Minden más lett volna, ha a kezemet fogod,
minden más lett volna, ha érzéseid kimutatod.
Minden más lett volna, ha szemembe nézel,
minden más lett volna, ha a szerelmed felemel.

Minden más lett volna, ha lelkemet szereted,
minden más lett volna, ha szívemet értékeled.
Minden más lett volna, ha törődsz velem,
minden más lett volna, ha fogod a kezem.

Minden más lett volna, ha figyeltél volna rám,
minden más lett, volna, ha csak engem látsz.
Minden más lett volna, ha érzed amit én,
minden más lett volna, ha értem élsz.

Ha mellettem állsz mikor bajban vagyok,
ha mellettem vagy mikor beteg vagyok.
Ha sírni láttál megöleltél volna engem,
és mondtad volna, ne félj drágám, egyetlenem.

Szia jó reggelt édes szerelmem te drága,
nem kell hazavinned a koszos ruhádat.
Majd az asszony kimossa az a dolga,
uramnak kedvezzek nem vagyok balga.

Ez az férfi az életem része, dolgozik serényen,
keményen értem.
Becsülendő az ilyen férfi ki megad mindent nekem,
szeretem is ezt a herceget teljes szívemmel.

Tegnap éjjel megkívántam őt nagyon,
Sanyikàm ébredj angyalom.
Mezítelen testtel hozzá dörgölőztem,
mindjárt felébredt erre a szerelmem.

Volt olyan szenvedélyes éjszaka veled,
az ágyban kettesben szerelmem.
Többször is megteszem, szexi táncot lejtek,
amitől az én drágám mindig begerjed.

Ő az én hercegem én meg a tündér violája,
szerelmes vagyok belé, napról napra jobban.
Mikor mondja nékem én kis tubarózsám,
repdes a szívem érte minden nappal,
s éjszakàn.

Ezt a férfit soha el nem hagyom,
vele élem le az életem mert úgy akarom.
Életem végéig hű leszek hozzá,
mert ő az a férfi és nagyon vágyom reá.

Ha éjjel van, s csillagok fénye ha rám ragyog,
akkor is, minden percben csak rád gondolok.
Ajkad édes ízére, s igéző drága szemeidre,
elvarázsoltál Életem engem te mindörökre.

Vágyom a hangodra, a csodás mosolyodra,
a vágytól izzó érintésedre, s csodás illatodra.
Vágyom a percet, hogy újra szemedbe nézzek,
megálljon körülöttünk az idő,
s semmi se érdekeljen.

Vajon vágyod -e hogy újra láthass engem?
Szeretnéd -e újra érinteni ajkam a tiéddel életem?
Milliónyi kérdés jár még a fejemben neked.
Miért te miért, miért szeretlek ennyire téged?

Csoda vagy nekem, hisz a szívem,
csak érted repes,
a lelkem pedig egyre csak vágyik a tiédre szüntelen.
Szerelmem, oly tiszta, nem piszkolhatja be senki szava,
s hiába várják is, nem feled el a szívem
téged soha.

Örökké szeretni foglak, akárhogy is lesz az életben,
bármi is jöjjön, szivem csak tiéd mindörökre szerelmem.
Mindenhogy szeretlek teljes szívemmel,
olyan szerelem ez, mely az egekig emel.

Mondd, hol találom édes szívednek lakatkulcsát?
Hová rejtetted, hogy szíved többé ne bánthassák?
Bezártad e lakatot, mi akkorát kattant,
hogy szinte fájt.
S, oly rejtekhelyre tetted szíved nyitját,
mit ember nem lát.

De kérlek engedd meg,
hogy én azt megkeressem,
S szerelmemmel drága szíved,
rabul ejthessem.

Legyek az egyetlen, kinek engeded,
hogy közeledbe menjen.
S én kicsim, majd sebzett szíved, meggyógyítom szerelmem.

Lelked darabjait nagyon óvatosan
összerakom,
ne félj, soha többé nem bánthatja őt senki.
Mert úgy vigyázok rá,
ahogy ember csak teheti.

Lelked újra ragyogni fog,
s szíved mosolyogni.
Megmutatom.milyen ha őt,
valaki igazán szereti.

Tudom hogy félsz, de ne tedd,
ne tedd, kérlek.
Mert én drágám, tiszta szívből,
szeretlek téged.

Leszek neked a csend,
ha olykor csak arra vágysz.
Ki hallgat, ha rossz napod van,
de édesen kedvedben jár.

Aki szeretni, s imádni akar,
s.boldoggá tenni drágám.
És sem szóval, sem tettel téged,
soha nem bánt.

Leszek a legjobb barátod,
ha csak egy jó szóra vágysz.
Aki megígéri mindig,
mindenben melletted áll.

A csillagod leszek, mely szerelmével, beragyogja életed.
S mert élete szereleme vagy,
büszkén áll melletted.

Szeretni születtem én erre a világra,
nem pedig aki érzéseit megjátssza.
Ki fecsegi, s dobálja az üres szavakat,
aki érzések nélkül mondja ki a valótlant.

És színaranyból készült az én kicsi lelkem,
Így ez soha nem fog változni bennem.
Nem kezdek játszmákba, mint sokan teszik,
érzéseiket nem kimutatni ma olyan trendi.

Nem taktikázok az életben, erre én ezt fogom,
amit érzek és gondolok mindig kimondom.
S ha szívemmel gondolkodom,
megsebzik a lelkem?
Szeretni születtem mégis szívem ellen,
kellene tennem?

Ha kell a fájdalmat választom, lelkem remeg,
de akkor is szeretek, a hazug szavak helyett.
Nem állok be a sorba, ahol tilos kimutatni a szív érzelmét,
inkább választom a fájdalmat, s szívem
ezer sebét.