lassan kíméletlenül elrozsdásodik,
De, a versben, a néma hangorkánban, szép gondolat sokasodik…

Vecsés, 2011. április 1. -Kustra Ferenc József

Már dereng,
Hűvös pára leng.
Csendesen hajnalodik,
Természet még békésen alszik.

Szellő édes álmát ringatja,
Süvítés nem izgatja.
Gőzölgő folyó...
Bujdosó.

Ég alján
Pislant táj tatján
Bíbor színű napsugár.
Álmot űz a gyors, pezsdülő ár.

Madarak hada ébresztőt zeng,
Harmattal illat terjeng...
Mi lesz ma a tét?
Friss, új lét?!

Torlódás,
Utcákon zúgás...
Indul a városi kas,
A siető tömeg hatalmas.

Onnan ide, innen oda lót,
A nép...van ki csak cipót
Venne; falatot...
Nem jachtot.

Naponta
Az ember dolga
Megalkuvás kenyérért,
Kényszer szolgája jólétéért.

Megtervezett a függőség-lét;
Bársonyos csapda terhét
Szabad polgár visz
Önként...hisz?!

Versben és oximoronban elmélkedés… lehetnék én…

[Nem vagyok senki, de lehetnék:]
Erdőkerülő, fő erdész, esetleg
A szomszéd tanyája körül, tán' végleg.

Lokomotív első mozdonyvezetője
Az erdei kisvasúton, minden este.

Lehetnék matek tanár, megoldanék minden kivonás egyenletet,
Ha úri kedvem úgy tartaná, erre tanítanám a gyerekeket.
*

[Nem vagyok semmi, de talán valaki lehetnék:]
Híres poétává lehetne válni,
Ha tudnék ceruzával verset írni.

Híres haikuíróvá válni,
Ha tudnék 'szépes' haikut írni.

Híres novellistává válni,
Ha tudnék szép novellát írni.
*

[Nem vagyok falkavezér, mert akkor lehetnék:]
Akár nagy politikusi-segéd talpnyaló,
Lehetnék milliárdos, gaz, nagy vállalkozó.

Vagy legalább akkor, kakas a saját trágyadombomon,
Még azt sem bánnám, ha tyúkok nem törnek rám tolakodón…
*

[Hmm…]
Állítólag a szabadság vezeti a tömeget,
Akkor én miért keverek penészes életpépet?

Aki bíz' vér-farkas akar lenni,
Farkasként, farkas módon kell élni
És farkasokkal kell vonítani!

Mit
Akar,
Az élet?
Hideg a lét…
Szeretet meleg!

Vecsés, 2016. szeptember 12. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

A szél hátán járnék, ha hagynák,
Könnyemet kicsalják a hangyák.
Késem csak arra jó, hogy vágja
A kezem… lassan hűl a máglya.

Már lecsendül a vad lobogás,
Már a vízben nincsen zubogás.
Tűz már csak parázslani látszik,
Zsarátnokzokogás hallatszik.

Legnagyobb tűz is leég egyszer.
Hiába rakunk rá ezerszer.
Meleg belefullad hamuba,
Szél meg szétszórja… a szabadba.

Vecsés, 2003. április 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.

Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.

(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*

(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*

(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*

Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.

Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!

Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?

Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…

Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.